Az új Morbid Angel lemez, a nyolc év után megjelent Illud Divinum Insanus máris hatalmas viharokat kavart néhány meglepő, indusztriális/elektronikus hatású kísérletével, a netes fórumokon éles viták zajlanak arról, jó-e a lemez vagy sem. Trey Azagthoth gitáros és David Vincent énekes/basszusgitáros azonban azt mondták a Decibel magazinnak: messze nincs szó akkora váltásról, mint azt sokan hiszik.
„Írtam pár nótát, amik tradicionálisabbak, és olyanokat is, amik kísérletezősebbek", mondta Trey Azagthoth. „A tradicionális cuccoknál a fő inspiráció leginkább a régi nagyzenekari swingből érkezett, csak éppen sokkal extrémebb formában valósítottuk meg a dolgot. Swingről van szó, de gyors tempóban... Még a blastbeates, gyors kétlábdobokkal teli témákban is ott van a swing, ahogyan a dallamok ráilleszkednek a ritmusokra. De ez nem igazi újdonság nálunk, mert már az Altars Of Madness lemez Blasphemy dala is amolyan valcer-szerűség volt, csak éppen blastbeatekkel. Még a Blessed Are The Sick Rebel Landsében is rejtőzött némi swing. Vagyis nem új a dolog, de talán egy eltérő utat sikerült találnom hozzá ezekben a dalokban."
Trey természetesen szót ejtett az Illud Divinum Insanus már most óriási vitákat kavart indusztriálisabb, modernebb témáiról is. „Három olyan nóta szerepel az albumon, amik minden kétséget kizáróan új irányba tapogatóznak: a Too Extreme!, a Destructos Vs. The Earth/Attack és a Profundis - Mea Culpa. Az egyik indusztriális hardcore-on alapszik, a másik speedcore-on, a harmadik terrorcore-on. Ezek mind olyan hatások, amiket az elektronikus zenékből szívtam magamba. Jó ideje érdeklődöm az ilyen zenék iránt, mert mindig kutatok az új ízek, mozgalmak iránt. Szeretem frissen tartani a dolgainkat, mert ez teszi számomra igazán izgalmassá a zenélést művészként. Ezekben a nótákban a gitárok leginkább olyan szerepet töltenek be, mint a szintetizátorok az elektronikus zenékben. De nálunk persze gitárok maradtak, csak éppen érdekes effektekkel."
Trey elárulta, hogy év végén vagy jövő év elején megjelenhetnek még további, az utóbbi években született Morbid Angel dalok is, de aki tradicionálisan vérhányós, aprítós death metalt vár, ismét csalatkozhat, mert ezek között is akadnak kísérletezősebb, elektromosabb megközelítésű témák. A gitáros ugyanakkor a lapnak elmondta: nem izgatják különösebben a rajongói reakciók. „Nem azért zenélek, hogy másoknak megfeleljek. Szerintem az igazi rajongók már rég megértették ezt. Nem csekkoljuk folyamatosan, éppen mit fogadnak el és mit utálnak a színtéren mozgók. David és én adtunk egy interjút az Altars megjelenése idején, ahol ugyanezt mondtuk: baromira nem figyeljük az aktuális divatokat, hogy kitaláljuk, merre haladjunk. Ehelyett inkább magunkba tekintünk inspirációért, a rajongóknak pedig ezt kell elvárniuk tőlünk. És azt hiszem, értékelik is a dolgot, hiszen tudják, hogy amit kapnak, az valódi."
Treyhez David Vincent is csatlakozott: „Amikor először kijöttünk a Blessed Are The Sickkel, az emberek azt mondták, nagyon eltér az Altars Of Madnesstől. Időbe telt, mire megszerették, és ez így van rendjén. Miután két év alatt mindenki feltankolt abból a lemezből, és úgy kezdett szólni, mint mi, leszerződtünk a Warnerhez. Egyből jöttek a reakciók, hogy eladtuk magunkat, és ehhez képest a Covenant az addigi leggyorsabb, legdühösebb lemezünk lett. Szeretjük zeneileg kihívások elé állítani magunkat és a rajongóinkat is. Sok bandának van egy nagyon egyszerű, könnyű formulája, amiből mindig baromi könnyen meg lehet jósolni, merre jutnak majd el a lemezeiken. Mi soha nem tartoztunk ebbe a körbe, így most sem lenne értelme elkezdeni... Visszamehettünk volna a régi nótákhoz újraírni őket, de semmi ilyesmit nem csináltunk. Nincs szó olyan hatalmas változásról, egyszerűen csak olyan dolgokat hallanak az emberek a lemezen, amiket eddig nem szoktak meg tőlünk. És ez a zene még mindig nagyon extrém."
Hozzászólások