A Megadeth ezekben a hetekben Európában gyűri az ipart a nagy fesztiválokon a Big Four részeként, de közben már nagyrészt elkészültek az őszre várható tizenharmadik sorlemezzel is, amely jelenleg keverésre vár. David Ellefson basszusgitáros az aktuális interjúkban természetesen elég sokat beszél az albumról.
„Vicces, hogy amikor húsz évvel ezelőtt befejeződött a Rust In Peace kör, mi elkészítettük a Countdown To Extinctiont", magyarázta Ellefson az Expressen TV-nek. „Számomra kicsit ilyen érzete van ennek az új albumnak. Az első elkészült dal a Sudden Death volt a Guitar Hero: Warriors Of Rockhoz, aztán a Never Dead következett a maga nagyon agresszív riffjével, szintén egy videojátékhoz, a NeverDeadhez. Ezekből már valamennyire lehet sejteni, milyen lesz az új anyag, de ennél kicsit azért szélesebb a spektrum, ezért is említettem az imént a Countdownt. Vannak dalok, amik nem teljes gázzal loholó, arcbamászó thrash témák, bár az album többsége ilyen."
David két nappal később a Sonic Excessnek már óvatosabban fogalmazott, a Countdown hasonlítgatásokra ugyanis egyből mindenki rákérdezett az interjúkban. „Amíg a keverés nem végleges, nehéz összehasonlításokat végezni, hiszen a mixelés során bármi megváltozhat, az összkép szempontjából rendkívül fontos fázisról beszélünk. A maszterelés pedig újabb extra írásjelet tesz a mondat végére, ami szintén sokat számít. Most mindenképpen azt mondanám, hogy az album valahová a Countdown To Extinction környékére passzol."
„Minden húszéves köröket ír le", tette aztán hozzá Ellefson. „Emlékszem, amikor befejeztük annak idején a Rust In Peace turnét és elkezdtük a Countdown munkálatait, rengeteg minden történt a politikában. Mi magunk is előreléptünk, és elkezdtünk érni zenészként. Ez a mostani anyag az első, amin tíz év után én is játszom, és megint új érettségi szintekre léptünk közösen. Az egész dalszerzés roppant természetesen zajlott."
A Countdown To Extinction 1992 júliusában került a boltokba, és egyből a Billboard-lista második helyén nyitott, de erősen megosztotta a Megadeth táborát. Az előző albumukhoz képest letisztultabb, kommerszebb fogalmazásmód, a direktebb, hagyományosabb szerkezetű dalok és a steril hangzás sok thrashernek egyáltalán nem jöttek be, másoknak viszont épp ekkor kezdett el tetszeni a zenekar. A lemez végül hatalmas sikert aratott, négy sikeres, az MTV-n is gyakran játszott kislemezt fialt, és csak az Egyesült Államokban több mint 2 millió példányban kelt el. Ezzel az eredménnyel máig a Megadeth történetének legsikeresebb lemeze.
