Shock!

Különlegesnek és old schoolnak ígért, de valójában nem annyira különleges és nem is kizárólagosan old school programmal indult péntek este a Slayer észak-amerikai turnéja Las Vegasban. Paul Bostaph dobos eközben egy friss interjúban részletesen beszélt arról, miért nem lenne semmi értelme befejezni a zenekar történetét a következő album után.

„Fenomenális ismét itt lenni", mondta a Metal Kaoznak Bostaph. „Olyan, mint hazatérni. Mindig is imádtam játszani ezt a zenét, ezen nőttem fel, szóval nagyszerű volt visszajönni és ismét régi barátokkal zenélni. Kerryvel régen is nagyon közeli viszonyban voltunk, és ez most is így van, de Tommal is jóban vagyok, Garyt pedig szintén nagyon jól ismerem az Exodusból. Az egyetlen keserű pont értelemszerűen az, hogy Jeff már nem lehet itt velünk többé, pedig nagyon vártam, hogy ismét vele zenélhessek."

Ha ennyire jó a Slayerben dobolni, akkor persze értelemszerűen adódik a kérdés, hogy miért kellett onnan kilépni 2001 decemberében – ráadásul másodszorra –, de Bostaphnak természetesen erre is van válasza. „Vicces ez az egész, hiszen akkoriban minden más volt, másképp néztem a dolgokat. Azt mondják, egészen addig nem tudod értékelni, amid van, míg el nem veszíted azt. Nehéz ezt megfogalmazni... Az évek során, amikor láttam a srácokat, én pedig más bandákban doboltam, rájöttem, hogy a Slayer munkamorálja nagyon passzol hozzám, és a zene szeretetében is nagyon hasonlítunk. A lényeg ugyanakkor az, hogy soha nem tudnék még egy olyan csapatot találni, amelyik képes arra, mint ez."

A Slayer még biztosan készít egy lemezt, de a távlati tervekről egyelőre nem nagyon nyilatkoznak: Kerry King bevallottan tovább akarja vinni a bandát Jeff Hanneman nélkül is, Tom Araya azonban kissé bizonytalanabbnak tűnik az eddigi interjúk alapján. Bostaph egyértelműen a folytatás híve. „Jeff halála még mindig hihetetlennek tűnik. Néha arra az oldalra nézek, ami az övé volt, és hiányolom onnan. Nagyon gyorsan történt ez az egész, de Jeff mindig itt lesz velünk, és nem lesz olyan, hogy nem gondolok rá. Soha senki nem feledheti el őt. Ahogy mondtam, keserédes élmény ez számomra: nagyon jó érzés ismét a Slayerben dobolni, de nagyon rossz, hogy Jeff már nincs itt velünk. Ami azokat a véleményeket illeti, hogy jobb lenne lezárni a sztorit – mert ez csak néhány rajongó véleménye, nem az összesé –, tiszteletben tartom őket, de kétféleképpen lehet ezt nézni. Akik ezt mondják, szeretik a zenekart, de nincsenek benne a zenekarban. Mit csináljunk, egyszerűen hagyjuk abba? Mindannyian több mint negyven évünket fektettük bele a zenélésbe, kőkeményen dolgoztunk, és rengeteg szarságon mentünk keresztül, hogy eljussunk idáig. Nem teszed félre egyik pillanatról a másikra a pályafutásodat... És azt sem hinném, hogy Jeff azt akarta volna, hogy véget érjen ez a zenekar. De nem ám... A kérdés az, mihez kezdünk: azzal tisztelgünk a csapat öröksége előtt, hogy abbahagyjuk, ami szerintem elég gyenge lenne, vagy tovább nyomjuk, és csináljuk, amit ennek a bandának csinálnia kell. Mert azt viszont tudom, hogy több rajongó lenne boldogabb, ha együtt maradnánk, mint ahányan nem akarják ezt. Még mindig bőven van élet a Slayerben. De a döntést persze Kerrynek és Tomnak kell meghoznia. Én mindenesetre itt vagyok, és folytatni akarom. Jeff emléke előtt sem tekinthető tisztelgésnek, ha csak úgy abbahagyjuk. Ha innentől kezdve kimegyünk a színpadra, előtte is fejet hajtunk minden este, meg persze mindazon dolgok előtt, amiről a Slayer szól. És noha Dave Lombardo nincs itt, én előtte is tisztelgek. Nagyra értékelem őt is és a játékát is, ő is része az örökségnek: segített felépíteni mindezt. Akárcsak Jeff. A másik oldalról persze megértem, miért mondja a rajongók egy része, amit mond, de ha a helyükben lennék – márpedig én is Slayer rajongó vagyok –, biztosan nem akarnám azt, hogy soha többé ne halljam a Raining Bloodot élőben, vagy legfeljebb csak feldolgozásbandáktól..."

Bostaph elárulta: Kerry Kinggel az utóbbi időszakban folyamatosan gyűrték az új témákat, és nagyjából tizenegy dalt fel is demóztak a következő lemezhez. „Azt persze nem tőlem kell megkérdezni, mikor vesszük fel az albumot, de sok anyag máris készen áll hozzá, csak döntés kérdése az egész. Nem akarom nagyon a Jeff-dologra kihegyezni ezt, de ha elveszít az ember egy olyan zenekari tagot, mint ő, nyilván nem rohan be utána azonnal a stúdióba lemezt készíteni."

A Slayer előzetesen old school programot ígért az október 25-én indult észak-amerikai turnéra néhány ritkasággal, az első este Las Vegas-i setlistje azonban azt mutatja, hogy ezen a téren is minden csupán nézőpont kérdése:

01. World Painted Blood
02. Necrophiliac
03. At Dawn They Sleep
04. Mandatory Suicide
05. Captor Of Sin
06. War Ensemble
07. Disciple
08. Threshold
09. Postmortem
10. Altar Of Sacrifice
11. Jesus Saves
12. Seasons In The Abyss
13. Hallowed Point
14. Dead Skin Mask
15. Raining Blood
16. Black Magic
17. Hate Worldwide
18. South Of Heaven
19. Angel Of Death

Persze elképzelhető, hogy a tényleges ritkaságokat valóban a Los Angeles-i Hollywood Palladiumba tartogatják ma estére...