United Forces névre hallgat az a projekt, amelyben az egykori legendás S.O.D. fele, név szerint Dan Lilker basszer és Billy Milano énekes egyesítette erőit. A projektben ráadásul a gömbszerű alkatára rácáfoló géppuskalábakkal rendelkező Nick Barker is érintett, szóval mindenképpen érdemes lesz rájuk odafigyelni.
Az S.O.D. überelhetetlen 1985-ös Speak English Or Die! alapművének egyik legjobb dala után United Forces névre hallgat Billy Milano (a képen) és Danny Lilker új projektje, amelyben Nick Barker dobos (Lock Up, Ancient, korábban Cradle Of Filth, Dimmu Borgir, Testament satöbbi) és Anton Reisenegger gitáros (Criminal, Extreme Noise Terror, Lock Up, a chilei Pentagram) zenélnek együtt az utóbbi hónapokban a halál két egykori rohamosztagosával. Mivel Lilker New Yorkban, Milano Texasban, Barker Angliában, Reisenegger pedig Spanyolországban él, azt egyelőre még nem tudni, logisztikailag hogyan szeretnék összehangolni a folyamatos működést, de a banda 2013-ban koncertezni és lemezt készíteni is szeretne. „Nem akarom magamat újból feltalálni ezzel, egyszerűen csak jól szeretnék szórakozni”, mondja a csapatról Billy. „Azért is neveztük a csapatot United Forcesnak, mert a világ minden táján szétszóródva élünk, de itt összejöttünk az ügy kedvéért. Nagyon jó móka lesz összeröffenni néhány jó cimborával, akik mellesleg nagyszerű zenészek is, és némi fülszaggató, hardcore-os beütésű thrash metalt! Mert ehhez ugyebár nagyon is értünk.”
A crossover legenda S.O.D. a fénykort követően, 1999-ben kiadott egy korrekt, de az első anyaghoz képest visszafogottabb második albumot Bigger Than The Devil címmel, majd 2003-ban oszlottak fel ismét. 2007-ben még összejöttek egy rövid időre, és megjelentették utolsó kiadványukat Rise Of The Infidels címmel, rajta korábban már ismert anyagokkal. Ez a lemez ugyanakkor nem vert különösebb hullámokat, megjelenését pedig – vélhetően elsősorban Scott Ian gitáros és Milano énekes rossz viszonya miatt – nem követték koncertek. „Azt hiszem, biztonsággal kijelenthetem, hogy többé nem állunk össze", fogalmazott akkoriban Ian. „Sosem akartunk többet kihozni az S.O.D.-ből, mint ami benne volt, és azt hiszem, a végén túl sokat is foglalkoztunk vele. Mondjuk a The Damned Thingsszel ellentétben az S.O.D.-ből soha sem szerettem volna rendes zenekart faragni időbeosztással, lemezekkel, turnézással. Inkább amolyan antitézisként tekintettünk a dologra: arról szólt az egész, hogy jól érezzük magunkat, és sosem fordítjuk át a sztorit valami olyasmibe, hogy hirtelen valóságossá váljon, és egyszercsak ne élvezzük tovább. Boldog vagyok, hogy 1999-ben és 2000-ben mindenki láthatta még egyszer az S.O.D.-t, amikor mindenfelé játszottunk, de nem érzem szükségét annak, hogy újból és újból megtegyük ezt."
