Július 21-én ismét Budapesten játszik a Sepultura, akik idén harmincéves jubileumukat ünneplik, így természetesen még sokkal többet kérdezik őket a Cavalera-tesókról, mint egyébként. Andreas Kisser elismerte: ugyan ma már kommunikál Maxszel és Igorral is, de továbbra sem látná semmi értelmét az újonnani közös munkának. Ami egyébként kölcsönösnek tűnik...
„Ez nem olyasmi, amit sajnálni kell, hanem valami, ami megtörtént”, mondta a Maximum Metalnak Kisser, amikor arról kérdezték, sajnálja-e, hogy 1996 végén szétrobbant a klasszikus Sepultura. „Az persze szerencsétlenül jött ki, hogy Max a karrierünk csúcsán hagyott ott minket: sikerrel turnéztunk világszerte, Európában arénákat töltöttünk meg, és éppen egy fantasztikus 1997-es évre készülődtünk. De abban az állapotban nem tudtunk továbblépni. Minden összezavarodott, minden nagyon gyorsan történt, és más terveink voltak. Kirúgtuk a menedzserünket (azaz Gloria Bujnowskit, Max feleségét… – a szerk.), és megpróbáltuk újratárgyalni a feltételeket, hogy tovább dolgozhassunk zenekarként, de nem sikerült a dolog. Ezek után ő döntött úgy, hogy elmegy, és ez roppant szerencsétlenül jött ki. De a mi hozzáállásunkat vagy lépéseinket egyáltalán nem sajnálom. Professzionális módon kellett cselekednünk. Ha sötét időket élsz, és bezárul egy ajtó, tizenhat másik ajtó és ablak nyílik meg helyette. Nem állhatsz ott siránkozva, hogy hagyd, amint az élet továbbmegy nélküled, így aztán soha nem is tévesztettünk célt. Tiszteljük egymást, alázattal állunk ahhoz, amit csinálunk, és megtanultuk, hogy sokkal jobban oda kell figyelnünk a dolgok üzleti vetületére. És most sokkal jobban érezzük magunkat, sokkal nyugodtabb légkörben dolgozunk. Beszélgetünk egymással, és nem csak a zenéről: a családról, a fociról, a csajokról, mindenről. Tényleg barátok vagyunk, és azt csináljuk, amiben őszintén hiszünk.”
Kisser a Metal Waninak adott, szintén aktuális interjúban azt is elárulta: a Cavalera-tesókkal ma már nem nagyon beszélnek egy nyelvet. „Max és Igor rengeteg különböző dologban utazik ma, és teljesen más emberek, mint amilyennek megismertem őket. És nem is beszélünk olyan gyakran, mint azelőtt, igazából nagyon ritkán fordul elő… Persze legalább beszélőviszonyban vagyunk, néha emaileket váltunk, ilyesmi… De ennyi. És üzleti szempontból sem látok semmiféle okot arra, hogy ismét összejöjjünk. Elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel, nincs szükségünk ilyen kétségbeesett lépésekre. Persze ez az újjáalakulós időszak elég kellemetlen volt, hiszen tényleg mindenki megint összeállt a The Police-tól a Faith No More-ig, ezért aztán minket is állandóan azzal nyaggattak, hogy mikor fogunk összeállni végre, itt az idő. És másoknak talán így is tűnhetett, de nekünk biztosan nem.”
Még szerencse, hogy efféle igényei Igor Cavalerának sincsenek. „Egyszerűen unatkoztam a Sepulturában”, mondta a dobos a Perú21-nak a napokban. „Olyan volt már a végén, mintha munkába járnék mondjuk egy bankba: bassza meg, indulnom kell, de utálom! És a végén eljutottam odáig, hogy kimondtam: nem akarom ezt tovább csinálni. Ennek talán a zene is ott volt az okai között, ezért is ugrottam fejest a MIXHELL projektbe. Valami mást akartam csinálni, mert kicsit a teljes zenei színtér untatott…” Igor nem látta a mai Sepulturát élőben, és nem is érdekli. „Nem szeretek halottakról beszélni. Meghaltak, szóval nem fair az ilyesmi…”
Aki sétáló holtakat akar lesni, az július 21-én Budapesten, a Barba Negra Trackben megtekintheti a mai Sepulturát, akiknél számos olyan dal felbukkanása is várható a műsorban, amelyeket egyébként nem igazán szoktak élőben játszani. További információk itt.
