Shock!

Egy fiatal kis takony voltam, a középiskolám iskolaújságjána k készítettem interjúkat különféle zenészekkel. Már nem emlékszem hogyan, de valahogy sikerült megszereznem Janeth elérhetőségét, aminek rettenetesen örültem, tekintve, hogy elképesztően szerettem a Land Of Charont. Felkerestem hát őt, aki szívélyesen fogadott az akkori munkahelyén, ami egy kulcsmásoló volt. Máig emlékszem, hogy amikor leültem mellé, olyan kisugárzást éreztem, amilyet még soha. Valamiért elsőre "befogadott" és utána szinte minden nap iskola után kimentem HÉV-vel beszélgetni hozzá. Nagyon nagy hatással volt rám, mint emberileg, mint zeneileg. Évekig nem találkoztunk utána, de egy Club 202-tes Nevergreen koncerten találkoztunk, és nagyon megtistelőnek éreztem, hogy még a nevemre is emlékszik. Megöleltük egymást, mint két régi jóbarát, és egész este beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy találkozunk hamarosan. Most kétgyermekes apaként itt ülök a nappaliban, és bőgök, mint egy kisgyerek. Borzasztóan rosszul érintett az eltávozása.

Janeth, antialkoholista ként őszintén ígérem, hogy megiszom Veled egy korsó sört odafent! Biztosan találkozunk még!

Nyugodj békében, a szívemben maradsz örökre!

Na basszus, ez most szíven ütött! Nagyon szerettem a Land Of Charont, sajnáltam hogy nem adtak ki több lemezt. RIP

Leszarom kinek mi a meglátása - igaz nem ismertem Jánost és a zenéjét - de ökölbe szorul a kezem, hogy megint egy "ember" távozott és nem egy gennyláda, hazaáruló, köcsög politikus...a kurva életbe...Őszinte részvétem a családnak!