Az idei nyarat egy roppant sikeres amerikai stadionturnén töltötte az Avenged Sevenfold a Metallica társaságában. M. Shadows ugyanakkor egy friss interjú alapján nem tűnik annyira biztosnak azt illetően, mennyire értő közönség látogatott el a bulikra...
Közhelyszámba megy, hogy a Metallica közönsége messze szélesebb a hasonszőrű zenében utazó csapatokénál, amiről nyilvánvalóan az 1991-es fekete album sikerei tehetnek. M. Shadows és az Avenged Sevenfold nyáron testközelből is meggyőződhetett róla, meddig ér a lemez árnyéka. „Ahhoz, hogy az ember stadionokat töltsön meg, szükség van a saját fekete albumára", szögezte le az énekes. „Játszhatod a mély dalokat, a Master Of Puppetsot és társait, de amikor előkerülnek a fekete lemez dalai, tényleg minden egyes ember megőrül. A Metallica közönségének pedig úgy a hatvan százaléka alkalmi rajongó, akiknek csak a fekete album van meg. Ezt a fanatikus táboruk talán át sem gondolja."
Shadows szerint a Metallica okosan táplálja is ezt az alkalmi rajongói kört. „Ahhoz, hogy valaki stadionokban játszhasson, szükség van egy lemezre, amit játszottak a rádiókban, vagy valahogy sikerült átszivárognia az emberiség kollektív tudatába. A Metallicának ez abszolút sikerült a fekete lemezzel. És hiába panaszkodnak sokan, hogy a mélyebb dalaikat akarják inkább hallani a bulikon – én magam is megértem ezt –, amikor a fekete album slágereit, a Sad But True-t, az Enter Sandmant, a The Unforgivent játsszák, egyszerűen megváltozik a hangulat. Ilyenkor jön le igazán, hogy a közönség többsége tényleg alkalmi rajongó. Nagyon ügyesen kinevelték ezt a réteget a pályafutásuk során. Rengeteg metalcsapat, akik már szintén léteztek a fekete album idejében, ma klubokban nyomul, miközben a Metallica ma is stadionokban nyomja."
Hozzászólások
Nana, inkább az üzleti sikerekre volt irigy. Dave még magának se ismerne be olyat, hogy a Talicska bármely lemeze jobb lenne az általa írt dolgoknál. Szakmai vonalon csak James ritmusjátékát ismeri el a sajátjával egyenértékűnek, oszt ennyi. Ami dalszerzést illeti: a klasszikus Metallica-dalok elsőre fogósabbak, mint a Megadeth-számok, ugyanakkor ha jobban beleássa magát az ember a témába, Mustane-ék témái elsőre nehezebben emészthetőek, de tele vannak olyan, sokszor aprónak tűnő finomságokkal, melyek sokkal izgalmasabbá teszik a Megadeth zenéjét.
1. Nem vagyok a Bélád :)
2. Az remélem megvan, hogy az első 3 lemezen (az első 2-n bizonyítottan, a 3.on meg elemekben) Mustaine is dolgozott, alkotott, használták a témáit, szólóit :)
3. Nem akarlak meggyőzni, szerintem Mustaine mind dalszövegileg, mint zeneileg, mind tudásilag iskolázza Hetfieldéket
4. Még a kezdetben nem kis egóval megáldott zenekar is bevallotta, hogy Mustaine nélkül nem lennének az a zenekar, ami..
4. Én jártam ezek szerint jobban, mert én mind a két zenekart imádom. Mustaineéket mai napig, Hetfieldéket a 80as évekbeli munkájukig. ;)
Valóban? Mesélj még Bélám.... Mustaine James bokájáig se ér.
Mindig is irigy volt Jamesre és Larsra, mert tudja nagyon jól, hogy a Megadeth a büdös életbe nem fog olyan zseniális lemezeket készíteni, mint mondjuk az első 4 Metallica lemez.
Az előttem hozzászóló tökéletesen leírta a lényeget. Dave itt még nem merészkedett annyira rádiósra (hiába az eszement dallamos zene, maga a hangszeres játék sokkal okosabb, erősebb, és közérthetetlene bb mint a BLACK-en), ellenben az utána való 3 lemezzel...
Plusz nem árt kiemelni azt a tényt, hogy Dave sokkalta jobb dalszerző, mint Az Ulrich-Hetfield páros, de azt kár lenne elvitatni, hogy meghatározza a rajongást Dave énekhangja. Ez a szűk keresztmetszet, ha elfogadod és szereted, akkor fogod a Dethet is. Ha irritál, akkor lehet bármilyen a zene, nem fogod kedvelni. Emiatt meg a kései "felzárkózás" miatt "nincs" ilyen rajongótábora a Dethnek.
Ugyanilyen szűk keresztmetszet szerintem jelenleg A Leprous és a Protest The Hero is pl, akik akkora zenekarok lehetnének (szerintem azok is), mint a ház. De az énekhang sokakat elriaszt.
Talán azért, mert a Countdown annak ellenére, hogy emészthetőbb volt a "laikusok" számára, mint a megelőző anyagok, hűségesebb maradt a gyökerekhez, hallgatóbarátab b mivolta csak relatív fogalom, ugyanis azért megmaradt benne egy csomó, csak a Megadethre jellemző fifikásság - utóbbi pedig a fekete albumból teljesen kimaradt, mert az egy nagyon lecsupaszított, nagyon sallngmentes lemez lett és azt meg tudták emészteni a kívülállók is. A Megadeth mindig is inkább zenész-zene volt. Nem reprezentatív a kijelentésem, de az általam ismert muzsikusok többsége zenész-szemszögből igencsak többre értékeli a Megadeth-t a Metallicánál (magam is).
James: speed gitár, néha kigyullad a tempótól,
Lars: melléütőhangsze rek,
Kirk: wah-wah és riff,
Robert: flamingó gitár.
Tényleg nem egy csúcslemez, én sem igazán szeretem, tele van töltelékkel, de ha valóban nem hallgattad soha végig, a második feléről én azért ajánlanám figyelmedbe az Of Wolf And Man és a The God That Failed c. számokat, ezek elég jó dalok. Az utánuk következő My Friend Of Misery-t csak azért nem mondom, mert a refrénje szerintem elég gyenge és érzésem szerint erősen kilóg a dal egészéből.
Meg az, hogy miért lesz Maiden koncert. Tényleg röhej ez az egész. :)
https://www.youtube.com/watch?v=N4pj7RByIeA