Múlt pénteken jelent meg a Dream Theater új, dupla konceptlemeze, a The Astonishing, amely 130 perces játékidejével és a rajta hallható anyaggal egyaránt igen keményen megosztotta a banda táborát. Az albumhoz most elkészült az első videó is.
„Jó ötletnek tűnt zenekari szinten, hogy elkészítsünk egy újabb konceptalbumot”, mondta a Rolling Stone-nak John Petrucci gitáros a lemezről korábban. „A legutóbbi konceptlemezünk, a Scenes From A Memory 1999-ben jelent meg, jó tizenöt éve, így most úgy gondoltuk: minden megfelelő ahhoz, hogy csináljunk egy újabbat. Tudtam, hogy először is egy sztorira van szükségünk a dologhoz, az ugyanis nem izgatott, hogy valami laza vezérfonalra fűzzük fel a dalokat önkényesen. Nem egy sima konceptlemezben gondolkodtam, hanem valami olyasmiben, amihez teljes előadást lehet kapcsolni, és hogy minden elem a helyére kerüljön, egy ilyet mindig a sztorinak kell vinnie magával. Vagyis kellett egy történetvonal, egy helyszín, karakterek, térképek, minden. A munka nagyjából két és fél éve indult, egy évembe került, mire összeraktam a sztorit annyira, hogy elővezethettem a többieknek. És mivel valami olyannal akartam előrukkolni, ami közel áll hozzám, tudtam, hogy a zenének valahogy szerepet kell játszania a történetben. Nagy sci-fi- és fantasy-rajongó vagyok, így elég határozottan tudtam, hová szeretnék eljutni. De tényleg bele kellett merülni és dolgozni kellett rajta, újra és újra átfésülni, minden egyes nap, mire végre volt valami komoly a kezemben.”
A The Astonishinghez most elkészült az első klip a The Gift Of Music című dalhoz, ez alább megtekinthető. A lemezről a jövő hét első felében olvashatsz kritikát a Shock!-on.
Hozzászólások
Igaz, és az Images albumot kritizálták is rendesen emiatt. De azt mondom, annak a lebegős hangulatához, dobtémáihoz illet az a hangzás. Ahogy az Awake misztikus felingjéhez is eltalálták a megfelelő soundot. Ez itt viszont teljesen jellegtelen, tompa puffogás, ami nem passzol a műhöz. Mangini elvileg egy nagyon technikás, profi dobos, aki sok apró finomsággal operál. Ha ez így van, sajnos nem hallani a lemezeken. Portnoynál működtek ezek a dolgok, a doboscsere óta viszont kis túlzással mintha csak lábdobból és pergőből állna a szett, és ott sem hallani hangsúlyozást... mintha dobgép szólna. Hiányolom a pl. a china splasht. A legjobb dobhangzásuk amúgy szerintem a Scenes albumon volt. De a Falling se volt rossz.
Azokkal aztán lehetne Pink Floydosan Sacrificed Sons és Trial of Tears jellegű érett dalokat játszani.
Egész pontosan kik? Te,és a faszodra húzott macskád a klaviatúrád alatt?
S például ezen az új lemezen is a pergő (meg szerintem az egész dob) hangzása nagyon az Images-es idők soundját juttatja eszembe.
Ez milyen igaz!
Szerintem (és ez maximálisan szubjektív vélemény) legutoljára az Octavariummal indultak el jó, mondjuk úgy Pink Floydosan progresszív rock irányba (legalábbis úgy a dalok felét tekintve). Így öregen nem ilyen műanyag zúzást várnék tőlük, hanem kicsit nyugodtabb, érettebb, művészibb alkotásokat. A képességeiket tekintve simán az arcunkba tolhatnának pl. valami ilyesmit: https://www.youtube.com/watch?v=BOj6fL8EOXA Tuti lehidalnék. És ez a visszafogottabb ének Jamesnek sem okozna gondot (a mostani magasai szó szerint fájnak még agyoneditálva is).
Koszonjuk, pocsfej, az elso huszonket alkalommal is vettuk, hogy ezt gondolod es most a huszonharmadik szellemes hasonlatert is halasak vagyunk.
Sajnálom,rossz ezt leírni de totális katasztrófa lett az új album
Ez a dal mondjuk jó (a hangzást leszámítva).
Erre kevés esély van szerintem, mert "The show must go on".
Talán jobb lenne, ha Petruék pihennének néhány évet, aztán utána elgondolkoznána k, hogy merre tovább.