Immáron nyilvános az első új Dream Theater dal, az On The Backs Of Angels. Ez a New York-i progresszív metalosok eddigi egyetlen olyan napvilágot látott szerzeménye, amelyben már nem Mike Portnoy, hanem utódja, Mike Mangini dobol. A single-nek választott témát szeptember 13-án követi az A Dramatic Turn Of Events című új lemez.
Az On The Backs Of Angels a Roadrunner egyik hivatalos YouTube csatornáján lehet meghallgatni itt.
„Az eszünket és a szívünket egyaránt belehelyeztük ebbe a lemezbe", mondja az új anyagról Jordan Rudess billentyűs. „Mélyre akartunk ásni önmagunkban, hogy a lehetséges legjobb muzsikát alkossuk meg. Mindazok az életünket formáló, megváltoztató események is arra inspiráltak bennünket, amik az előző időszakban körülvették a csapatot."
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
1. On The Backs Of Angels
2. Build Me Up, Break Me Down
3. Lost Not Forgotten
4. This Is The Life
5. The Shaman's Trance
6. Outcry
7. Far From Heaven
8. Breaking All Illusions
9. Beneath The Surface
A csapat augusztus 4-én hetedszerre játszik Magyarországon, a székesfehérvári Fezenen.
Hozzászólások
Hát én még azt is vitatom, hogy beleszürkültek volna bármiféle hangzásba. Egyrészt az eddigi lemezeik egyáltalán nem egyformán szólnak, másrészt egy bandának az egyéni hangzása egyben a védjegye is. Ezen valamennyit persze lehet és célszerű is időnként változtatni, az új tecnika adta lehetőségeket kihasználni, de teljesen másképp szólni nem célszerű. Sok ismert zenekar beleesett már ebbe a hibába, hogy gyökeresen átalakították a hangzásukat, ami valakinek bejött, valakinek meg nem. Pl. Metallica, Queensryche, Maiden stb. Én konzervatívabb vagyok e témában, úgyhogy szerintem a Dream jól teszi, ha csak apróbb változtatásokat eszközöl e téren. Szeretem, hogy tisztán szól a zenéjük, és mégsem steril!
Abban pedig igazad van, hogy a DT beleszürkült a saját hangzásvilágába , és azzal is egyetértek, hogy nem a percenként lefogott száz hang tesz progresszívvé meg színvonalassá meg igényessé egy együttest, de a DT megmaradt vezető prog bandának, itt a többiek erre próbáltak rávilágítani. Szerintem... :)
,,Érdekes", hogy pont te írod, hogy kár róluk ennyit beszélni, amikor az eddigi 36 hozzászólásból 15 - szinte kivétel nélkül negatív minősítésű - a tiéd. Ez alapján inkább az az ember érzése, hogy valamiféle ellenszenv munkálkodik benned, és itt éled ki magad. Különös egy hobbi az biztos.
Minimum azt értékelhetnéd bennük, hogy legalább próbálnak valamit kezdeni ezen a színtéren, de általánosságban is a rock/metál fronton, ami már önmagában is dícsérendő. Az, hogy ez néha nem túl jól sikerül, ilyen hosszú idő alatt mindenkivel előfordul. A másik, amit gyakran a szemükre vetnek, hogy az eddigi paneleket hasznosítják újra, egyrészt nem igaz, másrészt addig viszont egyáltalán el kellett jutni, hogy valaki a kisújjából kirázzon ilyen témákat. De persze a lehetőség mindenki előtt adott. Lehet utánuk csinálni. Amíg azonban még mindig azt látni és hallani a hasonló stílusban működő zenekaroknál, hogy rájuk hivatkoznak, netán rájuk emlékeztető dolgokat csinálnak, addig nyugodtan kijelenthetjük, hogy vezető bandáról van szó. Ezt kétségbe vonni nagyon szűk látókörre vall.
Tévedsz, a Cynic mind2 albumát hallottam, nem is kevésszer, éppen ezért lepett meg, élőben mennyire felemás volt a teljesítményük.
A közönség pedig nem a menedzsment dolga, hiába szervez le a menedzsment 100 koncertet évente ha a kutya sem vesz jegyet. De nyilván ehhez is jobban értesz. :)
UI: Persze, annyira a multi tette e fülembe, hogy gimis goromban még anno másolt kazikat cserélgettünk egymás között, hogy minél több fajta zenét megismerjünk és így keveredett hozzám szinte véletlenül 2 DT album. De remélem erre is mondasz majd valami nagyon nagyot. Már várom. :)
Írj csak, írj.. szürkébb lenne itt a nélküled. :)
És mitől vezetőek? Attól, hogy olyan minőségű lemezeket készítenek és koncerteket adnak kb. 20 éve, amit nagyon kevesen tudnak a metal műfajban.
És ne feledd, a közönség (mennyiség) a minőség hozadéka, nem pedig fordítva!!!
Ha neked a prog. szó mást jelent, ám legyen, játszhatunk "ki hogyan értelmezi a prog. zenét és a vezetői státuszt" vitát reggelig, de én pl. 5 alkalommal láttam őket élőben, BP-en, és ha majd mutatsz nekem még 1 prog. zenekart, aki Magyarországon 5 alkalommal nyűgőz le kb 2-2,5 órában átlag 6-7000 prog fanatikust, 15-60 év között akkor majd szólj. Kíváncsian várom. :)
UI: Csak nem tudom miért mondasz véleményt egy olyan zenekarról, akinek állítom az utolsó 2-4 lemezét max. 1-1 alkalommal ha hallottad. Különben nem lennének barokkos túlzások és már-már általánosítás határát súroló tévedések a kommentjeidben.. de írd csak le, örömmel olvassuk. :)
Történetesen én is a When Dream-tól kezdve ismerem a csapatot, azt a lemezt '89-ben vettem meg Nyugat-Berlinben. Bakeliten. Ennek, és a többi albumnak az ismeretében pedig határozottan állítom, hogy nem sok olyan banda van a rocktörténelemb en, akik több, mint két évtized alatt ilyen életművet produkáltak. Beleértve a legnagyobb progresszív rock, hardrock vagy progresszív metal sztárokat is. A néhány gyengébb produkció ennyi idő alatt "belefér", és mint azt néhányan előttem már leírták (pl. GT82), a Dream, a Symphony X-el együtt még manapság is, minden kritika ellenére a színtér vezető zenekara. Ezen meglátásom szerint az új lemez sem fog változtatni, sőt úgy vélem (az egy új nóta alapján), hogy még jobban megerősítik ezt a pozíciójukat.
