Hét év után végre megjelent az Avenged Sevenfold új nagylemeze. A Life Is But A Dream… most hivatalosan végighallgatható.
Utoljára 2016-ban jelentetett meg friss nagylemezt az Avenged Sevenfold, most már azonban vége a várakozásnak: június 2-án, Life Is But A Dream… címmel megjelent a The Stage folytatása. M. Shadowsék Andy Wallace hangmérnöki felügyelete mellett rögzítették az albumot, amely négy éven át készült, és szövegtematikailag Albert Camus filozófiájából merít ihletet. Zeneileg az eddigi nyilatkozatok alapján meglehetősen szerteágazó anyagra lehet számítani. „Rengeteg különböző hatás vonul fel a lemezen – mondta még tavaly egy interjúban a Metal Hammernek a frontember. – Például óriási hatást gyakorolt ránk Kanye West, aki nagyon sokat merít különböző óriási soulmuzsikákból. Nem ilyesmiken nőttem fel, mivel apám Bostont meg Alice Coopert hallgatott, így annak idején nem részesültem ezekben a feketezenei hatásokban, nem ismertem a régi soult. Mostanában ástam bele magam a dzsesszbe is… Persze ettől még nem dzsesszlemez készült, de az ottani akkordváltások, akkordmenetek eléggé felnyitották a szemünket.”
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Game Over
02. Mattel
03. Nobody
04. We Love You
05. Cosmic
06. Beautiful
07. Easier
08. G
09. (O)rdinary
10. (D)eath
11. Life Is But A Dream...
A lemez most hivatalosan, teljes egészében végighallgatható. A zenekar egyelőre csak két grandiózus észak-amerikai koncertet jelentett be júniusra, egyet a New York-i Madison Square Gardenbe, egyet a Los Angeles-i Kia Forumba, de nyilvánvalóan nem fognak itt megállni. További részletek hamarosan.
Hozzászólások
Még emésztjük. De lesz
Ha már a Nobody is megijesztett, akkor sok jót ne várj a lemeztől. A lemez legjobb refrénje ugyanis abban van, azt fogósságban meg sem közelíti a többi szerintem.
Csak ez tényleg kreatív és jó lett. Nyilván nem tízpontos, de egyáltalán nincs okuk szégyenkezni.
Ez a lemez azoknak szól akik tényleg valami újra és bekategorizálha tatlanra vágynak.
Az igazi slágeres dolgok anno is Revtől jöttek. Nem hiába a Nightmare az utolsó kiemelkedő lemezük, azt még vele írták. Utána a Hail to the King elment egynek, de az inkább tisztes iparosmunka volt, a The Stage-et meg egyszer bírtam meghallgatni csak.
Hatalmas Sevenfoldos vagyok, de a Nobody picit összetört. Nem mertem még meghallgatni a lemezt, de remélem igazad lesz, és tényleg megéri.
Van a lemezen némi melléfogás (főleg a végén), de díjazom a bátorságot. Ugyan engem nem vernek át: a képlet annyit változott, hogy az eddigi nyilvánvaló, maiden, metallica, megadeth hatásokat felváltotta a rush, a faith no more, a mr bungle, Zeppelin és a Between the buried and me. Viszont tényleg eszméletlen hangulatos egyben hallgatva. A Game Over, Mattel duó parádés. a Beautiful Morning olyan csodás Alice in Chains homázs, amilyen talán még az anyabanda sem tudna ma írni. A We Love You az év wtf-ja. Az Easier is kurva jó Faith No More hatásokkal rendelkezik (Easy. khm..). A G.O.D. trió-ban meg tényleg minden határon átlépnek magukhoz és a műfajhoz képest is.
Ha ilyen a 2023-as Avenged Sevenfold, akkor ilyen. Ez legalább valamilyen (nem úgy, mint a Hail To The King)