Shock!

Már januárban megkezdi a dalszerzési szakaszt a következő lemezhez az oaklandi Machine Head. Robb Flynn szerint a banda valószínűleg rövidebb dalokat ír majd, mint az utolsó két – egyébként hatalmas sikerű – albumon, de egyelőre még azt sem tudják, milyen formátumban lenne értelme kihozni az új anyagot.

„Aktuális turnéterveink nincsenek, de ezen a héten vagy a következőn hivatalosan is megkezdjük a dalszerzést", írta a Machine Head honlapján Robb Flynn. „Istenigazából még nem ültünk le, hogy megvitassuk, mélységeiben milyen irányba akarunk tartani, de arról már beszéltünk, hogy rövidebb dalokat kellene írni. A legutóbbi londoni Ten Ton Hammerként nyomott bulink (a Machine Head néha ad speciális bulikat ezen a néven, különleges feldolgozásprogrammal – a szerk.) hatására tényleg elkezdtünk megint a fasza rövid témákon gondolkodni, mert például a Slayer Postmortemje igazán felpezsdítette a vérünket. Utána dumáltunk is róla, hogy agyzsibbasztó, miként voltak képesek ennyi fantasztikus riffet bezsúfolni egy mindössze 3:28 hosszúságú dalba. Az Everlongot vagy a Sad Statue-t hasonlóan jó érzés volt játszani. Phil már említette, hogy van pár riffje, Dave el is küldött nekem emailben néhány jó témát, és nekem is akadnak igazán ütős riffjeim F-re lehangolva, amiken mostanában dolgozom. Szóval egyelőre még nem tudjuk, merre indulunk, de most már hamarosan kiforrja magát a dolog. Az ilyesmit persze nem igazán lehet előre megtervezni."

Robb kiemeli: a mostani közhangulat szintén nem feltétlenül a hosszú daloknak és a hosszú albumoknak kedvez. „Mindig is hittem benne, hogy a világ nem könnyen emészthető, hanem jó Machine Head albumokat vár tőlünk, de ezzel együtt is óriásit változott a jó albumok megítélése az utóbbi tíz évben. Az emberek ma már elsősorban jó nótákat akarnak, és miközben értékelik a jó albumokat is, egy nagylemez ma már nem jelent annyit, mint régen. Az embereket kiégette a túl sok gyenge album meg a rengeteg letöltés – és ezt a saját példámból is pontosan tudom. Egy lemezt elejétől végéig meghallgatni ma már nem ugyanazt jelenti, mint azelőtt. A dalok többet számítanak, könnyebb eljutni a lényeghez. Én sem akarom végig meghallgatni ma már a legtöbb lemezt, mert általában túl sok dal van rajtuk vagy szimplán rohadt hosszúak. Bármikor felteszem a Paranoidot – 41 perc, nyolc dal, amiből az egyik egy dobszóló, mestermű! A Moving Pictures 39 perc, hét dal, tökéletes! És emlékeztek, hogy a Reign In Blood olyan rövid volt, hogy felfért az egész egy kazetta egyik oldalára? A hivatalos Def Jam kazettának mindkét oldalán ott volt a teljes album, mert csak 29 perc az egész! Egy csomóan háborogtak, mert úgy érezték, lenyúlják őket. Ma pedig mindenki mesterműként beszél a lemezről. Komolyan, mondta bárki is valaha, hogy bárcsak kilenc dallal több lenne a Reign In Bloodon? Nincs szükség tizenkilenc dalra és 72 percnyi zenére egy CD-n. Eleve hol lehet ma még egyáltalán CD-ket kapni? Kétség nélkül mondhatom, hogy soha életemben nem fogok többé én sem fizikai CD-t venni."

A Machine Head szerződése lejárt a Roadrunnerrel, így a banda jelenleg szerződésre vadászik, ám Robb szerint egyelőre még azt sem tudják, a zeneipari változások miatt pontosan milyen formátumban lenne értelme megjelentetni a következő lemezt. Mindehhez egyébként a rajongóktól is várja az ötleteket, méghozzá minden lehetséges fórumon.