Március 25-én, vagyis három nappal kiadásának huszadik évfordulója után jelenik meg a Pantera Far Beyond Driven lemezének jubileumi újrakiadása. A brit Metal Hammer egész aktuális számát az évfordulónak szenteli, és az egyik exkluzív interjúban Vinnie Paul is részletesen beszél a ’90-es évek első számú metal zenekarának széteséséről.
„Akkoriban jött Philnél ez az egész drogos vonal, és hirtelen minden kezdett nála félresiklani”, idézte fel a húsz évvel ezelőtti korszakot Vinnie a lapnak. „Ekkor kezdett eltávolodni egymástól a zenekar többi tagjával: külön turnébuszt akart, aztán csak közvetlenül a koncert előtt találkoztunk vele, utána meg egyből le is lépett. És soha nem tudhattad, melyik Phillel találkozol majd: azzal a pitbullal, akit mind ismertünk és imádtunk, vagy valami olyan arccal, aki totálisan szétesett a herointól, és fogalma sincs róla, mit csináljon. Ez az egész a Far Beyond Driven turnéi környékén kezdett problémás lenni, de mivel nem tartottunk szünetet, nem is tudtunk elmenekülni előle. Akkoriban egy csomó minden belépett a képbe, főleg nála. Mindenkinek fáj valamije. Nekem állandó ínhüvelygyulladásom volt, mégsem kezdtem el drogozni, hogy csillapítsam.”
Mint az interjúból újfent kiderül, Vinnie-ék mindezt csak utólag rakták össze: Anselmo 1996-os túladagolásáig fogalmuk sem volt róla, hogy az énekes heroinozik. „Egyikünk sem feltételezte, hogy egyáltalán megfordul a fejében a heroin, hiszen mi voltunk a világ leginkább drogellenes arcai. Amikor a nagy hazatérő, 18 ezer néző előtt lenyomott dallasi koncertünk után túllőtte magát, és megláttam, hogy fekszik a földön, még akkor is azt hittem először, hogy csak a melegtől lett rosszul. Csak álltam, lestem, ahogy hever ott, és nem hittem el: mi a fasz ez? Ha a dobtechnikusunk, Kat nem tud levadászni a helyszínen néhány rohammentőst, Phil ma már nem lenne itt. És ez aztán tényleg sokk lett volna a javából, mert tényleg egyikünk sem sejtette, mit művel. Innentől kezdve pedig jó mókából hirtelen rengeteg erőfeszítést kívánó, kiszámíthatatlan dologba ment át minden: sosem tudhattad előre, mi fog történni. Dolgoztunk tovább, és nem akartuk abbahagyni. Egészen addig nem is álltunk meg, amíg Phil nem döntött úgy, hogy ő most inkább a Downnal meg a Superjoint Rituallal foglalkozna. Azelőtt tényleg úgy éreztem, hogy mi leszünk a heavy metal Rolling Stones-a – és az is lehettünk volna.”
A Far Beyond Driven 1994-ben, megjelenésének hetében a Billboard-lista első helyén nyitott, ami a maga idejében óriási jelentőséggel bírt, hiszen ekkoriban a mainstream médiában egyáltalán nem kaptak teret a hagyományosabb metal vonalon mozgó zenekarok. A lemezről megjelenésének huszadik évfordulóján, március 22-én természetesen a Klasszikushock rovatban is olvashatsz majd.
Hozzászólások
Zeneileg sem nagyon.:) A Trendkill ösztönös aggresszíóához hiteltelen is lett volna egy kiegyensúlyozot t énekes és a tökéletesre kidolgozott énektémák sem illettek volna bele a képbe. Dalokban, hangzásban és brutalitásban is szerintem ez a legerősebb anyaguk. A borítója sem fejezhetné ki tökéletesebben a csapatban tomboló mérget!:)
Pld: Dirt, Appetite for Destruction, Hiperkarma Amondó stb
Nekem a Trendkill lemez a kedvencem a Panterától.
Szerintem nem lehet csak az egyik, vagy csak a másik tagra fogni a negatív dolgokat.
Biztosan hibázott Anselmo is, biztosan hibázott Vinnie is, meg szerintem még egy csomó más faktor is kozrejátszott, amit kívulálló soha nem fog megérteni.
Az énekkel kapcsolatban pedig annyit, hogy szerintem mindegyik Pantera albumon kiba..ott nagyot énekel Anselmo.
Albumról, albumra durvult a hangja, párhuzamosan az adott albumon hallható zenével.
Már alig várom a cikket a Klasszikushockb an. :-)
Szerinted nem olvastam? "Seth screams on this" :) És ettől függetlenül több akkori Vinnie-interjúban is benne volt, hogy Anselmo, aki akkor először a többiektől külön dolgozott, olyan meglepő és újszerű dolgokat produkált, hogy ledöbbentek. Egyébként fülessel jól elkülönülnek az egyes hangok, Phil legalábbis elég nagy biztonsággal beazonosítható.
3 számban (The Great Southern Trendkill, War Nerve, Suicide Note Pt. II) Seth Putnam tolja az agresszív énektémákat Phil helyett / mellett, amúgy meg az egész albumon a "backing vocals"-ra be van jegyezve Vinnie, Dime és Rex is.
Szóval erősen kérdés, mennyit vállalt ebből Phil és mennyit a többiek.
Érdemes utánaolvasni az akkoriban megjelent Hammeres Pantera interjúknak is, Phil ott (is) részletesen beszél pl. ezekről is..
Nem kell túlpörögni rajta. :)
Erről szól a forum, hogy megosszuk egymással a különböző véleményeket, nem?