Dave Lombardo szerint a Slayer sosem lehet ugyanolyan a jelenlegi felállásban, mint azelőtt, és ugyan nyilvánvalóan Jeff Hannemanre is gondolt, mégis dobospéldával illusztrálta a helyzetet. Az ütős azt is leszögezte: noha az Amen ezt a látszatot keltette, valójában szó sincs róla, hogy belépett volna a csapatba.
„A zenekar magját értékeltem a legnagyobbra”, mondta Lombardo a Let There Be Talk podcastnak. „Olyan ez, mint John Bonham esete, amikor ő dobolt a Led Zeppelinben. Aztán átvette a helyét a fia, én meg: istenem, most komolyan? Tisztelem Jasont és a teljesítményét, de azzal, hogy duplázót használ egyetlen lábdobhoz, megölte az egészet. Haver, tényleg? Az apád egész játékának ez az egyetlen lábdobos stílus adta a lényegét… Szóval van az eredeti felállásokban egyfajta különleges mágia, és ez a Bon Scott-féle AC/DC-re ugyanúgy áll, ahogy a Slayerre is. Ott vannak az eredeti zenészek, és senkivel sem lesz többé ugyanolyan a zene. Senkivel. Ennyi. Képtelenség. A Slayer új dobosát (khm, khm, van ám neki neve is, amit Dave nem mondott ki – a szerk.) sokan szeretik, de akkor is létezik ez a bizonyos mágia, összhang. Olyan ez, mint amikor megismersz egy csajt, és nagyon jól megtaláljátok a hangot, egy húron pendültök. Valami különleges. Na, egy zenekarban ugyanez a helyzet. Ott van négy zenész, akik akár utálhatják is egymást, de a színpadon varázslatos, amit művelnek. Hiszem, hogy ez a mostani felállásból hiányzik.”
Dave emellett leszögezte: noha játékát az Amen hamarosan érkező új lemezén is hallani lehet majd, az akkor kiadott sajtóközlemény hangvétele ellenére nem lépett be Casey Chaos zenekarába, csak bérzenészként ütötte fel az anyagot, azt pedig nem tudja, koncertezni fog-e egyáltalán a bandával (egy rövidebb európai körről szó volt, de ez végül meghiúsult). Lombardo fő prioritása továbbra is a Philm, akikkel ősszel hozza ki a második nagylemezt.
Hozzászólások
Akkor biztos az lenne a baj, hogy túl pontos, túl gépies, nincs benne lélek, nem mániákus.
Nincs ezzel baj szerintem. Lombardo dobos, nyilván nem tudja másként nézni a dolgot csak dobos szemmel. Nincs ezzel baj és ez is egy érdekes nézőpont.
Egyszer stúdiózás közben láttam egy dobost, aki egy plusz perkasávot akart rögzíteni. A mikrofon elé tette a pergőjét és elkezdett rajta játszani, végig a bőr közepén, de valami nagyon kacifántos/egyedi kézrenddel. Mivel a srác még nem gyakorolta be teljesen, így többször újra kellett venni.
A vicc az, hogy a cd-t hallgatva a perkasáv egy teljesen pórias 16-odos titititi volt végig (persze hangsúlyozások is voltak benne), amit simán felvehetett volna egy sima váltott kezes kézrenddel (JBJBJBJB) is, kábé harmadannyi időt és energiát igényelt volna mindenkitől az egész. Az átlag zenehallgató ugyanis tökéletesen lekakálja, hogy a fülébe bejutott 'tititititititit i' hanghullám mögött valójában mit izzadt/görcsölt a dobos, hogy szegény megfeleljen valami nívósnak mondott tananyag vagy dobtanár öncélú ritmusképleténe k vagy tanítási elvének.
Az asztal egykezes ütögetése valóban feszesebbnek tűnik a kétkezessel szemben, de ezt egy átlagos fülű ember max csak akkor veszi észre, ha _direkt_ erre akar odafigyelni, de lehet, hogy még akkor se.
Márpedig aki így cselekszik befogadóként, az szerintem inkább méricskél, elemez, tanulni vagy kötekedni akar, vagy tudomisénmi. De az biztos, hogy nem a ZENÉT, mint olyat hallgatja, meg nem a zene által kiváltott érzésekre koncentrál.
Lombardo nyilatkozatával az a bajom, hogy olyan dologba kötött bele (és hozott egy zenekar felállásáról értékítéletet), amit szerintem a Led Zep közönségének alsóhangon a 90%-a magasról leszar, vagy észre sem veszi.
A Dream Theaterben nagyon egyetértek. Nekem is elveszett a varázs és az energia.
A duplázóban nem. Tényleg van különbség. Ütögesd az asztalt 1 kézzel, aztán felváltva kettővel. Az előbbi sokkal feszesebb és harapósabb lesz. Nem tudom az okát, de ez tény. Lábdobnál is így van.
De most tényleg.. Szimpla pedál vagy duplázó _használata_? A kettő közötti különbség szempont lehet egy dobos OKTATÓ VIDEÓBAN, mindenhol máshol (pl. zenehallgatás füllel) ennek a világon semmi szerepe nincs.
Félre ne értsetek, az igenis teljesítmény, ha valaki egy szimpla lábgéppel olyat tol, amit mások kétlábgéppel szoktak, de a végeredményt tekintve (pontosabban mondva hallgatva) kibaszottul mindegy, hogy egy "trr" mi módon szólal meg. A lényeg az, hogy ahol ott kell lennie, ott ott legyen. Ennyi, kár is túlmisztifikáln i az ilyet.
De ő ezt kívülállóként honnan tudja?
Ezekről még mindig ő beszél, vagy direkt ezt kérdezik tőle?