Kevin Churko producerrel, Ozzy Osbourne, a Five Finger Death Punch és az In This Moment korábbi munkatársával kezd majd neki következő nagylemeze munkálatainak a Papa Roach. Churko jelenleg az új Hellyeah albumon dolgozik, így a felvételek februárban indulhatnak, a végeredmény pedig valamikor jövő ilyenkor jöhet ki.
„Még nem száz százalékos a dolog, a szerződést nem írtuk alá, de lógtunk, dumáltunk vele párszor”, mondta Churko megbízása kapcsán a Bravewordsnek Jacoby Shaddix énekes. „Meglátjuk, mit hoz a jövő, de most úgy tűnik, Kevinnel dolgozunk majd. Az In This Moment legutóbbi lemeze, a Blood például óriási, az mostanában az egyik kedvencem.”
Ami a zenei irányvonalat illeti, még nem tisztult le teljesen, merre indul majd a zenekar az egy éve kiadott The Connection után, amellyel egyébként a mai napig maradéktalanul elégedettek. „Azt mondanám, hogy egy súlyosabb irány felé indulunk majd, már beszéltünk is erről a zenekarban, de amíg nem írjuk meg a dalokat, semmi sem biztos. Híresek vagyunk róla, hogy bevonulunk a stúdióba valamilyen határozott szándékkal, aztán a zene végül más irányba visz minket. A Papa Roach nem olyan, mint az AC/DC, ahol minden egyes alkalommal pontosan tudod, mit kapsz majd. Kicsit spontán módon állunk neki mindig a dalszerzésnek…”
A lemez valamikor 2014 vége felé várható.
Hozzászólások
Bár nem hallottam mindegyik Churko-munkát - a hozzá kapcsolódó wiki-cikkben felsorolt 12 közül 7-et - , szerintem nem olyan "borzalmasan gépies" a dobhangzás, legalábbis a frissebb munkákon már nem ezt hallom. Van egy rá jellemző megoldás, ez kétségtelen. Meg kell mondjam, számos erőtlen, vékony, "oldschool" dobhangzást produkáló lemez jelenik meg naponta, ami lehet, hogy baromi "élő", meg "természetes", csak éppen szarul szól. A pergők például még igen ismert zenekaroknál is néha érthetetlenül gyengén tudnak szólni. Kb. mint egy demófelvételen. Ez van. A legutóbbi FFDP kick-és snare hangzása amellett, hogy modern, és eléggé "post-produced" , nem hat műnek, sokkal inkább kimunkáltnak, kb. mint a fekete lemezen Lars dobjai. (A lehangolt pergő hathat esetleg furának?) Ez persze némileg mindig is ízlés kérdése marad, tudom én! :) Én inkább a rengeteg vokális effektet és 'tuccosítást' sajnálom az említett In This Momentnél, mert az valóban borzalmas. (Például a hangok szaggatásáról nagyon remélem, hogy idővel leszoknak...) Ha már említed a Papa roach-ot: a legutóbbi lemezen a 'Still Swingin' nótában pl. volt szerencsém egy sztereó wav sávban meghallgatnom a dobokat (a gitárokat, éneket, és basszust is) és enyhén szólva sem voltam elájulva tőle. Mondjuk az azt készítő stáb se a természetes hangzásról híres.
A Papa Roach pont a legutóbbi lemezével kezdte elérni, hogy újra figyeljek járul, őszintén szólva nagyon bejött az album. Remélem ezúttal sem lesz másképp.