Shock!

Május 13-án érkezik a hollywoodi Warrant új lemeze, a Rockaholic, amelyen ismét új frontember mutatkozik be Robert Mason személyében, a stílust azonban klasszikus dallamos hard rocknak ígéri az MTV-korszak egyik legendás hajbandája. Egy friss interjúban Erik Turner gitáros azt is bevallotta: egy cseppet sem zavarja őket, hogy sokan a mai napig is csak a Cherry Pie-ról képesek őket beazonosítani.

„A saját kis buborékunkban élünk, amit Amerikai Egyesült Államoknak neveznek”, elemezte a csapat jelenlegi státuszát Erik Turner a Loud magazinnak. „Átlagosan 50-75 bulit nyomunk egy évben. Nyilván nem vagyunk olyan népszerűek, mint annak idején, de sok fesztiválra meghívnak, rendszeresen koncertezünk kaszinókban, és boldog vagyok, hogy ennyi idő után is életben tartjuk az álmunkat. Igazából soha nem turnéztunk az Államokon kívül. Néha átruccantunk Mexikóba és Kanadába, de ennyi.”

„Imádtam, óriási lemez volt”, mondta Erik a Nirvana Nevermindjáról, amelynek megjelenése után a hajmetal hirtelen egyik pillanatról a másikra cikivé vált. „Azt viszont ki nem állhattam, hogy utána az egész iparban csak egyfajta típusú zenét lehetett eladni, a grunge-ot. Pedig a világ mindenféle zene számára elég nagy, legyen szó grunge-ról, rapről, dance-ről, popról, rockról. Amerikában azonban nem arról van szó, hogy egy zenét az értékei alapján reklámoznak, hanem inkább egy márkát akarnak rád sózni, mintha csak fogkrémről lenne szó. Itt a vadiúj csúcsmárka, ez jobban fehérít, a másikat nem is áruljuk többet, mert szar – így működik a dolog. Ha a zeneipar egyház lenne, minket és a hozzánk hasonlókat egyszerűen kiközösítettek volna belőle szajhaként a Nirvana áttörését követően. Úgy kezdtek el hullani a bandák, mint a legyek. Mindebben csak az a vicces, hogy az Alice In Chains a szerződtetése előtt például a Warrant nyitóbandájaként is játszott.”

Turnert saját bevallása szerint nem zavarja, hogy a zenekarra még napjainkban is elsősorban a Cherry Pie sláger miatt emlékszik a világ. „Szerencsésnek érzem magam, hogy egyáltalán van olyan dalunk, amiről be tudnak azonosítani!”, mondta nevetve a gitáros. „De ebben is az az ironikus, hogy nem is a Cherry Pie volt a legnagyobb slágerünk, hiszen a Heaven mászott a legmagasabbra a listákon, és abból a kislemezből fogyott a legtöbb. Viszont így alakult, amiben bizonyára az átvitt jelentéstartalom meg a klip is közrejátszott. A mai napig minden este játsszuk a nótát, tényleg szerencse, hogy volt egy ilyen sikerdalunk. A Cherry Pie-jelenség egyébként kicsit elhomályosította az első lemezünket, pedig az említett legnagyobb slágerünk azon szerepelt a Down Boys meg a Sometimes She Cries társaságában, és ugyanannyit adtunk el belőle, mint a Cherry Pie-ból.”

A Warrant legutoljára 2006-ban jelentkezett albummal. Az akkori Born Again lemezen a Black N' Blue frontember Jamie St. James énekelt az eredeti torok Jani Lane helyett, most azonban ismét új arc markolja a mikrofont Robert Mason személyében, akit leginkább a Lynch Mobból lehet ismerni. A hangszeresek ugyanakkor – akárcsak legutóbb – megint egytől egyig a klasszikus felállás muzsikusai, vagyis Turner és Joey Allen gitároznak, Jerry Dixon basszusgitározik és Steven Sweet dobol. „Az új dalok nem pont úgy szólnak, mint a régiek, mert mindannyian öregebbek és bölcsebbek vagyunk, meg talán kicsit józanabbak is, a szellemiség azonban ugyanaz. Kiveheted a kölyköt a városból, de a várost nem veheted ki a kölyökből", mondta a Rockaholic dalairól egy nemrégi interjúban Mason.

A Warrantről sokaknak a mai napig az jut először eszébe, hogy első albumuk, az 1988-as Dirty Rotten Filthy Stinking Rich bizonyos gitárrészeit session muzsikusok játszották fel a stúdióban a tagok helyett, ettől azonban a csapat még simán többmillió lemezt adott el a debütből és az 1990-es Cherry Pie-ból. A grunge később eltüntette őket a nyilvánosság színe elől, de még a folyamatos tagcserék ellenére sem oszlottak fel soha, igaz, a Born Againt megelőzően majdnem tíz éven keresztül nem jelentettek meg új dalokat.

A Rockaholic producere Keith Olsen volt, a kiadó a Frontiers lesz.