Kedves kis válogatást készített az Angertea, főleg azok számára, akik figyelték őket a kezdetektől.1996-ban alakult a csapat és gyakorlatilag az első felvételeiktől az utolsóig mindegyikről fellelhető itt egy-egy nóta, plusz némi multimédia, amire később térek ki.
Mindez egy egyszerű, de igen ízlésesen megkomponált borítót kapott, amin nagyon közvetlen stílusban, vázlatosan ott figyel a zenekar története is. Teljesen jól végig lehet követni, hogyan fejlődött a zenekar, az első demótól kezdve egészen tavaly év végéig.
Na igen, az első demós dal... Olyan első demós. Tele van hibával, bűnrossz az ének, de minden kezdet ilyen. A következő felvétel egy évvel később készült, elég lightos szám, még mindig sok a hiba, és még mindig rémes az ének. Az utána következő instrumentális dalt akár a hatvanas években is felvehették volna, úgy is szól, meg olyan a hangulata is. Bátor dolog azért ennyi... hm... nem túl jól sikerült nótát a közönség elé tárni, de érdekességnek megteszi.
A negyedik dal (Élettelen ág) 2001-ben készült, és ez az első nagylemezen is megtalálható, persze picit javított változatban. Még mindig nagyon bizonytalan és hamiskás, kiforratlan az énekhang. Pedig azt hallani, hogy erre épülnének a dalok, nem kicsit. Az ötödik tétel szintén egy lemezes instrumentális darab, vagyis itt más a keverés, mint. A hatodik nóta bevallottan a csapat egyik kedvence, Gázolás a címe és a debütalbumról került ide változtatás nélkül. Érdekes hangulata van a dalnak, és tény, hogy nem akarják követni a magyar metal sablont - szerencsére.
Viszont az énekes srác hangjával nem vagyok kibékülve továbbra sem. Valahogy olyan a hangja, mint egy mutáló kamasznak, nem is telt ez a hang és nincs szép hangszíne sem. Nem tudom, hogy azért, mert egyszerűen képzésre szorul vagy ennyi a maximum, ami tőle várható, ami adottság kérdése persze. Az viszont mindenképpen a javára írandó, hogy nem akar és nem is próbál klisés lenni, igyekszik kifejező lenni a saját korlátain belül. Pont ezért mindenképpen komolyan rá kellene feküdnie a hangképzésre, ha nem akar ezen a szinten megrekedni. Szerintem nem akar.
A hetedik dal 2002-es koncertfelvétel, mintha a Rolling Stones Paint It Blackje kezdődne, aztán persze nem. Itt is egyfajta népdalokra hajazó dallamot próbál az énekes előadni, és élőben még jobban érződnek a hiányosságok és a hamisság is. Egyébként Mihály Gergely az éneklés mellett gitározik is, talán az lenne a megoldás, hogy keresnek egy erős torkot, aki majd megváltja velük a világot.
A nyolcadik nem is dal, csak egy próbatermi jammelés, bő négy percben, tavalyról. Elszállós. Végül egy 2003 nyarán felvett számot hallhatunk, melynek Mindenség a címe. A csapat szerint keményebb, mint az eddigi felvételeik. Az itt hallottaknál biztos az, a teljes első lemezhez nem volt szerencsém. Érdekes módon a Baby Bone jutott eszembe, ők próbáltak ebben a kicsit grunge-os, kicsit etno-s stílusban zenélni, sajnos kevés sikerrel, pedig... Amúgy itt sem vagyok kibékülve az énekkel, fals hangok, érthetetlen előadás, más technikai hibák. Kár. Kellene ide egy karakteres valaki. Nagyon.
Egyébként maga a zene egyszerű, de hangulatosnak mondható. Kis borultság szükségeltetik hozzá persze. Vagy talán nem is kicsi. De mindenképpen kell nekik pár év, míg rátalálnak igazán saját magukra. Minden téren.
No, lássuk mi van még a cd-n. Egy rakás fotó. Három szimpatikus fiatalember alkotja amúgy a zenekart. Plusz két klipet is felraktak, a Halálba hív néha sután megvágott klipjét (határozottabban jobb így hallani a dalt, mint a koncertfelvételen), és a Hidak belül című dalra készítettet, amiben vannak jó ötletek képileg, csak elég rosszul sikerült leforgatni. Meg itt sem stimmel sokszor a kép és a zene dinamikájának összepasszintása. Viszont a dal maga hangulatos ismét (énekben ismét az előzőekben felsorolt hibákkal sajnos). Megint csak azt éreztem, hogy sok munkával lehetnek nagyon jók is majd egyszer. Remélem lesz kitartásuk hozzá, mert ezen a vonalon kevés zenekar mozog és szerencsére nem a tucat-útvonalon próbálnak járni. A sok-sok hiba ellenére van bennük bizalmam.
