Ha hihetünk Neil Peartnek, a Rush dobosistenének, a dobolás elsősorban kitartást igényel, vagyis jó esély van rá, hogy a nagy ütősöknek nem kell feltétlenül kiszállniuk a bizniszből az évek előrehaladtával. Peart például közelíti a hatvanat, de saját bevallása szerint ma is ugyanolyan teljesítményre képes, mint azelőtt bármikor.
„A dobolás adott nekem kitartást és állóképességet ahhoz, hogy később komolyan elkezdjek sportolni", magyarázta 58 évesen is elképesztő kondícióját a Los Angeles Timesnak Neil Peart. „Tizenhárom voltam, amikor dobolni kezdtem, és azután másztam bele igazán a sportokba, hogy már nemzetközi szinten turnéztam. Hosszútávú úszás, síelés, biciklizés... ez mind olyasmi, ami elsősorban nem technikát kíván az embertől, hanem állóképességet és kitartást. Az ütővel, labdával űzött játékokban a mai napig rossz vagyok. Ha például nekiállok golfozni a srácokkal, az bizonyosan komédiába fordul..."
Peart szerint a dobolás nem sportverseny. „A kulcsszó az állóképesség és a kitartás. És ez azért is nagyszerű, mert nem kopik olyan gyorsan az évek múltával sem. Tudom, hogy eljön az a nap, amikor már nem leszek képes a mostani teljesítményemre, de 58 évesen még nem érkezett el ez az idő. Ma is ugyanolyan gyorsan és erőteljesen játszom, mint bármikor azelőtt. Egy háromórás Rush bulit lejátszani kicsit olyan, mintha lefutnál egy maratont, miközben egyenleteket oldasz meg. Az agyam olyan elfoglalt, amilyen csak lehet, és a testem is: folyamatosan maximális igénybevételt jelent egy koncert."
A Rush ütőse úgy véli: a dobolás terápiás szempontból sem utolsó, hiszen a felgyülemlett agresszió is levezethető általa, bár hozzátette, hogy neki erre nincs igazán módja, mivel ő fogja össze a zenekart.
Hozzászólások