James Hetfield nemrég őszintén beszélt a Metallica Through The Never filmjének bukásáról, most pedig az utóbbi évek másik nagy zenekari fiaskójáról, az Orion zenei fesztiválról is nyilatkozott. A frontember ugyanakkor nem tudja biztosan, miért buktak dollármilliókat a kétszer megrendezett zenei és művészeti seregszemlével.
Orion Music + More néven rendezett 2012-ben, Atlantic Cityben saját fesztivált a Metallica, amelynek 2013-ban Detroitban tartották meg a folytatását számos fellépővel és kulturális programok egész tengerével. Ugyan a második rendezvényen több mint 40 ezren vettek részt, végül mindkét fesztivál súlyos bukásnak bizonyult, és eredetileg két további detroiti alkalomról is szó volt, a banda végül kifarolt a dologból. „Örülök, hogy megcsináltuk az Oriont, tök jól sült el az a két fesztivál”, mondta James Hetfield a dologról a rajongóklub által működtetett So What! fanzine-nek.. „Az alapötlet eleve az volt, hogy pár zenekart mutassunk be az embereknek, a rajongóinknak, és ez meg is történt. És ha akár csak nullszaldóra kijött volna, folytatnánk is, de mindkét alkalommal dollármilliókat veszítettünk vele. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Egy bizonyos ponton közbeszól az üzlet. Miért folytatnál bármit is, ami károkat okoz, és meggátolja a továbblépésedet? Jól éreztük magunkat, nagyon élveztük, egy csomó embernek adtunk munkát, és mindkét városnak segítettünk a fesztiválokkal. Szóval sok előnye volt a rendezvényeknek, de nem csinálhatjuk meg még egyszer őket.”
Azt persze maga James sem tudja biztosan, miért bukott meg a két rendezvény. „Talán az összeállított program bizonyult túlságosan kalandozónak. Szerintem túl széles spektrumot fogtunk át. Ha metalfesztivált vagy keményebb rendezvényt csinálunk, lehet, hogy megállt volna a lábán a dolog. De mi arra mentünk rá, hogy legyen éle a dolognak. Minden fellépőben volt valami sarkos, viszont nem számított, milyen stílusban nyomták. Na jó, nem minden egyes fellépőre igaz ez, de erre törekedtünk. Lehet, hogy kicsit nagyvilágibban kellett volna állnunk a dologhoz. De érted, eleve azt sem tudom, hogyan lesz nagy egy adott fesztivál. Ha kiírják, hogy hippifesztivál, akkor minden hippi elmegy? Ha kiírják, hogy death metal fesztivál, minden death metalos jegyet vált? Ki tudja... Lehet, hogy a mi nevünket is hiba volt kiírni, mert így sokan azt mondták: ó, ez a Metallica fesztiválja, nem akarok elmenni rá. Tényleg fogalmam sincs! Túl nagy hangsúlyt helyeztünk a nevünkre? Ha megnyitjuk a Metallica hamburgerbódét, akkor vajon többen vagy kevesebben jönnek el, mert szeretnek vagy nem szeretnek bennünket? Befolyásolja-e az emberek véleményét, ha valami a mi égiszünk alatt valósul meg? De az is lehet, hogy a Metallica-rajongók sem akarták a nehezen megkeresett pénzüket egy olyan rendezvényre költeni, ahol rengeteg nem-metal előadó lép fel. Miért játszik a Red Hot Chili Peppers meg Eric Church a Metallica fesztiválján? Ez így nem jó, nem megyek – mondhatták. Ez amolyan törzsi gondolkodás. Én is szeretek valahová tartozni, úgy érezni magam, hogy családban vagyok. Azt az érzést is szeretem, hogy tök jó másnak lenni, ha együtt vagyunk mások. És ugye mindenki más. Mindenki tudja, hogy a végén együvé tartozik, de néha azért felmerülhet a kérdés, hogy miért ne lehetne szeretni valamit csak azért, mert tetszik neked? Meg persze az is, hogy miért kell végignéznem tíz másik zenekart, amiket nem szeretek, csak hogy megnézhessem azt az egyet, amit igen. Ez ennyire egyszerű.”
