Nemesis rajongók, nyugodjatok meg, ne kapkodjatok vadul a pénztárcátok után, ez a cd nem az új felállással felvett friss sorlemez, hanem egy angol nyelvű promóciós cd, 6 dallal, amolyan kis ízelítő az eddigi két albumról.
Természetesen nemcsak az éneket rögzítették újra, hanem minden hangszert, mivel a zenekar nagy százaléka kicserélődött, amit gondolom úgyis mindenki tud már.
Hogy érdekes is legyen jelen korong, nem másolták le szolgai módon a régi dalokat, hanem egyes részeken finomítottak, persze nem lettek felismerhetetlenek a dalok, inkább több a feeling bennük. Az meg köztudott, hogy egy zenész sosem elégedett a felvett dalokkal, mindig jön az újabb ötlet, amivel tökéletesíteni lehet a témákat. Nagyjából itt is ez történt. A lemez hangzása hasonló az Abraxaséhoz, az első lemeznél mindenképpen teltebb, mondjuk a dobok hangzásával még mindig nem vagyok elégedett, de ebből a stúdióból talán ez a maximum, amit ki lehet hozni.
Ejtsünk szót az új zenészekről, úgyis mindenki arra kíváncsi, mit műveltek a dalokkal/dalokban. A basszusgitáron Berczelly Csaba játszik, egyelőre egy korrekt zenészt lehet megismerni benne, a többit majd az új dalokból lehet leszűrni. Nagy László dobol, hallhatóan máris színesebben, mint elődje, kíváncsian várom mit fog később művelni a cájgon. Az új hang Kiss Zoltán. Bevallom tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, eléggé a szívemhez nőttek a dalok Ákos hangjával, akinek igencsak karakteres orgánuma van ugye. Sajnálom, hogy így alakult, egy eltékozolt tehetség, de ha valaki nem csak egy tingli-tangli zenekart akar, akkor tenni is kell valamit a célért. De térjünk vissza Zolira. Sok jót meséltek róla, és el kell ismerni, hogy minden igaz, amit eddig hallottam. A cd első dalával, az Eye Of The Snake-kel azonnal megnyert magának, pedig ez az egyik kedvencem. Tiszta és nagyon szép hangja van, tökéletesen hozza a magas témákat is, más jellegű torok, mint Ákosé volt, de nem csak egy hang, hanem hallani, hogy karakteres ő is. Szóval megnyugodtam, továbbra is toppon marad nálam a Nemesis. Meg kell jegyeznem, nem volt hiábavaló az angol kiejtés gyakorlása, megérte, egész jó, sőt!
A cd-n hallható még a Fate's Door, a Four Mirrors, a Faceless Enemy - az a refrén!!! így is borzongató -, az Eternal Circle, és a Predestination. Meglepetésként az utolsó előtti dal Fábi projektjétől való, a Goddess Nemesistől, a címe ugyanez. Zeneileg jó kis instrumentális proggie darab, minden hangszeres szólisztikus, viszont a feeling sem hiányzik a dalból. Inkább a hetvenes éveket idézik egyes részei. Nem egy matekos eszetlen szólózás, na. Biztos igényes lesz!
Tűkön ülve várom az új lemezt, persze előtte kijön még az első kettő kicsit átszabva, és angolul. Meg a Goddess Nemesis. Lesz mit hallgatni!
