Tim „Ripper" Owens szerint nem rossz a mai zeneipari modell, de mégis hiányolja azt az izgalmat, ami a '80-as és még a '90-es években is jellemezte a színteret. Az énekes sajnálja a rocksztár-kultusz megszűnését is.
Jószerivel össze sem tudjuk számolni, hány projektben érdekelt jelenleg is Tim „Ripper" Owens, aki nemrég volt Judas Priest-kollégája, K.K. Downing saját zenekara, a K.K.'s Priest albumát énekelte fel. Az énekes a Big Music Geeknek adott interjút, amelyben a zeneipar jelenlegi állapotáról beszélt. „Ma már nem olyan, mint régen", mondta Ripper. „Már nincsenek olyan rocksztárjaink, mint azelőtt, aminek elsősorban az az oka, hogy mindenki a neten hallgatja a zenéket. Ott a YouTube, a közösségi média, így ma már nincs meg, ami a '80-as és még a '90-es években is jellemző volt. Akkoriban nem is hallottál egy új dalt, amíg nem nyomták a rádióban. Hallottad, hogy le fogják adni a Locked Int a Judas Priesttől, így előkészítetted a magnót, hogy felvedd, aztán amikor megjelent az album, lesétáltál a boltba, és megvásároltad. Most a közösségi médiában mindig ott vannak az előzetes részletek, ami jó, de akkor is..."
Tim részletesen is szólt a rocksztár-kultusz eltűnéséről. „Amikor fiatal voltam, megvettél egy magazint, elolvastad a cikkeket, aztán kiszedted a posztert, kivagdostad a képeket, és felragasztottad őket a falra. Vagy leültél az MTV elé, megvártad, hogy elkezdődjön a Headbanger's Ball, és ott nézted a klipeket. Más lehetőséged nem is volt. Most viszont bárki felmegy a netre, nézegeti a képeket, a videókat. Szóval a régi világ eltűnt, és ezt most nem azért mondom, mert a mostani korszak rossz. Konkrétan fantasztikusnak tartom, ami ma megy, csak az érint rosszul, hogy a mai fiatalok már nem élhetik át azt, amit mi. Annak idején muszáj volt körbeszaglásznod, hogy kiderítsd, mikor érkezik a környékre a turnébusz, így talán megláthattad a zenészeket, vagy rájöhettél, melyik hotelben száll meg a zenekar. Ma viszont a rajongók elvárják, hogy a zenészek kijöjjenek hozzájuk. Úgy állnak hozzá: hé, srácok, nem kellene kijönnötök találkozni a rajongóitokkal? Márpedig a rocksztárok régen épp attól lettek rocksztárok, mert nem lógtak együtt folyamatosan a rajongóikkal, hiszen rocksztárok voltak. Ma már teljesen másképp működik ez az egész."
Tim hozzáteszi: a mai technikai lehetőségekkel természetesen ő is él. „Minden zenét az iTuneson szerzek be, de nem streamelek semmit, mert egy előadó kábé három centet kap egymillió stream után. És még mindig bennem van, hogy hú, de várom azt az új Foreigner-lemezt, hiszen ma is vannak hivatalos megjelenési napok, amikortól beszerezheted az albumokat. De ebben már nincs benne az az izgalom, ami akkor töltötte el az embert, ha lement a lemezboltba megvenni az újdonságokat."
Hozzászólások
P.S: Tudom mondott pár pozitív dolgot is Ripper, de nyilatkozat lényege, mondanivalója egyértelműen sajnálkozó és panaszkodó.
Ez a nagy neveknél még most is megvan. De undeground szinten szerintem csak jót tett a dolognak, hogy a mai zenészek kimutatják: ők is emberek.. Mindezt ráadásul úgy, hogy bulvárszaga sincs a dolognak, mert a saját közegükben beszélnek arról, hogy mivel töltik az idejüket akkor, ha nem a zenével foglalkoznak... és az is nagyon sokat számít, hogy a rajongóikat is emberként kezelik, nemcsak bevételi forrásként. (Pont ezért ijesztő az a jelenség is, amikor a meet&greet-et VIP-csomagokba próbálják pakolni...)
Számomra inkább az a kérdés, ma mitől lesz egy zenész rocksztár (persze a mai keretek közt). Ki csinálja a sztárokat? A rádió? Szerintem egyre kevesebben hallgatják, rockzenét nyomokban (se?) tartalmaz. Eladási példányszámokró l szinte nem érdemes beszélni, az intenetes média jelentősége - szerintem - messze nem akkora, mint a 70-90-es évek papíralapú rockmagazinjaié .
Pont erről írtam, nem?
Picsogásról pedig több hozzászóló beszélt, arra reagáltam.
Bocsánat, vitatok bizonyos szempontokat az összehasonlítás odban. A filmesek nem nyavalyognak, hogy oda a némafilm, mert az technikai változás volt, a vályogház elmúlása is. Fejlődött a technológia. Owens se a stúdiótechnikár a panaszkodik.
A filmeseket/mozikat is sújtja a törvényen kívüli letöltés, az építészeket is digitális tervek lenyúlása, jó, utóbbiakat kevésbé.
Ennyi. A többi meg kiforrja magát.
