Március 14-én szólózenekarával lép fel Budapesten Alex Skolnick. A Testament szólógitárosa ezúttal jazzprojektjével jut el hozzánk, amit akkor indított be, amikor nem volt a Bay Area-i thrasherek soraiban – és egy friss interjú alapján könnyen lehet, hogy nem is marad az örökre…
Alex Skolnick köztudottan nem kifejezett metalrajongó: a gitáros annak idején nagyon fiatalon került a Testamentbe, és az 1993-as távozása környékén, illetve a későbbiek során adott interjúk alapján mindig is volt némi zenei távolság közte és társai között. Skolnick 2001-ben, az újrajátszós First Strike Still Deadly albumnál keveredett először vissza a többiekhez, majd 2005-től ismét teljesjogú tagként játszik a zenekarban. Most egy friss interjúban azt kérdezték tőle, mit gondol, meddig marad majd a Testamentben – a válasz pedig korántsem volt olyan kategorikus, mint arra talán sokan számítottak…
„Óvatosan kell válaszolnom erre, mert vannak bizonyos weboldalak, amelyek ahelyett, hogy a turnémról vagy valami tényleg hírértékűről számolnának be, inkább úgy működnek: oké, keressünk valamit egy interjújában, és tegyük ellentmondásossá. De az ilyesmi hülyeség”, mondta a Metal Shock Finlandnek Skolnick. „Szóval úgy mondom: nem számítottam rá, hogy ilyen sokáig leszek majd itt. Amikor 2005-ben visszatértem, őszintén szólva még azt sem tudtam, hogy lemezt készítünk majd. De aztán megcsináltuk a The Formation Of Damnationt, és utána már azon kaptam magam, hogy a Motörheaddel, a Heaven & Hell-lel és a Judas Priesttel turnézunk a Metal Masters turnén. Utána pedig jött a Slayer és a Megadeth… Az újjáalakulás tulajdonképpen ismét beindította a csapatot, és most már régebben vagyok itt, mint az első tagságom idején. És minden jól is halad. Viszont itt értünk vékony jégre: nem vagyok benne biztos, hogy öregedő metalos arc szeretnék lenni. Még mindig negyvenes vagyok, az ötvenet még nem töltöttem be, de már így is tovább játszottam ezt a fajta zenét, mint előzetesen gondoltam volna. Ez ugyanis amolyan ifjúság-zene. Nyilván az ember nem mondja soha azt valamire, hogy soha, de úgy érzem, nem szeretnék egyike lenni azoknak, akik tényleg az örökkévalóságig nyomják ezt, közben meg szedik a Geritolt… De aztán ki tudja? Most működik a dolog…”
Alex Skolnick jazztriójának első budapesti koncertje március 14-én lesz a Dürerben. Részletek itt.
Hozzászólások
Szerintem Alex arról beszél, hogy a metalhoz tartozik bizonyos fajta előadásmód is. Ami valljuk be, hogy egy kicsit valóban megmosolyogtató tud lenni nagypapa korú emberektől. (Scorpoions = riffeljünk tátott szájjal, Judas Priset = Ian Hill barázdabilleget ése, Kiss = Paul Stanley seggrázása, Gene Simmons vérköpése, Iron Maiden = Janick Gers "harca" Eddie-vel...) Félreértés ne essék, mindegyiket imádom, de azért egy kicsit viccesek.
Simán meg tudom érteni, ha valaki nem akar 60 évesen kurva keményen headbangelni, inkább egy széken ülve toljná a jazzt.
https://www.youtube.com/watch?v=w-gqmetYqxk
VICC VOLT, NEM KELL KIAAKADNI!!! :D
De amúgy tényleg nagyon kellemes, megértem, ha öregedő fejjel inkább ez vonzza. Ahogy öregszem, én is egyre kevésbé viselem a szélsőséges hanghatásokat. Mondjuk a zúzós gitáralap ízlésesen adagolva még most is tud tetszeni, de a visítást, ordítást, hörgést, stb. nem tudom elviselni - ahogy korábban sem. Sok heavy metal zene nálam az ének(nek nevezett valami) miatt válik hallgathatatlan ná.
A jazzt ugy is játszhatod hogy nem kell közben idiótának tünni meg ahhoz kell tudni zenélni.