Hozzászólások
Sikerült Gloriával is összehaverkodno m és rengeteget sztorizott a dicső múltról, egyetlen negatív megjegyzést nem téve az új Sepu zenéjéről vagy a tagokról.
Ebből a szempontból mindenki korrekt volt, de amit sokszor a médiában olvasunk, az felháborító.
Gloria faszbukon viszont elég sokszor ekézi a Seput, de én már úgy vagyok vele, hogy minden csak marketing fogás :)
A Sepultura nekem is a klasszikus Beneath/Arise vagy tágabb értelemben a Cavalera érát jelenti, de támogatom mindkét felet.
Viszont az új Sepu többet pörög nálam mint a Soulfly... Andreas egyedi játékától teljesen készen vagyok!!!
És az új dobos is telitalálat... mert igazából már én is untam a újkori Sepu lemezeket, az unalmas, egysíkú dobolás miatt, mert nem ezt vártam egy olyan arctól aki szétdobolt egy Chaos A.D. lemezt!
KELL EGY IDŐGÉP!!!
Volt szerencsém többször összefutni a srácokkal mindkét részről és baromi korrektek voltak.
Volt hogy egy fesztiválon sétálgatva, a délutáni nagy forróságban állták az ostromot, dedikáltak, fotózkodtak Andreas-ék, volt hogy dalt vagy sört küldtek és a színpadon, 2 dal között írták alá a Brazil zászlómat, koncert után pedig meginvitáltak iszogatni a backstage-be.
Pár év múlva már oda sem kellett hívnom Andreast a kordonhoz, csak köszöntem Neki messziről, mjad kb. fél óra múlva odajött dumálni és kérés nélkül dedikálta az akkor 65 darabos gyűjteményemet.
De előfordult hogy az utcán csevegtünk egyet és együtt kajálhattam az Eloy gyerekkel egy Brazil étteremben.
Tavaly Andreas csak nekem dedikált koncert után a színpadról... szóval, le a kalappal a srácok előtt. Nem mindig viselkedtem úgy mint egy kedves kis rajongó, de a legapróbb jelét sem mutatták annak hogy elegük lenne belőlem.
Igorral is sikerült összefutnom két éve és ott már tényleg parasztra vettem a figurát, mert fel kellett tennem mindent egy lapra.
Egyszerűen csak átnyúltam a kerítésen és egy dobozos sörrel bezörgettem az öltöző ablakán... de cserébe egy nagyon kedves sráccal sikerült dedikáltanom, fotózkodnom.
Max papába meg csak belesétáltam az utcán... és noha nagyon kedves volt, de nem írt alá semmit.
Előtte felment a buszra és kikérte Gloria engedélyét, aki kb. fél óra múlva lejött és elkérte tőlem a nem Sepultura kiadványokat, amelyeket Max szívesen dedikál, de semmi Sepus cuccot nem hajlandó aláírni.
A-lex nekem vetekszik az Arise-zal, akkor is ha megkövezel érte :P
Másrészt ott hagyta a Sepultura mert a zenét is unta, ezekután összejön a tesójával hogy kb ugyanazt csinálják...
Sajnos a másik oldalra ugyanez vonatkozik.
Felesleges a sz..rt lapátolni egymásra, inkább élvezhető zenét kéne gyártani.
Arise, Beneath, Chaos, ezt nevezen szintnek, és ezt meg sem közelíti egyik oldal sem.
Tényleg nagyra tartom ezt a Kisser csókát, pedig már zeneileg jó ideje nem tud megszólítani, de ez az őszinte rajongás, és elszántság nagyon tetszik. Példaértékű.