A Metallica mindenesetre tanult a fiaskóból. „Mindenkinek nem lehet mindig megfelelni, ez soha nem is működött. Soha. És ahelyett, hogy az összes fellépő rajongói összegyűltek volna egy helyen, egy család, egy világ, satöbbi, inkább kioltották egymást a táborok. Istenem, én nem akarok egy helyen szórakozni egy csomó zsíros, tetves hajú metalossal, akik headbangelnek, és a tetveik átrepülnek az én hajamra, én ilyen arcokkal nem használok közös vécét… Lehet, hogy ez játszott közre? Mondom, nem tudom. Ki tudja, miért gondolkodnak így vagy úgy az emberek? Nem erőltethetjük rájuk a saját gondolkodásmódunkat. Előadóként mehetsz a saját fejed után, elvárások nélkül, és simán lehet, hogy bejön a dolog. De ha üzleti vállalkozást viszel, ami az előadóművészet köré összpontosul, az már egy másik történet. Nehéz fenntartani az egyensúlyt, ha utána buksz vele.”
Hozzászólások
Engem akkor sem érdekelt, elmentem zabálni, tehát ezzel ez itt el volt intézve. De amúgy mi a ráció ebben, ne röhögtess már. Igen marha egyszerű, akinek nem tetszik, néz mást. De hadd lehessen már érdeklődni, hogy mi a faszért kéne Kispált rakni egy Motörhead elé? Az ilyen alter agymenéseknek nem ott a helye. (Más kérdés, ki, mennyiért és hol csókos éppen) Semmi köze az egésznek ahhoz, hogy állítólag szemellenzős elitista vagyok, nyílván azért mondom mindezt, mert a Kispált már hallottam előtte sokszor, és egyúttal épp elégszer is. Másrészt cserélődik a közönség, egészen biztos vagyok benne, hogy több mint a fele elhúzott a Motörhead előtt, és nem a söréért. Ilyenkor meg elbarangol az ember, nézi mennyit játszanak még, aztán vagy odaér, vagy nem. Viszont ha már többet írnék, több mint többrendbeli szarrágást követek el.
Kísérletezni joguk van, a saját pénzüket kockáztatták, nem az adófizetőkét. A piac nem díjazta sem a Lulut, sem a filmet, sem az Orion fesztivált - ez van, majd tanulnak belőle.
Zseniális új lemezt pedig fölösleges tőlük várni, mondom ezt úgy, hogy a mai napig a Ride az abszolút kedvenc lemezem, +Kill + Master + Justice, amikett hetente-havonta most is hallgatok és fogok is, mert zseniálisak.
Huszonéves emberek kreativitását számon kérni ötvenenéves embereken - értelmetlen. Csoda, hogy ekkora elánnal tudnak még koncertezni.
+ kis "művészi" kalandozásaik nemhogy nem elég "metalikásak", még önmagukban sem állnák meg a helyüket.
Mi volt az a múltkori? A legdélebbi körön koncertet adó zenekar vagy mi a f.szom? Elmennek ezek a...,ahogy az eszük is elment rég :)
Az persze jó kérdés, hogy lehet több millió dollárt bukni ezen, sajnos így tényleg nem éri meg. A film sem érte meg anyagilag, de az a színpadkép azért nem mindennapi, azt kár lett volna kihagyni.
Már nem azért, de kérdem én miféle továbblépést?! Hét év alatt sikerült összedobni egy számot abból az 5000 riffből. Ha ez a továbblépés akkor annak elég siralmas.
U.I: Lars nem tud dobolni.
Nem arról beszél, hogy kötelező mindkét zenekar koncertjét élvezned, hanem arról, hogy elitista módon még azt a zenekart sem nézed meg, akit amúgy szeretnél, csak azon az alapon, hogy olyan is fel merészel lépni velük egy fesztivál keretein belül, akit te épp ki nem állhatsz. Hát nem leszarom, ki lép fel előttük vagy utánuk? Mi az a marhaság, hogy "megvan a dolgok rendje"? Na ez az a tipikus gondolkodásmód a metalos tábortól, ami nélkülöz minden rációt, és a maga teljesen konformizált valóságában próbál meg hű de lázadónak tűnni.
Azért van két elég komoly különbség:
1) a Shockmagazin élvezéséhez nem kell otthonról kimozdulnod.
2) A Shockmagazin olvasása jelenleg ingyen és bérmentve van.
Illetve mindkét eset bizonyította, hogy a metal tábor mennyire nem nyitott és befogadó.