Shock!

Jövő héten megjelenő könyve kapcsán Rex Brown, a Pantera egykori basszusgitárosa megismételte azon kijelentését, amit már sokszor elmondott korábban is: ha Dimebag Darrell még élne, a csapat alighanem rendezte volna a nézeteltéréseket, és együtt lennének a mai napig.

„Katartikus érzés volt újraélni a régi sztorikat", mondta könyve kapcsán Rex a SkullsNBones.comnak. „Jó volt újra és újra átírni a könyvet, de néha roppant szomorú is. Tényleg bele akartam tenni a saját tapasztalataimat arról is, hol ért Dimebag halálhíre – rengeteg ember történetét hallottam már erről, most itt az enyém is. Még ma is lesújtó belegondolni a történtekbe, de mind így érzünk. Kőkemény volt, és nem fogok hazudni. Ez az én történetem, semmit sem találtam ki belőle. Bedobtam szórakoztató sztorikat is, hogy folyamatosan fenntartsam az olvasó érdeklődését, de ettől még minden szó igaz, és ezt bárki érezheti, aki elolvassa. Boldog vagyok, hogy elkészült a könyv, büszke vagyok rá. Nem azért írtam, hogy pénzt keressek vele vagy feldühítsek bizonyos embereket, hanem egyszerűen csak el akartam mesélni a sztorit az én szemszögemből, mert én voltam az, aki megélte mindezt. Csak mi négyen tudjuk, mi történt akkor, és ez itt egyedül az én történetem a négyből. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni."

Rex az interjúban elárulta: az elejétől fogva tudta, hogy jó dolgok sülnek majd ki az Abbott tesókkal való együttműködéséből. „Négy teljesen különböző egyéniség voltunk már a kezdet kezdetén is, de ott volt bennünk a hajtóerő, hogy mindenből a lehető legtöbbet hozzuk ki. Őrült utazáson mentünk keresztül, ami felvitt minket a csúcsra, és néha teljesen valószerűtlennek tűnt. Nem volt mindig kellemes és buli sem, de a végeredmény mégis az, hogy ha megemlíted a Panterát, olyan tiszteletteljesen beszél mindenki a bandáról, hogy biztos vagyok benne: mind szuperbüszkék lehetünk a mai napig arra, amit elértünk. Kibaszott szerencsések voltunk, kibaszottul eltökéltek voltunk, és semmit nem sajnálok – csak azt, ami Dime-mal történt, de hát azokra az eseményekre nem volt ráhatásom. Szégyen, hogy valami elbaszott, retardált idióta úgy döntött, hogy ilyet tesz egy ennyire különleges emberrel. És még nagyobb szégyen, hogy már sosem tudjuk meg, mi történhetett volna, ha másképp alakulnak a dolgok. Ahogy a könyvben is írom, ha Dime még élne, hiszem, hogy ma is közösen jammelnénk. De összességében semmit sem sajnálok. Mindig lehet visszafelé nézegetni, és azt hajtogatni, hogy ezt vagy azt másképp is lehetett volna, de hát ilyen az élet. Élsz és tanulsz."