Shock!

A mai napig lángol a képem, amiért anno a Wuthering Heights Far From The Madding Crowd albumára 9 pontot adtam. Egyetlen mentségem, hogy a muzsikát már akkor is őrületesen jónak (igen, igen zseniálisnak) tartottam, csupán a hangzással nem voltam túlzottan megelégedve.

És most itt a The Shadow Cabinet, én pedig végtelen megkönnyebbüléssel tehetem jóvá fentebbi bűnömet. Mert ez az album nem tíz pontos. Frászkarikát. Ez akkora százas, mint a Mount Everest. Vagy még.

Iszonyat töménységgel zúdulnak elő a folkos elemekkel dúsan átitatott, agyasan nyakatekert ritmikájú, dögös riffhegyek. Olyan melódiák köszönnek ránk lépten-nyomon, hogy a fal adja a másikat. Ezt nevezem igényesnek, összetettnek, nagybetűs Powernek. Az anyag dugig van meglepő zöngékkel, hajmeresztő, váratlan betétekkel. A már-már progosan összetett nóták sodornak, elkápráztatnak tüneményes zeneiségükkel. Mesevilág ez, szövegektől függetlenül is elvarázsol, semmi perc alatt átszellemültté tesz.

Ezúttal nem találkozunk ugyan törpökkel, tündékkel s más középföldés lényekkel, ám az Wuthering Heights témái szólhatnának akár a toalettkacsákról vagy a eldobható pelenkákról, az általuk keltett hatást ez vajmi kevéssé befolyásolná. Ismét csak dicsérni tudom az Astral Doors frontember, Nils Patrik Johansson kiváló teljesítményét, akiből elemi (ami azt illeti, már-már állati) ösztönből tör elő a szőrös-bivalyerős hangorkán. Részben lágyabb, líraibb vizeken evező dal is jutott az albumra, azonban a himnikusan hömpölygő Sleep ereje ettől még cseppet sem csorbul.

A nóták továbbra is történetmesélősek, kész kalandtúra végigbarangolni mélységüket, felfigyelni a töménytelen apró-finom részletre. Garantált, hogy még több tucadszori hallgatáskor sem ununk rájuk. A nem magamutogató szándékú gitárvirgák mázsában mérhetők, a tempó többnyire száguldásba hajlóan élénk, az album dinamizmusa kirobbanó. És igen, végre a megszólalás is pöpecül a helyére került. Minden egyes tétel, a dögösen nyitó Demon Desire-tól az anyagot záró, monumentális hatású Carpe Noctemig, önálló kis mestermű.

Az album többféle bónusz nótával spékelten jelent meg – számunkra leginkább az európai verzió érhető el. A Wuthering Heights ritka, becses ajándék a folkos, igényes, vaddisznó metal hívők számára. Úgy tud leizzasztani, hogy közben mindvégig borzong az ember és az égnek meredő hajszálait számolgatja.

Iszonyat jó. Tökéletes.