Pontosan a mai napig nem derült ki, miért döntött két és fél évvel ezelőtt úgy K.K. Downing, hogy közel négy évtized után otthagyja a Judas Priest sorait. A gitáros most részletesen beszélt döntése hátteréről, és leszögezte: szó sem volt arról, hogy nyugdíjazta magát.
„Sosem mosom le magamról ezt a nyugdíj-dolgot, de valójában nem erről volt szó, hanem arról, hogy kiléptem", mondta Downing a Midland Rocksnak. „A nyugdíjba menésnek valami olyan kicsengése van, mintha fizikailag nem bírtam volna a dolgot, erről azonban nincs szó. Képes lettem volna tovább csinálni, de nem akartam, mert már egyszerűen nem élveztem. Rengeteg minden megváltozott. Szerintem olyan harminc indokot szedtem össze, miért nem akartam tovább csinálni akkoriban, és ez szörnyen sok. Őszintén szólva sok tekintetben túlfutotta magát ez az egész. Ha egy dalszerző csapat tagja vagy, megkapod az elismerést, mert teremtettél valamit, de számomra a Priest elkezdett arról szólni, hogy koncertezünk, és pontosan azt csináljuk meg újra, amit az emberek tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt a legjobban szerettek. A rajongók ugyanígy örülnének annak is, ha kivágnánk a kukába az összes modern gitárt, és végigvinnénk őket az emlékek útján, mert az ilyesmit élvezik a legjobban. Meg is értem ezt, mert én lennék a világon a legboldogabb ember, ha most megnézhetném Eric Claptont a Creammel. A zenei szakma egyik legszebb része ugyanakkor az volt számomra, hogy dalokat írhattam, jó lemezeket készíthettem. Érzed magadban a vágyat, hogy kreatív legyél, ezt azonban a letöltögetősdi elvette, és ahogy öregszel, változnak a prioritásaid. Ha nem lehetsz többé kreatív, miért akarnád valami ilyesmibe fektetni az idődet?
„Gyanítom, hogy amennyiben a zeneipar továbbra is egészséges lenne, és az emberek még ma is arra költenék a nehezen megkeresett pénzüket, hogy megvegyenek egy lemezt, minden más lenne. De ha valamit csak úgy odaadsz, annak nincs értéke", szögezte le Ken. „Annak idején megvettél egy lemezt, és úgy voltál vele, hogy jó, oké, elsőre nem annyira jó, de lejátszom milliószor, és akkor biztosan rákattanok majd. Manapság a második esélyt sem kapja meg egy album. A múltban megvolt a lehetősége annak, hogy elkészüljön egy olyan lemez, mint a The Dark Side Of The Moon, a British Steel vagy a Back In Black: lemezek, amelyek megkerülhetetlenek, amelyekhez az emberek mindig vissza fognak kanyarodni. Ma már ilyen lehetőség nincs, és csoda kellene ahhoz, hogy még egy ilyen album születhessen. Ha a Nostradamus 1978-ban jelenik meg, egy második Dark Side Of The Moon lehetett volna belőle, de minden az időzítésről szól. Annak idején nagyszerű dalokat írtunk, remek szólókat nyomtunk, és óriási énektémákkal pakoltuk tele a lemezeket, de az emberek mára hozzászoktak ehhez, és baromi nehéz olyan reakciót kicsikarni, hogy hűha, hallottad már az új Priest lemezt? A zeneipar megváltozott. A cégek újracsomagolják a régi cuccokat, ami velünk is megtörtént, és nem valami szép ilyesminek a részévé válni. Ez ugyanis a rajongók lehúzásáról szól, hiszen mindenütt élnek olyanok, akiknek minden kell a gyűjteményükbe. Ha csak pár ezren vannak, kihozol nekik egy boxot, ami lehet, hogy száz dollárba kerül, ami sok. Én pedig nem ezért kezdtem el zenélni."
Hozzászólások
Mert futja neki azért!
No comment
Egyreszt a zenei szinter evrol evre jobban toredezik, mert iszonyat sok almufaj tunik fel (aztan nemelyik el is tunik a sullyesztoben), es mindnek megvan a maga kozonsege meg bandai, viszont emiatt keves olyan zenekar van, ami igazan nagy rajongoi bazist tud maganak kialakitani. Annak idejen egyszeruen nem volt ilyen szintu diverzitas, a legtobb mufajnak megvoltak a kulcs zenekarai es kesz.
