Shock!

Nem először próbálta visszaédesgetni Marty Friedmant a Megadeth az elmúlt hónapokban, hanem számos kísérlet történt erre a múltban is. A csapat új szólógitárosának, Kiko Loureirónak szívből gratuláló Marty egy friss interjúban ugyanakkor ismét leszögezte: mint ahogy eddig, úgy most sem akart visszamenni a két Dave mellé.

„Semmit sem tudok Nick sztorijáról, és azt sem tudom, mit mondott", mondta az argentin Vorterix rádiónak Marty, amikor arról kérdezték, mit gondol Nick Menza eheti sajtónyilatkozatáról. „Annyit viszont természetesen elárulhatok: nekem is felajánlották a lehetőséget, hogy csatlakozzak ismét a Megadethhez. És ez nem most fordult elő először, hanem a múltban már többször is. De számomra jelenleg egyszerűen semmi sem indokolja, hogy belépjek a Megadethbe. Csak azért, mert éppen üresedés támadt a zenekarban, nem egyenlő azzal, hogy ó, akkor most esélyem nyílt a visszatérésre. Tényleg abszolút semmi okom nincs erre. Nagyon közeli baráti viszonyban állok Mustaine-nel és Ellefsonnal, illetve általánosságban a zenekarral is, testvérként szeretem őket, szóval ha beszélni akarnak velem, természetesen odafigyelek. Nagyon közel állunk egymáshoz, támogatom őket, és tényleg csakis sikert meg minden jót kívánok nekik. De az, hogy a zenekarnak éppen nincs gitárosa, még nem elegendő indok számomra ahhoz, hogy hirtelen mindent félretegyek, amivel éppen foglalkozom, és ismét belépjek a zenekarukba."

Miután megkérdezték, visszalépésként értékelné-e, ha visszamenne a Megadethbe, Marty nem kertelt. „Méghozzá hatalmas visszalépésként. Hatalmasként. Egyáltalán nem érdekel a nosztalgiázás. Épp most, ebben az interjúban beszélgettünk azokról a nagyszerű időkről, amiket a Megadeth megélt régen Argentínában, amikor még én is ott játszottam. Ez a történelem csodaszép fejezete, de ennyi. Tovább kell lépni, új dolgokat kell keresni, és nem pedig a múlt visszatérését erőltetni. Szerintem nekik is jobb, ha új dolgokkal foglalkoznak, én meg aztán tényleg biztosan jobban érzem magam, ha friss dolgokat csinálok, és az az előadó lehetek, aki ténylegesen is vagyok, illetve lenni szeretnék. Semmi okom visszahozni a múltat."

Az interjúban természetesen szóba került a Marty kapcsán gyakran felmerülő „unalmas-e a heavy metal?" témakör is. „Igen, előfordult, hogy meguntam heavy metalt játszani. Eleve gyorsan meg tudok unni bizonyos dolgokat, de úgy gondolom, műfajként a heavy metal manapság sokkal jobb állapotban van, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt: sokkal több a kísérletezés, számos érdekes együttműködésnek, különös megoldásnak lehetünk tanúi, és ezek eredőjeként a műfaj nagyon-nagyon egészségessé válik. A legutóbbi lemezemen, az Infernón is közösen dolgoztam a norvég Shininggal, méghozzá egy szaxofonos dallal, ami nagyon friss és újszerű volt szerintem. Tényleg rengeteg olyan újdonság létezik ma a súlyos hangzások világában, amikkel öt-tíz éve még nem találkozhattál. Én pedig nem akarok ráunni a súlyos muzsikákra, így aztán nekem is muszáj megpróbálnom folyamatosan valami újat csinálni..."