Zeneileg modern, gép, többé-kevésbé ipari hatású, viszont többnyire monoton, sötét hangulatú, lassú aláfestés. Az anyag hallgatása során úgy éreztem inkább a mondanivalóra kel koncentrálni, a zene csak egy megjelenítési alap, kiszolgáltató eszköz.
A szimbolista jegyeket hordozó szövegvilág felületesen ridegnek tűnhet, ám mélyebbre tekintve ott az érzelem, ami összefüggő egységet alkotva, sorokba szedve verseskötetbe illő.
Nagyon át kell érezni a Dyas-féle világot, csak úgy tud bárki is objektív véleményt alkotni. Számomra furcsa ez a komoly hidegség, amit akár jövőképnek is tekinthetünk, mégis érzek annyi művészi hangulatot Kormos Ferenc munkájában, hogy belül helyet adjak valamennyi művének.