Shock!

Eddie Van Halen ritkán ad interjúkat, de azok nagyot szólnak. Az elmúlt évtized folyamán a pokol legmélyebb bugyrait megjárt gitáros most az Esquire magazinban mesélt őszintén alkoholizmusáról és korábbi drogproblémáiról.

„Gondolkodtam egy keveset azon, miért vagyok mindig ideges, különösen interjúk alkalmával, hiszen eleve ritkán adok interjúkat", magyarázta a beszélgetés során Eddie. „Egy ok lehet, hogy amikor suliba jártam, rengetegen seggfejnek tartottak, mert nem volt mit mondanom. Érted, mire gondolok: a csendes srác voltam... Mindennek a félénkség volt az oka. Az alkoholizmusommal kapcsolatban is ez a legviccesebb: távolról sem a partizásról szólt a dolog. Sokkal inkább arról, hogy – és ezzel most nem apámat akarom hibáztatni – félelmetesen ideges lettem, ha emberek előtt kellett játszanom. Mindig kérdeztem tőle, hogyan kezeli a helyzetet, mire a kezembe nyomta a cigit és a piát. (Eddie-ék apja profi zenész volt, ő vezette be a fiúkat a szakmába még tizenévesen – a szerk.) Én pedig úgy voltam vele: hé, ez működik! És nagyon hosszú időn át tényleg működött. Biztosan nem a bulizás kedvéért ittam. Toltam egy kis kokszot, rápiáltam, aztán eltűntem a szobám mélyén és zenét írtam."

Eddie-nek mintegy három és fél évtizedes karrierje során az idén kiadott A Different Kind Of Truth volt az első albuma, amelyet teljesen tisztán és józanul rögzített, ám ehhez az is kellett, hogy igazán mélyre süllyedjen a 2000-es évtized második felében – mélyebbre, mint valaha. Ahhoz, hogy le tudjon szokni a piálásról, az orvosok egy Klonopin nevű gyógyszert írtak fel neki, amiről végül szintén le kellett hozni. Ezután antidepresszánsokkal próbálták enyhíteni a helyzetet, amik aztán roncsot csináltak a gitárosból. „A gyógyszerek totálisan szétbaszták az agyamat. Minden vágyam az volt, hogy befejezhessem a piálást, de ehelyett konkrétan kommunikálni sem tudtam. Totálisan végem volt. Fogalmam sincs, milyen dimenzióba távoztam akkor, de hogy nem itt voltam, az egészen biztos. Nagyon hosszú időbe telt, mire kijöttem ebből az egészből. Már az teljesítmény volt, hogy egyáltalán képes legyek ismét kommunikálni, miután egy évig a kanapén hevertem, és a Law & Ordert bámultam a tévében. Előtte folyamatosan a stúdióban melóztam, zenéket írtam, most meg semmit nem csináltam."

Eddie számára óriási segítséget jelentett, hogy partnere, Janie és bátyja, Alex végig mellette álltak. „Végül a dokik segítettek rajtam egy aminosavas kezeléssel, vagy mi volt az... Lassan kijöttem a mélypontról. Az első dolog, amire emlékszem, hogy felkaptam egy gitárt, miközben a kezem totálisan ökölbe merevedett. Azt gondoltam, soha az életben nem fogok tudni játszani többé."

A gitáros elárulta: nem hisz a rehabilitációs programokban. „Az emberek mindig azt mondják, hogy ezekkel a tizenkét lépcsős programokkal sikerrel járhatsz, de nem értek egyet velük. Amikor azt mondják: nem mondhatod, hogy nem fogsz inni többé, őszintén válaszolhatom, hogy de mondhatom. Teljesen új világba kerültem: ötvenhét éves vagyok, és pontosan tudom, hogy nem leszek száztizennégy, és nem a félútnál járok. Szomorú, de tényleg ez az első lemezem, amit józanul csináltam. Van egy bizonyos hely, ahová el kell jutnod, és az ötletek áramlani kezdenek. Amikor ittam és kokainoztam, abba a hamis érzésbe ringattam magam, hogy könnyebben eljutok ide. Nem hasonlítom magam a történelem híres művészeihez, de Mozart és a hasonló figurák is mind alkoholisták voltak. A pia valahogy lejjebb viszi a gátlásaidat, de közben abba a hamis hitbe ringat, hogy óriási dolgokat csinálsz. Most már annyira tudatában vagyok annak, mennyire nem igaz ez, hogy néha félek felvenni a gitáromat..."

A Van Halen aktuális amerikai turnéja egyébként annyira sikeres, hogy a csapat tizennyolc további állomást iktatott be a körútba.