Inferno címmel jelenik meg valamikor 2014 elején Marty Friedman új szólóalbuma a Prosthetic Recordsnál. A Megadeth és a Cacophony egykori gitárosa változatlanul súlyosnak és metalosnak ígéri a lemezt, amelyen számos vendég is felbukkan.
Marty eddig is azt hangoztatta, hogy az új lemez – amely a régóta Japánban élő gitáros 2003 óta kiadandó első anyaga lesz, amely az Egyesült Államokban is megjelenik – kemény és metalos lesz, most pedig ismét megerősítette: hosszú évek óta nem készített annyira súlyos lemezt, mint az Inferno. Ennek ellenére senki se várjon Megadeth vagy Cacophony témákat. „Egyértelműen nem úgy szól, mint azok, már csak azért sem, mert a mai játékom ezerszer gazdagabb, mélyebb és intenzívebb annál, mint amilyenre akkoriban képes voltam”, mondta Friedman a Guitar Worldnek. „Igazság szerint egy csomó régebbi lemezemet meg sem bírom hallgatni. Sok jó ötlet volt ezekben is, de a megvalósítás abszolút elfogadhatatlan. De ugyanakkor az akkori szellemiségem egy része újjáéledt ezekben a nótákban: bennük van az a megközelítés, hogy ismét totálisan átlépjek minden határt a játékommal. Lehet, hogy ez gyermeteg gondolkodás, de itt most az volt a célom, hogy totálisan megkergüljek, és mindennek odapörköljek, amit eddig csináltam.”
Az albumon több vendég is felbukkan majd, és érdekesség, hogy Friedman nem puszta vendégszólókra kért fel más gitárosokat, hanem a teljes konkrét dalok kreatív munkálataiba is bevonta a meghívottakat. Játszik majd a lemezen a Children Of Bodom főnöke, Alexi Laiho, a Revocationből ismert Dave Davidson és a flamenco, illetve metal ötvözetében utazó Rodrigo Y Gabriela formáció, a legnagyobb örömöt azonban kétségtelenül Marty régi kollégája, Jason Becker felbukkanása jelenti. Az persze kérdéses, hogy milyen formában szerepel majd a lassan húsz éve teljesen lebénult, a gyógyíthatatlan Lou Gehrig-kórban szenvedő Becker az albumon, de rajta lesz, és ez a lényeg.
Hozzászólások
Marty újkori munkásságát manapság divat lett cikizni, aminek van is némi alapja pl. a Tokyo Jukebox 1-2, vagy a Bad D.N.A. lemezeit hallgatva. De ezeken is vannak figyelemre méltó dolgok! A többi szólólemeze (Music For Speeding, Loudspeaker stb.) pedig kifejezetten jó! Már többször leírtam különböző helyeken, de most megismétlem, hogy az Exhibit A: Live in Europe pedig az utóbbi évek legjobb instru élő anyaga, érdemes belefülelni:
http://www.youtube.com/watch?v=H-ABoXNIr8s
http://www.youtube.com/watch?v=o657RjvCBTo&list=RDH-ABoXNIr8s
http://www.youtube.com/watch?v=MHSjmRtqj78&list=RDH-ABoXNIr8s
Ezen jócskán keveredik a korai neoklasszikus stílusa az ezredforduló utáni ,,modernebb" dolgaival! Iszonyat nagy király, amit ezen játszik, aki szereti, nem csalódhat!
Jut eszembe, Ádám, a klasszikushock közül eddig kimaradt a Speed Metal Symphony! Ha ez nem az, akkor semmi!