Tavaly már volt szerencsém a szolnoki zenekarhoz, az előző korong kifejezetten üdítő színfolt volt a tavalyi magyar termésből. Kicsit No Doubt volt, kicsit laza Cult, máskor óvatosan pimasz fősulis zene, de a lényeg az igényes kivitelezésen, a feelinges dalokon volt, és ez a lényeg.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Nos, lassan megtalálja a végső formát a csapat. A No Doubt még mindig az a legközelebbi kapcsolat, amit fel tudok hozni a csapattal kapcsolatban, de már nem mozog olyan keresgélősen széles skálán a dalok hatásvilága. A Csak Úgy Jó című nyitódal egy olyan dal, amelyik úgy rock, hogy mellette szalonképes is, meg vadóc egyszerre. Niki kezdi levetkőzni az egyértelmű Gwen Stefani hatásokat, már egyszerűen csak annyit mondanék, hogy a hangszín hasonlít (ez ugyebár adottság), viszont a színek bővültek jó pár árnyalattal. A zenészek kulturált alapot nyújtanak a pörgős, kicsit indie-s ízű, de végeredményben nagyon is rádióbarát dalban egy kimunkált, modorosan nyegle, de hangulatos ének alá. Aztán a Film egy líraibb dal, ami viszont nem jelent egyértelműen csöpögős romantikát, inkább egy keserédes finomság az egész, lebegős gitárokkal, légies énekkel.
A következő dal szinte már esztrád-hangulatokkal operál, melyben segít a ska-s, rockos alapot vendégként szinte végig színező trombita. A záró Szomorú című tétel pedig igen furcsa érzéseket keltett bennem, hiszen a címben szereplő érzés mellett igenis ott figyelt egy kis fáradt mosolykezdemény, ami végigkíséri a dalt.
A Wake Up!-nak régesrég nem Szolnokon kellene demókat gyártani, hanem már rég mainstream csatornákon keresztül kellene a népre szabadulnia. Ez az a fajta populáris rockzene, amely szinte teljesen hiányzik a hazai palettáról (pedig nyugatabbra ez már baromira divat megint!). Van asszem Venus, Zanzibár, meg még max két másik ilyen jellegű csapat, akik viszont mind a pop oldaláról állnak a rockhoz, míg a Wake Up! pont fordítva csinálja, nagyon jó érzékkel adagolva popzenei elemeket a markáns rockzenébe.
Nem lehetne esetleg olyat csinálni, hogy - ha már mindenáron popzenét akar az az édes jó átlag magyar nép - akkor nem Blamázs Palit és TNT-t nyomatnak orrba-szájba, hanem inkább a Vékáp szól? Többet hallgatnék rádiót, esküszöm (mivel ez az arány most nulla). Kedves Wake Up! Tessék gyorsan vékapolni pár nagy pénzű menedzsert, producert, kiadót, és irány a magyar zenei közízlés megreformálása. Nahát.
(Utóirat: A TNT épp ma oszlott fel. Niki, ezek ti voltatok? Hihihi, csak így tovább!)