Ez a hasznos oldala a dolognak.Vagy olvasol bármiről és már azzal a lendülettel utána tudsz nézni neveknek,helyek nek,bárminek.Viszont régen jó volt az a három lépés távolság előadó és hallgató között.Sok esetben kimondott előny,ha az ember nem ismeri jobban rajongása tárgyát.:)Illetve ma ott van a banda a Facén,jönnek folyamatosan az infók,képek.Itt voltunk,ezt ettünk,wc-n ülök stb.Ezek azok a dolgok,amikre már nem kíváncsi az ember.Több infó a kelleténél,ninc s véletlenszerűsé g,meglepetés.Rutinszerűvé válik a dolog.Tök jó ha egy koncert után közvetlenség van a banda részéről a rajongók irányába,csak régen előzmény nélkül,izgalomm al telve történt a dolog,most meg inkább mintha egy régi jó haverral találkozna az ember.Rocksztárságról meg aztán végképp nem lehet beszélni a nagyobb bandáknál se.Folyamatos a jelenlét,tudni róluk kívül-belül mindent.Szóval anno csúnya lett volna,mikor a korai vagány Guns képeket nézegetve vagy interjút olvasva az ember látott volna pár megosztást,ahog y Slash összeüti a tojásokat a rántottához egy szál melegítőben.:)Na ne...
Igaz ,hogy senki sem tart fegyvert ezen előadok fejéhez ,hogy menjenek fel a színpadra....mint ahogyan a közönség fejéhez sem ,hogy vásároljanak jegyet :) DE amúgy ez a cikk nem arról szólt ,hogy picsog egy zenész.... Itt arról van szó ,hogy eltűntek a nagybetűs rocksztárok ... Lehet ezt csűrni csavarni de ez valóban így van...
A zene és a marketing kapcsolata régen is megvolt, valamint régen meg folyton azt lehetett hallani hogy milyen pocsék szerződéseket kötöttek fiatalon a zenészek és nem ők jutottak a megfelelő anyagi elismeréshez.
A kor megváltozott, az online dolgok előretörésével egyszerűen sokkal több szórakozási lehetősége van a fiataloknak. Az okostelefonok, az MMO játékok, a konzolok valahol mind a zenétől is vettek el területeket/időt/pénzt. A világ viszont ilyen, változik, muszáj lépést tartani vele és módosítani az üzleti modelleken.
Régen még sokkal több pénz volt jelen a szórakoztatóipa r zenei részében, 1-2 lemezzel lehetett akkorát dobbantani, hogy a kiadók tudtak/hajlandók voltak előre masszív összegeket beleölni mivel gyorsan megtérült nekik. Ma ez már nincs így, a rockzenében sokáig tartó masszív építkezéssel lehet magasabbra jutni, lásd FFDP, Sabaton, Ghost pl.
Ugyanakkor azzal teljesen egyetértek, hogy az öreg, korábbi rocksztárokat már nem igazán jó nézni, sok koncertbeszámol ó azzal kezdődik (tisztelet a kivételnek) hogy "korukhoz képest egész jók voltak" meg "szép hogy végig tudnak játszani egy 70-80 perces setlistet". Nyilván ez masszívan épít a nosztalgiafakto rra és arra a már középkorú de cserébe fizetőképes rétegre, akik már nem járnak koncertekre de egy ilyen búcsúturnéra vagy 20-30-40 éves klasszikus lemezhez kapcsolódó tematikus turnéra azért elmennek.
Őszintén szólva én szívesebben járok fiatalabb, de még felszálló ágban levő együttesek koncertjeire, persze ezek általában klubszinten vannak és nincs az a látvány mint ami aréna/stadion szinten megjelenik.
Szerintem a fiatal zenekarok között az undergroundban vannak értékes és újító zenék a mai napig is, de persze ezek most sem (és régebben sem) nőnek meg akkorára, hogy értelmesen meg lehessen élni belőle.
Uff én beszéltem :)
Szerintem nem a rockzenészek tehetnek róla hogy megváltozott a zeneipar és alapból nem nekik kellene kitalálni egy életképesebb üzleti modellt sem, mert ők zenészek, nem üzletemberek (többnyire).
Az, hogy jószerével 60+-os arcok tudnak stadionokat megtölteni, az a fiatalabb generációk kritikája is. Az öregek korszakalkotó lemezeket voltak képesek csinálni a 70-80-90-es években. Ma (és az utóbbi kb 20 évben) nincs ilyen, egyszerűen nem hallok az újak között olyan zseniális albumokat, mint anno, hiába végtelen a technikai lehetőségek tárháza és rengeteg az agyonképzett zenész.
Valószínűleg az is baj, hogy az a szűrő, amit a zeneipar korábban jelentett, megszűnt, hatalmas a felhozatal és képtelenség kiválogatni a valóban érdekes és értékes zenéket. A média által tolt fiatalabb zenekarok számomra totál érdektelenek (direkt nem írok neveket), sose mennék el koncertjükre.
A rockzene már rég túlfutott a progresszív korszakán, nem tud megújulni, újra érdekes és izgalmas lenni és erről legkevésbé a legendás zenészek tehetnek, nincs aki átvegye a stafétát.
Egyébként totál igaza van Rippernek és a többi, hasonlóan nyilatkozónak, eltűnt egy olyan világ, ami zenésznek és rajongónak is sokat adott, ez nem picsogás, szimpla tény.
Szerencse
Piszok sok meló
Jó dalok
Karizma
Bármelyik összetevő hiánya automatikusan meggátolja a sztárstátusz kialakulását.
Ripper.esetében, viaszont nálam is egy kicsit savanyú a szőlő érzést kelt ez a cikk, de valljuk be, hogy ő nem egy karizmatikus előadó és egy csomó középszerű szart is felénekelt már életében.