Shock!

Idén már 23 éves lesz Kurt Cobain és Courtney Love lánya, Frances Bean Cobain, aki nem sűrűn nyilatkozik a sajtónak, most azonban – a frissen bemutatott Kurt Cobain: Montage Of Heck dokumentumfilm kapcsán – kivételt tett, és leült beszélgetni a Rolling Stone munkatársával. Mint szavaiból leszűrhető, Frances Bean némi távolságtartással szemléli néhai apja munkásságát.

„Igazából nem is szeretem annyira a Nirvanát", mondta Frances Bean a Rolling Stone-nak adott exkluzív interjújában. „Bocs, marketingesek, bocs, Universal. Sokkal jobban bejön a Mercury Rev, az Oasis, a Brian Jonestown Massacre. A grunge-színtér nem az esetem. De a Nevermindról a Territorial Pissings például egy kurva jó szám, meg a Dumb is az In Uteróról – minden alkalommal elsírom magam, ha meghallom. Kurt önképének lemeztelenített változata az a dal: az, ahogy hol drogozik, hol nem, és teljesen helytelennek érzi, hogy egy egész generáció szószólójának kiáltották ki."

Frances Beannek jó véleménye van a Brett Morgen által rendezett friss Kurt Cobain: Montage Of Heck dokumentumfilmről. „Emocionális újságírásról beszélünk: ez a film áll a legközelebb ahhoz, mintha Kurt mondaná el a saját történetét a saját szavaival, a saját esztétikai elvei szerint, a saját nézőpontjából. Egy olyan ember portréja, aki megpróbál megbirkózni az emberi létezéssel. Amikor először találkoztam Brett-tel, nagyon határozott voltam azt illetően, mit akarok látni, hogyan akarom, hogy megjelenítse Kurtöt. Megmondtam neki, hogy nem akarom viszontlátni Kurt mítoszát meg a hozzá kapcsolt romantikát. Mert azzal együtt, hogy Kurt a létező legszörnyűbb módon halt meg, mitológia és romantika veszi körül, hiszen örökké 27 éves marad. Egy művész vagy egy zenész szavatossága nem feltétlenül olyan hosszú – ő azért vált ikonná, mert sosem fog megöregedni. Mindig gyönyörű lesz, és mindig olyan fontos marad, mint amilyen élete azon korszakában volt."

Cobain lánya természetesen jó kapcsolatot ápol apja egykori zenésztársaival. „Dave, Krist és Pat egyszer eljöttek hozzám. Régóta akkor voltak együtt először, és egyből láttam rajtuk, amit én csak K.C.-izgatottságnak szoktam nevezni: az, hogy amikor rám néznek, Kurtöt látják. Bámulnak rád, és tudod, hogy kísértetet látnak. Alapvetően maguk között beszélgettek, egy csomó régi olyan sztorit elevenítettek fel, amiket én is milliószor hallottam. Ott ültem közben egy székben, egymás után szívtam a cigarettákat, és meredtem magam elé. Ők meg egy idő után közölték, hogy pontosan azt csinálom, amit az apám is tett volna a helyemben... De örültem, hogy eljöttek. Nagyszerű volt: mint egy Nirvana-újjáalakulás, csak éppen egyvalaki hiányzott. Leszámítva persze az ivadékát..."