Bár az Accept gimnazista korom óta egyik legnagyobb kedvencem, Udo mester szólókarrierjével csak jóval később, az utóbbi években kötöttem közelebbi ismeretséget. Ennek alapján annyit mondhatok, hogy bizony itt is a "régi az igazi", hiszen az első négy U.D.O. lemez minden pillanata klasszikus, míg a '97-es feltámadás óta készült újabb négy album közül egyedül a legutolsó, 2002-es Man And Machine bizonyult számomra hibátlannak (ez mondjuk jó ómen a jövőre nézve!).
Mindazonáltal a csapat hitelessége megkérdőjelezhetetlen és a két évvel ezelőtti, orosz turnén felvett dupla koncertlemezük, a Live from Russia koncepciója csillagos ötöst érdemel: az U.D.O. munkásság legjava mellett csupa sose vagy ritkán játszott, de a nagy slágereknél cseppet sem kevésbé klasszikus Accept-nóta kapott helyet az albumon. Persze a törzsközönség nem lenne törzsközönség, ha nem anyázott volna fennhangon a Princess Of The Dawn, a Metal Heart és a Balls To The Wall elmaradása miatt, erre a nyomásra Udoék gyorsan előkapták a fiókba félretett többi orosz koncertfelvételt, gyorsan összeraktak egy újabb élő dalcsokrot, és ha már lúd, legyen kövér, összeállították a "Júdíó" zenekar történetének első DVD-jét is. A kettőt együtt is, külön-külön is hozzáférhetővé tették, bár elképzelni nem tudom, ki veszi meg külön a kettőt, mert a kedvezményes árú box set még akkor is megéri, ha az embernek történetesen még nincs DVD-lejátszója. Előbb-utóbb úgyis lesz, és akkor meg már miért ne ez legyen az első megtett lépés az ügy érdekében?
A koncert CD-re valóban felkerültek az említett kötelező dalok, plusz még a Fast As Shark, meg a Restless And Wild is, hogy tényleg senki ne anyázzon mostmá', de még mindig volt érdekesség, amit elő lehetett kapni a cilinderből (még, hogy a nyúl nem jön könnyen? Ugyan kérem!): ilyen például az XTC, amely az óriási és egyéni orgánumú David Reece énekessel elkészített és méltatlanul szarrá fikázott, majd elfelejtett Eat The Heat c. Accept album egyik húzódala volt és amelyet pikáns módon pont az U.D.O. játszott fel az Accept tribute lemez második részére. Ez a szám Udo hangjával is nagyon üt és ezúton is örök átok az Accept-rajongótáborra az Eat The Heat elsikkasztásáért! Aztán itt van még a sápadt Predator album egyik nem túl különleges, de a setlistben mindenképpen kuriózumnak számító Hard Attackje is és még néhány elsőrangú U.D.O.-szám, na meg egy jóféle dobszóló az ifjú olasz dobostól. Hanyatt mondjuk nem vágtam tőle magam, de fakezűnek sem nevezhetjük a srácot... Ennyit a CD-ről, nézzük a DVD-t. Koncert ugye itt is van, egy 45 perces, 9 nótás kis összeállítás, amely a fentebb tárgyalt lemez és a Live from Russia anyagából szemezget: itt csak két Accept dal látható/hallható, a hangulatos Winter Dreams és az I'm A Rebel (ez utóbbit persze akár tiszteletbeli U.D.O. szerzeménynek is vehetjük, hiszen az ősrégi és eredetiben nem kimondottan érdekes dalt '98-ban támasztották fel tetszhalottságából és vadították meg néhány harapós riffel - azóta is a repertoár szerves része), a többi dal már a szólópályából ad némi ízelítőt. Nem mondom, hogy nem néztem volna meg egy teljes hosszúságú koncertet, de a készítők, első DVD-ről lévén szó, a lemez maradék részét inkább dokumentáló jellegű anyagokkal töltötték csurig, nem is akármilyenekkel! "Video clips" címszó alatt itt van például az összes (???) hivatalos U.D.O. klip: They Want War, Break The Rules, Heart Of Gold a régi érából; Indipendence Day az újból (a Heart Of Goldhoz egy rövid werkfilmecske és egy korabeli tv-műsoros playback-előadás is tartozik); egy koncertfelvétel '88-ból (Go Back To Hell); egy tv-reklám-szerű szösszenet a Timebomb album ('90 vagy '91, most hirtelen nem tudom) beharangozójaként; dobszóló az orosz turnéról és végül, de nem utolsósorban ama turnénak egy igazi szuvenírje: ez pedig nem más, mint Udo mester vendégszereplése a helyi Aria együttes dalában és annak videoklipjében. A Still című nóta egy jófajta power ballada, stúdiós, emberséges, spontánnak szánt felvételekkel tűzdelt klippel, amelyben smirglis hangú barátunk oroszul fakad dalra...
Na, gyorsan elmorzsolom a könnycseppet a szemem sarkában, amelyet a metal nemzetközi összehozó ereje csalt ki a könnycsatornámból és haladok tovább az ismertetőben. Mert anyag még van bőven, de most már maradjunk az egyszerű felsorolásnál: fotógaléria; komplett diszkográfia dalszövegekkel, borítókkal, dalrészletekkel; linkek kapcsolódó weboldalakhoz; "Behind the scenes" bohóckodás; tagok biográfiája és csaknem albumnyi (!) extra dal audióban: a már említett XTC stúdióverziója; egy (vélhetőleg japán) bónusz, a The Key; valamint 5 demónóta a kései albumokról. Egy szó, mint száz: a Nailed To Metal tisztességes, rajongóbarát munka! Germán precizitással mindent összeszedtek, ami egy szimpla DVD-re ráférhet. A teljes koncertvideoért meg el lehet kezdeni anyázni!
