Ha van műfaj, amin képtelen fogni az idő vasfoga, az bizonyosan a crossover thrash, ugyanis a nyolcvanas évek közepén kivirágzott, a thrash metal és a hardcore között utat nyitó hangzás a mai napig ugyanolyan agresszióval és szókimondással boldogítja a mindenkori társadalom kritikusait, mint virágkorában. Ennek egyik legnagyobb titka az, hogy a műfaj nagy öregjei is fáradhatatlanok: ezért örömteli a tény, hogy júliusban az A38 fedélzetén láthatjuk majd játszani a D.R.I. legénységét.
A Dirty Rotten Imbeciles ugyanis a színtér egyik, ha nem a legnagyobb hatású zenekara mind a mai napig: gyorsaságuk, polgárpukkasztó dühük, valamint balhés, de őszinte életvitelük ma is a zenei hitelesség egyik legnagyobb élő példája. Ugyanis meglehet, hogy a Beavis és Butthead révén egy egész világ megismerhette a hátrafordított sapkákat elterjesztő brigádot, és az is igaz, hogy hírhedtségük miatt Kanadából ki is tiltották a korábban a Dead Kennedysszel is turnézó zenekart anélkül, hogy valaha is betették volna oda a lábukat, mindez semmit sem változtatott zenéjük cicomázatlan, nyers erején. Persze a banda idővel lassított saját tempóján, hiszen előbb csak az egyes dalok engedték meg a középtempókat, utóbb pedig a lemezmegjelenések kezdték egyre ritkábban követni egymást, de lássuk be, a bandának volt is honnan lassulnia, hiszen a zenekar első, máig alapműként tisztelt EP-je, a Dirty Rotten 22 dalt tartalmazott mindössze 18 perces terjedelemben.
A rajongók a mai napig remélik, hogy a rég megígért nyolcadik nagylemez hamarosan befut, ám ha ez mégsem következne be, mégis adott egy olyan életmű, ami a mai napig kellő tüzet biztosít ahhoz, hogy a textilvállalatoknál elegendő rendelés érkezzen hátfelvarrók alapanyagaihoz, a farmer-, és cipőboltokban mindenki a nyolcvanas évek modelljeit kezelje, és hogy a friss zenekarok előszeretettel fotózkodjanak roncstelepeken. Egy ilyen legendához természetesen a hazai színtér krémje fogja majd megteremteni az alaphangulatot: a kiskunhalasi Jack, a Savaria Colonia Hardcore alapbandája, a Liberal Youth, valamint a színpadon rég látott Bandanas bizonyítja majd a közönségnek, hogy a minőségi darálás jövője egyben a múltja is, és ez épp ettől ilyen szép.
Hozzászólások