A Woodland Choir Bakos Attila egyszemélyes projetkjét takarja. 80 perc instrumentális, számítógéppel készült zene. Mielőtt elijesztenék valakit ezzel, a felvétel minősége kiváló, a kazetta gyári sokszorosítású, a borító nyomdai, tehát az igényes körítés adott.
Töprengtem rajta, hogy az albumok avagy a demók közé tegyem, nos, az album megjelölést korainak érzem, az viszont mindenképpen megemlítendő, hogy ez több, mint egy demó. Valahol a kettő között lenne helye.
A muzsikát nem igazán lehet hasonlítani semmihez, kevés kelta népzenei hatás felfedezhető benne - mint azt Attila is említette -, ezen kívül tényleg a természet jutott eszembe róla. Még ha nem tudnám, akkor is rögtön erre asszociálnék a hol kedves, hol kavargó, hol csilingelő dallamokat hallgatva. Az lerágott csont, ha valamire ráfogják, hogy atmoszférikus, ám ez tényleg az. Megnyugtató és elsimítja a ráncot az ember homlokáról.
Aki nem érzéketlen a természet iránt - főleg az erőkre, hegyekre gondolok -, annak biztos, hogy elkalandozik a fantáziája a Faerie-t fülelve. Itt bent a szobában ülve is megrohantak azok az emlékek melyeket "odakint" éltem át, ahol morzsányinak éreztem magam, ahol órákig néztem a hegyi patak fodrozódó áramlását, ahol a hatalmas fenyvesben úgy éreztem: otthon vagyok. Ha valakit így érint meg ez a 80 perc, azt hiszem nem volt hiábavaló Attilának kiadnia a lelkét.
Nos, nehéz itt a hangjegyekről írni, az mindenképpen elmondható, hogy Attilának nagyon jó érzéke van a finom dallamok kitalálásához, érzésem szerint nagyot dobna némely dalon az ének, de ez már a jövő útja. Attilának sok sikert, professzionális hangkártyát és persze kitartást kívánok, a hosszú és rögös úthoz.
