Alighanem már tudnánk róla, ha kijönne idén a Dimmu Borgir új nagylemeze, de ennyi év várakozás után aligha számít sokat pár plusz hónap. Főleg, hogy Silenoz szerint a rajongótábor igen elégedett lesz a norvégok következő albumával…
Lassan tényleg nagyon itt lenne már az ideje egy új Dimmu Borgir-albumnak, hiszen a legutóbbi Abrahadabra még 2010-ben jelent meg. Ugyan elméletileg még nyitva áll a lehetőség, hogy idén kijöjjön a régóta készülő folytatás, jelenleg inkább 2018 eleje tűnik reális céldátumnak – ugyanakkor amennyiben hihetünk Sven Atle Kopperud gitárosnak, vagyis Silenoznak, megéri a várakozás. „Természetesen egy olyan lemezre számíthattok, amit a magam részéről az eddigi legjobb albumunknak tartok”, mondta a Rock’N’Roll Journalistnek. „Tisztában vagyok vele, hogy minden zenekar ezt mondja, de amennyiben mást gondolnék, nem is lenne értelme új lemezt csinálni. Szóval szerintem rendben van, ha ezt mondom, főleg, hogy most már jó néhány éve nem jött ki új album, és egyértelműen bizonyítanunk is kell majd ezzel az újjal – nemcsak magunknak, hanem a rajongóknak is. És szerintem képesek vagyunk leszállítani azt, amire várnak. Miután meghallják az új albumot, talán el is felejtik majd azokat az éveket, amelyek új zene nélkül repültek el…”
Maga a zene Silenoz szerint a zene ízig-vérig Dimmu Borgir lesz. „Biztonsággal elmondhatom: az epikusabb, fenségesebb részek még epikusabbak és fenségesebbek, és Dimmu primitívebb, blackmetalosabb oldalát mutató témák pedig még blackmetalosabbak. Minden irányban a hangzásunk extrémebb oldalát domborítjuk ki. Keményebben dolgoztunk ezen a lemezen, mint korábban akármelyiken: minden dalt feldemóztunk a legapróbb kis részletig, így aztán nem értek bennünket meglepetések, miután stúdióba vonultunk. Az volt a cél, hogy mindenki a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtsa, és hiszem, hogy sikerült is elérnünk ezt.”
A banda továbbra is három hivatalos tagból áll, vagyis Shagrath, illetve a két gitáros, Galder és Silenoz alkotja a Dimmu Borgirt. Az utóbbi pár év két turnézenésze, Terje „Cyrus” Andersen és Geir Bratland státusza továbbra is csak alkalmi: utóbbi ugyan kicsit kisegítette őket a dalszerzésnél, de kisebb mértékben, mint az Abrahadabrán.
Hozzászólások
Bocs, nem rád gondoltam. Bekre Pál (vagy valamelyik alteregója) törleszt a Metallica cikk óta mindenkinek, aki csak részt vett a kommentszekciób an.
Amúgy egyetértünk, a középút lenne célszerű, én sem nem szeretem a túlpolírozott lemezeket. (az eredeti Black Metal "primitív", "necro" ága nem biztos, hogy a szar zenészek miatt eredményezett borzalmas hangzást, egyszerűen erre volt a hőskorban - 1990 körül - lehetőségük. Aztán a blackereknék elterjedt az a nézet, hogy csak az a "true", ami szarul szól. Bár az is igaz, hogy - magánvélemény - az Ulver "Nattens Madrigal" lemeze baromi furcsa lenne - már - nem lo-fi hangzással. De ugyanez igaz a baromira elcseszett keverésű Anthems albumra is az Emperortól).
A félreértésért pedig elnézést kérek! :)
Nem minuszoltam :)
Szerintem mindket szelsoseg zsakutca, a szar zeneszek altal szar motyokon felvett klasszik hangzas imitalasa es a tulhangszereles , a metal hangszerek alapozasra kenyszeritese a nagyzenekar mellett is. Ezert fazok a meg ilyenebb, de meg olyanabb is tipusu igergetesektol, szerintem pont a kozeput lenne a cel
Nem hiszem, hogy most megszállta volna őket a kreativitás, inkább csak szólt a kiadó / bank, hogy szedjétek össze magatokat, irány lemezt írni.
Amióta ráleltem a Fleshgodra, nem igazán érzem, hogy a zeneiparnak tényleg, elengedhetetlen szüksége van egy új Dimmu lemezre.
A "primitív" kifejezést (itt) nem a szó eredeti értelmében használják, így (itt) nem is így kell érteni. A szándék szerint (gondolom) az epikus és nagyzenekari dolgok mellett vissza akarnak nyúlni a black metal eredeti, necro vonalához. Az megint más kérdés (és ez nem a true/nem true blabla), hogy a Dimmura szerintem ez pont nem volt jellemző soha.
Viszont az tok aranyos, ahogy a meg kemenyebb/meg dallamosabb dumat megujitottak: meg epikusabb, MEG PRIMITIVEBB :D