Idézet - Nert:
Idézet - Nagaarum:
Ennyi az egész. :)
Nem, nem untam rá, csak az első lemezüktől fogva ismerem a dolgaikat. Az a zenei ív, az a fejlődés, ami a When Dream And Day Unite-tól tartott a Scenes From a Memory-ig, az már nincs sehol. És igen, ebbe a fejlődésbe a Falling Into Infinity is belefért, azzal együtt, hogy erősen rádióbarátra vették a figurát, (lásd pl. Lines in the Sand - az egyik legjobb DT nóta). Viszont a Six Degrees... lemeztől érezni, hogy mennyi időt szánnak egy-egy dal megírására - semennyit. Valamelyikük benyög egy riffet, egy akkordmenetet és nyújtják, mint a rétestésztát, meg szanaszét virgázzák, céltalanul, feleslegesen. Hol vannak már azok a kidolgozott, tényleg progresszív, zeneileg előremutató megoldások, amik pl. a Metropolis Pt. I-ben voltak? Ők maguk nyilatkozták valamelyik DVD-n, hogy csak ezzel az egy nótával embertelen mennyiségű időt töltöttek el, hogy minden hang, minden ütem a helyén legyen. Most meg két hét alatt felvesznek egy egész lemezt. Mi ez, ha nem igénytelenné válás, elüzletiesedés, pénzhajhászás?...
Egyetertek! erre szoktam mindig azt mondani, hogy ok kiadtak 20 ev alatt 2 35 perces albumot. Olyan bandakkal hasonlitsak ossze a DT-t es mostani lemezeit, akik 20 eve folyamatosan az elvonalban vannak, koncerteznek lemezeket adnak ki. Szerintem kb. egy kezunkon meg lehetne szamolni a metal vilagaban, hany ilyen zenekar van 25-30 ev utan is ujito, es mindig vilagmegvalto lemezeket ad ki. Szeritne sokan mar 10 ev utan megfaradnak, elborulnak (pl. POS), vagy gyokeresen elkulonitheto korszakaik vannak, amibol 3-4 album, 10 ev ertekelhetetlen gyenge. Na ehhez kell merni az ujkori albumok szinvonalat.
A Cynic más tészta, ők valóban összetett, előremutató muzsikát játszanak, de pl. 2 éve pont a DT előtt koncerten finoman szólva sem voltak meggyőzőek. (Érdemes elolvasni az itteni koncertkritikát is, teljesen egyetértek az ott leírtakkal.)
Arról nem is beszélve, hogy összesen sikerült eddig kiadniuk 2 db 35 perces lemezt, ezt azért ne említsük egy lapon a DT életművel szerintem, mert eléggé komolytalan viszonyítási alap így a Cynic. Bocs'. :)
Ha pedig kemény metal muzsikában szeretnék valóban egyedit, újat, úgymond progresszív metalt hallgatni, akkor sokkal inkább a Mastodon vagy az Opeth felé keresgélek.
Na ők valóban prog. zenekarok.
UI: egyébként pedig ha neked jobban bejön a Cynic, a SYL vagy a Psychotic Waltz, nincs abban semmi gond. Viszont a DT érdemeit elvitatni elég nagy badarság. Ha neked nem tetszik, elfogadjuk, de fogadd el te is, hogy sokaknak meg tetszik. Ennyi. :)
Egyébként pedig az általatok túlbonyolítottn ak hívott DT vagy éppen Symphony X még minid köröket ver a mostani prog. metal mezőnyre, azért pedig már ne kelljen elnézést kérniük, hogy megmaradnak metalnak is közben. :)
Ők legalább nem nyírták ki a saját zenéjüket olyan módon, mint pl. a Queensryche, a Pain Of Salvation, vagy a nemrég sokat taglalt újkori Fates Warning tette. Mert ők tényleg teljesen szétestek.
És aláírom, mindig kell keresni az új, friss lehetőségeket, de közben meg kell(ene) tartani az eredeti (metal) gyökerekből is bőven.
A Dream Theater tagjai sok pályatársukkal ellentétben legalább nem felejtették el, honnan, milyen zenei gyökerektől is indultak és egyenesen nézhetnek a tükörbe. És bár valóban nem minden lemezük 100%-os, de pl. a Train Of Thought vagy az Octavarium simán 10 pontos lemezek. Érdemes megnézni a DVD-ket vagy visszaemlékezni a pesti koncertekre, ezen lemezek számai élőben is felérnek a klasszikusokkal . Aki meg leragadt a '90-es években az hallgassa a korai albumaikat. :)
Akkor még nem jöttem rá hogyan. Hol kell hozzászólást változtatni?
Nagaarum: én nem tartom h technikás = prog. Jó ellenpéldák: Voivod is prog, Malmsteen meg kilométerekre van tőle. Csak gyakori eset, h technikás meg komplex is egy zene, ez meg a Dream Theater esete is szerintem, mese nélkül
Ha regisztráltál, lehet. ;)