Shock!

december 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Witchery: Symphony For The Devil

Nem hiszem, hogy hatalmas kultusza lenne nálunk a svéd Witchery-nek, mondjuk meg is értem, a zene pusztán szórakoztató, semmi több. A thrash alapú riffelős számok Toxine torokgyilok hörgésétől kísérve nagyjából arra jók, hogy egy sűrű nap után háromnegyed órára kikapcsoljanak a világ pörgéséből, ne kelljen koncentrálni semmire, csak zúduljanak ránk ezerrel azok az elvileg már jól ismert, és mégsem unalmas reszelések.

megjelenés:
2001
kiadó:
Music For Nations / MusiCDome
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

A kicsiny egyéniségért Sharlee D'Angelo a felelős (pl. az Arch Enemyben és a Meryful Fate-ben ténykedik, hirtelen ez ugrott be, van még ezer dolga, örök nyughatatlan manus, igazi rocker-poszter arc, he-he), aki jellegzetes dallamos bőgőtémákkal színezi a zenét, ügyes a srác, habár itt nem a virtuozitást helyezték előtérbe. A gitáros Jensen, ő a The Hauntedban tépi a húrokat, odateszi itt is a magáét, még ha nem is a Witchery-ért szeretjük. Martin Axe - az új dobos -, kétlábgépes témákat is elereszt, ügyeskedik, nagyrészt egyszerűen, de húzósan üti a bőröket. Aki szereti az ilyenfajta dobolást, az élvezkedhet a lemezen, az biztos. Főleg a középtempót részesítik előnyben, néha bukkan fel csak egy-egy gyorsabb darab, pl. az instrumentális Bone Mill nem egészen három perc alatt teper végig, vagy a Wicked is egy igazi "tika-tika" szám, így a sebességmániákusok is találhatnak egy kevés csemegét rajta. A másik instrumentális egyébként (a Hearse Of The Pharaohs) gitárvinnyogtató, málházós tétel, semmi extra, de nem is rossz.

Fene tudja, azért van valami bája a Witcherynek, mittomén, az Inquisition című szám (többek között) elég sajátos, mely magán hordoz egy fura hangulatot, persze itt is a húzósság dominál. Ezt az egész lemezre mondhatnám akár, minden számban van valami kapaszkodó, egy-egy jól elhelyezett gitárszóló, refrén, zakatolós riff csodákat tud tenni. Mindezt egy temetős/fejszés/horrorisztikus feelinggel próbálják köríteni, szerintem inkább vicces, nem kell őket komolyan venni, az biztos. Bájosak.

Változás nincs az előző anyagokhoz képest, aki azokat csípte, az újat is fogja, érdeklődők inkább hallgassanak bele. Nem létfontosságú lemez, de üdítő. Néha.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.