Emellett konnyebb felvenni egy albumot, mint a hetvenes evekben, megfelelo felszerelessel es hozzaertessel otthon is kivitelezheto. Az internet megolte az albumeladasokat , de kozben megnyitotta az utat barki szamara, hogy masok ele tarhassa azt amit alkotott.
Szerintem ma is szuletnek fontos es jo albumok, en minden evben talalok magamnak parat, egyszeruen csak tobb bena vagy kozepes produkcion kell atragnia az embernek magat mig raakad valami kiemelkedore.
Viszont az univerzalis klasszikusok kora lejart, es minden mufajnak meglesznek a maga szukebb korben ismert nagy lemezei.
Egyetért. Nem nézek ilyeneket, de a múltkor valahol háttérben ment az X-Faktor. Azt láttam, hogy odament egy 5-6 tagú formáció, akik elmondták magukról, hogy ők mennyire jók, eljátszott egy régi dalt baromi sz***ul, jellegtelenül a zsűri pedig majd elolvadt tőlük. Most komolyan, már attól hanyatt kell esni, ha valakinek nagy a pofája és a kezébe vesz egy hangszert? Amúgy is hányok az ilyen műsoroktól, mert mindenféle kis nyikhajból sztárt csinálnak pár hónapra, miközben az igazi zenészek, zenekarok, akik saját dalokat is írnak, nem tudnak érvényesülni.
Egyébként valahol teljesen egyetértek Downing-gal, de megszakadna a szívem, ha az én nagy kedvenceim ilyen okokból fejeznék be a pályafutásukat. ide jutott a világ, és tényleg nagy kár érte. Ma minden gyors és eldobható. Az ételeink, a ruháink, a szerelmeink, és sajnos a művészet minden ága is ebben vergődik. De erre nem az a megoldás, hogy az a néhány művész aki még tud valamit adni abból, ami régen értékes volt, abbahagyja, mert elégedetlen ezzel a helyzettel.
Miért nem vettél egy műanyag tokot inkább száz forintért? :-)
A többivel egyet tudok érteni, azzal is, ha 40 év után már nem a Judas Priestet akarja csinálni. Még azt is megérteném, ha azt mondaná, nyugdíjazza magát - itthon is kb ennyi munkaviszony kell hozzá. :)
Nem is kell labor. Alkoholos ronggyal prímán le lehet dörgölni ezeket a ragacsokat. Az az igazán a bosszantó, ha bakelitre, vagy digipak lemezre ragasztanak árcédulát.
amúgy erre az a megoldás, hogy nem szeded le a címkét,címkéket . én sose szedem le, felőlem maradhat rajta, sőt, legalább bizonyíték, hogy eredeti.
a témához még annyit akartam, hogy nagyon jó meglátás, hogy tömegtermelés van. napi szinten kb 50-60 lemez jön ki, ha nem több. ebből kb 1-2 ami nagyjából eredeti, és jó is összességében. most hallgatom pl sammy hagar lemezét, olyan sablonos kliséhalmaz, hogy ha ingyen adnák, akkor se kellene, több száz banda csinált már több száz ilyen zenét.
azt akarom csak ezzel, hogy úgy megvenni egy lemezt, hogy valójában egy kalap semmit se ér, elég nagy butaság.
viszont az idei lemezek közül van egy pár ami remek, és nekem már a polcon is van:alice in chains, clutch, saxon meg még sorolhatnám.
Törekszem arra, hogy legyen egy szép kis lemezgyűjtemény em, de azért a kiadók vagy a terjesztők néha el tudják venni a kedvemet a vásárlástól. Most vettem egy lemezt, műanyag tokban, amelyről az áruház címkéjét egy mozdulattal le tudtam húzni, a Universal-os matricát viszont először megpróbáltam lehúzni - beszakadozott. Oké, szétkaptam a CD-tokot, az üres tokot bevágtam a víz alá, lekapargattam a maradékot. A papír el is tűnt, a ragasztó viszont ott maradt. Na ekkor bosszúságomban nekiestem kicsit határozottabban , mire sikerült szanaszét karcolni a tokot, és a ragacs sem tűnt el.
Nyilván meg lehetett volna oldani máshogy is, de hát engedelmet, hadd ne kelljen már vegyi labort berendeznem ahhoz, hogy egy szép lemezt tarthassak a kezemben és gyönyörködhesse k a borítóban!
Nyilván nem múlik ezen senki boldogsága, de azért annyira tudnám díjazni, ha az ilyen apróságokra is figyelnének az illetékesek. Ne szívassuk már a vásárlót, ha már 4500 forintot kiad a lemezre...
HISZTI OFF