Áprilisban jön ki a Century Mediánál a brit Paradise Lost új albuma. Nick Holmesék a következő hetekben kezdik meg tizennegyedik lemezük felvételeit a londoni Orgone stúdióban Jaimie Gomez Arellano hangmérnök társaságában, és garantáltan okoznak majd némi meglepetést a tábornak...
Már a Vallenfyre hallatán nyilvánvalóvá vált, hogy Gregor MacKintosh ismét ráérzett a death metalra, Nick Holmes csatlakozása a Bloodbath legénységéhez pedig szintén azt mutatta, hogy a Paradise Lost tagjai tényleg visszaástak saját zenei gyökereikig. Ezek után mondhatnánk: talán annyira nem is meglepő, hogy az anyazenekar következő lemeze is felvillant majd hasonló hatásokat, de nem mondjuk, mert igenis meglepő, még az utóbbi tíz év visszasúlyosodós tendenciájának fényében is. Márpedig Holmes szerint a következő album igenis rejt majd ilyen ízeket. „Más megközelítéssel készítjük ezt a lemezt, méghozzá úgy, hogy a NAGYON korai időszakunk stílusát ötvözzük az utóbbi pár évben érvényesülővel", mondja a frontember. „Egy nagyon sötét, mégis dallamos albumot készítettünk, de ezúttal számos dal rendelkezik egyfajta death metalos ízzel, és ez már nagyon-nagyon régóta nem volt jellemző a Paradise Lostra."
Őszintén kíváncsiak vagyunk, mi sül ki ebből...
Hozzászólások
Hát azért van difi, P. Lost:
death metal - gótikus death metal - trouble+black sabbath szerű death metal - melodikus metal - melódikus heavy metal - gótikus heavy metal - gót rock - melódikus metal - melódikus death metal(ez az új album lenne elvileg)
Ekkora utat egyik említett se járt be.
ezt már mástól is hallottam, de nekem nincs ilyen gondom szerencsére. én jártam jobban :)
szerintem rettenetesen erőtlen torokkrákogásra hasonlít. borzalmas. szinte bárki más jobb lett volna.
szerintem egyáltalán nem az.
ez sem igaz teljesen, a moonspell és a tiamat erősen visszafelé kanyarodott az utolsó lemezeikkel.
Jogos, pontosítok :)
Úgy értettem, hogy mekkora utat járt be a PL, amíg visszatért kb. oda, ahonnan elindult.
Az általad felsoroltak útja - amennyire ismerem őket - egyirányú.
ulver, anathema, moonspell, tiamat?
Igazából egy a fontos: nagyon jó dalokat tudnak írni. Ez süt mindegyik lemezükből, az aktuális stílustól függetlenül. (Na jó, 1 - 2 halványabb album tőlük is jött...)
Épp a napokban hallgattam újra a Symbol of Life-ot, az is mekkora album már!
A One Second érában is óriási dalok születtek (megjegyzem, az Iconnal ismertem és szerettem meg a PL-t).
Mondjuk nem nagyon ismerek még egy zenekart, aki ekkora utat járt be a műfajok között.
Egy igazi best of koncertnek érdekes közönsége lenne :)
Gondolom lenne a keménymag, aki végighallgatja, a többiek turnusban váltogatnák egymást, attól függően, hogy épp melyik korszakból játszanak...
A Vallenfyre annyira nem jött be , de a Nick féle Bloodbath az nagyon tetszik.
A Lost Pardise albumnak meg a mai napig valami hatalmas hangulata van !!!!!!