Tudjuk, hogy a csapból is a Big Four folyik, de az olvasottsági adatok alapján nemcsak minket érdekelnek különösen a Metallica, a Slayer, a Megadeth és az Anthrax közös akciói. Így aztán nem is kérünk elnézést a további részletek taglalásáért a nagy négyes április 23-ai amerikai koncertje kapcsán. A legfrissebb fejlemény, hogy a kaliforniai Indióban megrendezett buli hatalmas sikere után már szerveződik is a következő amerikai állomás a keleti partra.
„Egy-két héten belül talán ki is tisztul a kép", mondta Lars Ulrich a Rolling Stone-nak. „És az is elképzelhető, hogy a Közép-Nyugaton meg Délen is szervezünk valami hasonlót. Még mindig nem hinném, hogy negyven dátumos arénaturnéba torkollna a dolog, mert attól elveszítené a különlegességét. Szeretem, hogy van most ebben az egészben némi káosz... Nem is szabad sterilnek, kiszámítottnak és tökéletesnek lennie, kell bele némi tökösség, hogy hiteles maradjon."
A Metallica dobosa az L.A. Weeklynek azt mondta: szerinte nem lett volna helyes, ha a Metallica ráadásában közösen eljátszott Am I Evil helyett inkább egy saját dalban vendégszerepel a másik három banda tagsága. „Kissé önzőnek tűnt volna a dolog, így aztán találnunk kellett egy olyan feldolgozást, ami valamennyire érzékelteti, miről is szól ez az egész. Mindenkinek mások a hatásai, de a Diamond Head zenekar sok kérdésre választ ad, ha arról van szó, hogy 2011-ben ez a négy banda még mindig játszik. Ők az egyik fő oka a létezésünknek, és amikor Dave Mustaine még a Metallica tagja volt, számára is óriási inspirációt jelentettek. Tudom, hogy a srácoknak a Slayerben nem ilyen fontos a Diamond Head, de meg kellett találni a közös nevezőt. Egyébként még féltucat újabb közös bulink lesz a nyár folyamán, és egy kicsit kalandozni szeretnék, nem pedig leragadni egyetlen nótánál, már ha folytatódnak ezek a jammelések. Léteznek más dalok is, amiket eljátszhatunk. Tudom, hogy Tom a Slayerből a The Four Horsemenről beszélt, de számomra valahogy nem tűnne helyesnek, hogy Metallica nótát nyomjunk a másik három banda tagjaival."
A négy zenekar tagjai egyébként Indióban vehették át a közösen kiadott The Big 4: Live From Sofia, Bulgaria DVD-ért járó amerikai dupla platinalemezeket, miután a kiadvány átlépte odaát a százezres eladási példányszámot (ezért alapesetben szimpla platina járna, de mivel itt dupla – és ezáltal drágább – anyagról van szó, a határok is ennek megfelelően módosulnak). Maga a kaliforniai koncert mindenféle atrocitástól mentesen zajlott le, a kissé szeles időjárást leszámítva semmi sem nehezítette a zenekarok és a közönség dolgát. A rendőrség összesen mintegy húsz embert vett őrizetbe többnyire ittas állapotban elkövetett enyhe szabálysértések miatt, de néhány kábítószeres ügy is akadt. Mivel azonban a megakoncerten több mint 50 ezren vettek részt, ez igazából nem tekinthető magas aránynak. A színfalak mögött mind a koncertek előtt, mind az esemény végeztével lelazult, baráti légkörű hangulat uralkodott. Jeff Hanneman, aki éppen súlyos baktériumfertőzéséből lábadozik, de két dal erejéig visszatért a színpadon a Slayerbe, csupán annyit mondott a fellépés után: „Én vagyok a világ legboldogabb embere."
Amint arra a bevezetőben is utaltunk, a vízcsap-effektus tényleg nem túlzás: a tengerentúli médiában hatalmas nyilvánosságot kapott az esemény, ami a Metallicának nem jelent túl sok extra előnyt, hiszen ők már aligha lehetnek ennél ismertebbek és népszerűbbek. A másik három csapat azonban számos olyan orgánumban is megnyilatkozhatott az indiói fesztivál kapcsán, ahová alapesetben egyébként sosem kerülnek be hozzájuk hasonló előadók.
Hozzászólások