Bár idén nem örvendeztetett meg minket a buffalói mészáros brigád új nagylemezzel – arra már csak pár hónapot kell várni –, mégsem telhetett el ez az év sem valami ízletes 'Corpse ínyencség nélkül. S íme, itt is ez a brutális, három DVD-s anyag, mely a banda húsz éves fennállását hivatott ünnepelni.
Hosszú idő ez egy metal együttes esetében, hát még milyen hihetetlen, ha épp egy olyan vérben és belsőségekben tocsogó death metal csapatról van szó, akik úttörők voltak a beteg borítójú, s a még annál is betegebb szövegű technikás zenék terén. A Cannibal Corpse egy legenda, mely nevet még azok is ismerik, akik egyébként fintorogva fordulnak el minden hörgős, vérokádós zene hallatán. És bizony épp itt is volt már az ideje ennek az anyagnak, mely végre alaposan bemutatja az csapat történetét, ha úgy tetszik, egyfajta történelemóra ez a három lemez, melyből az érintett csapat múltján kívül igen mély bepillantást nyerhetünk magának a death metalnak a történelmébe is.
Az első korongon található egy majd' három órás dokumentumfilm, mely átfogóbb már nem is lehetne. Egészen a kezdetektől indul az utazás, s gyakorlatilag mindenki megszólal, akinek valaha is volt valami köze a csapathoz. Bob Rusay ex-gitároson kívül megszólalnak volt zenésztársak mind az elődbandákból, mind a 'Corpse-ból, családtagok, de jó néhány ismert zenészkolléga is elismeréssel nyilatkozik a kannibálokról. Vicces például látni Karl Sanders Nile főnök reakcióját, amikor arról kérdezik, mit szólt, mikor annak idején először meglátta a debütáló CC lemez borítóját, vagy amikor a The Black Dahlia Murder frontembere, Trevor Stmad visszaidézi azt az aranyos kis dalocskát, amit még gyermekként írt az akkor még ifjú titánokként küzdő kannibálok magasztalására. És persze itt vannak a jelenkori tagok is, megismerhetjük őket egyenként, szenvedélyüket, hobbijaikat, szóval bepillantást nyerhetünk magánéletükbe is, hogy így ismerhessük meg jobban őket. S bizony meglepő, hogy mennyire nem olyanok a magánéletben, mint amilyennek zenéjük után hinnénk őket. A helyzet az, hogy bizony a death metal zenészek talán a rock színtér legmókásabb figurái.
Az érdekes történelemóra után jöhet a második lemez, melyen különböző évjáratú koncertrészletek találhatóak. A tavalyi évtől visszamenőleg egészen a legeslegelső bulik egyikéig, 1989-ig sorakoznak itt élőfelvételek, melyeknek a minősége erősen változó. Ez sokakat megrémiszthet, ugyanakkor nyilván az volt a csapat célja, hogy minden cicoma nélkül úgy mutassák be magukat játék közben, mint amilyenek valójában is a színpadon. Nem mindig profi hangzással, de mindig profi zenészi teljesítménnyel. Szerencsére a különféle bulik között nincsenek átfedések, így teljes képet kaphatunk az együttes teljes életművéről, s érdemes is megfigyelni a zenei fejlődésüket, a korai, ösztönös, zsigerből játszó huligánokból miként váltak vérprofi, komplex zenészekké.
Végül a harmadik DVD-n kaptak helyet a bónusz cuccok, mindenféle filmecskék, kezdve a rajongók bemutatásától a turnézás szépségein és gyötrelmein át egészen Mr. Corpsegrinder megmosolyogtató World Of Warcraft őrületéig. Nem hittem volna, hogy egyszer még ennyit fogok nevetni egy CC anyagon, de Websterék alaposan rámcáfoltak. Az utolsó korong legvégére érve bizony egy nem egészen hét és fél órás mozizásnak szakad vége, ami után nem lehet több kérdésünk a Cannibal Corpse jelenséget illetően. Eddig is rendre jelentek meg együttesek történetét dokumentáló kiadványok, a Cannibal Corpse legénysége azonban túltett mindegyiken. Már most vigyorogva dörzsölöm a kezeimet, ha a februári bulira gondolok...
