Shock!

November 18-án Budapesten is ismét fellép az Annihilator, méghozzá a Testament és a Death Angel társaságában. Jeff Waters mester már nagyban dolgozik az új albumon is, amit a szóban forgó turnén tervez bemutatni aktuális zenésztársaival.

Mindenképpen az év egyik legjobb turnéjának ígérkezik a Testament, az Annihilator és a Death Angel őszi európai köre, amely Magyarországot is eléri, és Jeff Watersék már egy friss nagylemezt promotálnak majd a koncerteken. A kanadai speed/thrasherek már nagyban dolgoznak is az egyelőre cím nélküli, ősszel érkező anyagon, amely Jeff szerint természetesen nagyon jó lesz. „Általában nem szoktam előzetesen azt mondani a soron következő albumról, hogy ez most fantasztikus lesz, bla-bla-bla, most viszont igen, mert csessze meg, szerintem tényleg az egyik legjobb, amit valaha készítettünk”, mondta a gitáros/énekes a Metal Waninak. „És ennek talán az az oka, hogy volt egy társproducerünk is, aki velem közösen írta a zenét. Rich Hinksről, az angol basszusgitárosunkról beszélek, akinek a jelenléte komoly seggberúgást jelentett számomra is: feléledtem tőle, és ráébresztett egy csomó mindenre. Sokat beszélt arról, mi mindent szeretett a korai Annihilator-stílusban, és egyértelművé tette: nem szükséges megpróbálnom lemásolni a korai lemezeket, az ilyesmi ugyanis a legnagyobb hiba a világon. Anélkül terelt vissza ehhez a vonalhoz, hogy megfordult volna a fejemben: oké, akkor most csináljunk valami olyasmit.”

Waters szerint az új album leginkább az első két lemezt, az 1989-es Alice In Hellt és az 1990-es Never, Neverlandet idézi, de ezúttal természetesen továbbra is ő énekel. „A dalszerzés végén döbbentem rá: a szentségit, de hát Rich rávett, hogy pontosan azt csináljam, amit sosem lett volna szabad, vagyis visszatérni a gyökereinkhez, és megpróbálni előrukkolni valami olyasmivel, ami majdnem olyan jó, mint az első néhány. És szerintem pontosan ilyen is lett az eredmény…”

Jeff emellett hangsúlyozta: egyénibb énektémákban gondolkodott, mint a legutóbbi, 2015-ös Suicide Societyn, ugyanakkor ezen a téren is a korai Annihilator refrénszegényebb megközelítése érvényesül majd. „Dalszerzőként nagy kísértés fogós refrénekben gondolkodni, hiszen annál fogósabbak maguk a dalok is. Most viszont szakítottam ezzel a hozzáállással, és azt csináltam, amit a korai időkben, amikor nem törődtem a refrénekkel: minden a teljes nótáról szólt, és nem a kórusok köré építettem a dalokat. Mert túlságosan is beszippantott az utóbbi hozzáállás az utóbbi években. Most annyit mondtam: oké, kezdjünk egy intróval, egy szólóval, ugorjunk egy verzére, egy bridge-re, egy refrénre, és mind legyen a lehető legjobb ahelyett, hogy mindent csak egy fogós refrén köré építünk. Felerészben működött is ez a megközelítés, a másik felében meg azt csináltam, amit általában szoktam. De a többi tényleg nagyon bizarr, mint a korai időkben.”

További részletek és bővebb információk az őszi koncertről itt.