Paul Di'Anno nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy nap vendégként akár színpadra is lépjen az Iron Maidennel, mert a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nincs rosszban régi társaival. A banda első két klasszikus albumát feléneklő frontember a Guitar Internationalnak beszélt a régi évekről és a jelenről.
„Három- vagy négymillió dollárért elvállaltam volna, ha a pénz fele az UNICEF-nek megy, a másik fele meg valami segélyalapba", válaszolta Paul Di'Anno arra a kérdésre, hogy elvállalta volna-e az Iron Maiden frontemberi posztját 1993-ban, amikor Bruce Dickinson kilépett a zenekarból. „Nincs szükségem pénzre, eleget keresek a saját lemezeimből és a régi Maiden albumokból. Számomra ez az egész sosem a pénzről szólt, hanem a zenéről. A rajongóknak köszönhetően főiskolára járathatom a gyerekeimet, és mindent meg tudok nekik adni. Emellett pedig eleget drogozhattam, gondoskodhatok az ex-feleségeimről, a Harley-jaimról és üzemeltethetem az öt klubomat Brazíliában!", tette hozzá nevetve az énekes.
Paul saját bevallása szerint egyáltalán nincs rosszban a Maiden tagjaival, de ritkán beszélnek egymással. „Igazából az a gond, hogy más országokban élünk. Mikor legutóbb Brazíliában játszottak, Stevie és Bruce kerestek, de épp turnéztam. Egyszer megtörténhet, hogy színpadra álluk velük valahol... Csak a sajtó hülyesége, hogy utáljuk egymást, ez egyáltalán nem így van. Imádom Steve-et és Dave-et. Én, Steve, Dave és Clive Burr igazi banda voltunk annak idején, és állandóan bajba keveredtünk. Bárkit kiütök, aki fikázza a Maident!", szögezte le Di'Anno, aki annyit azért hozzátett, hogy számára különbség van a pénzcsinálás és a pénzkitermelés között. „De ez az egyetlen dolog, amiben be tudok nekik szólni. Büszke vagyok rá, hogy az Iron Maiden tagja lehettem." Paul ismét megerősítette, hogy a Maiden annak idején még vele kezdte el megírni és feldemózni a The Number Of The Beast albumot. „Kering egy nagyon ritka demó, amin én éneklem a Run To The Hillst és a Hallowed Be Thy Name-et. Az egyiket Torontóban nyomtam fel, de aztán elvesztettem az érdeklődésemet a dolog iránt..."
Di'Anno a jelek szerint elég gyorsan meghasonlott saját önéletrajzi könyve, a The Beast kapcsán, legalábbis az interjúban cseppet sem beszélt hízelgően a kiadványról. „Az a könyv egy lószar! Életem egy régi fejezete, amikor még bolond voltam. Évekig nem akartam megcsinálni, és végül csak azért mentem bele, hogy lezárjam azt a szakaszt, és mert az összes bevételt egy rákbetegeknek gyűjtő segélyszervezet kapta meg. Kicsit túl nagy szerzői szabadságot engedtem az arcnak, aki helyettem megírta a könyvet... Ő pedig túl messzire ment."
