A kategorizálhatatlan zenét játszó Angertea zenekar egy jól sikerült videoklippel keltette fel figyelmemet még első albumuk, a "Lélekvágy" idején. Azóta készült egy válogatás eddigi muzsikáikból, és szigorítva az irányon, immáron angol nyelven írják az új lemezt. Nemrég sikerült koncerten is elcsípnem a triót, és letaglózott élő teljesítményük.
Gergő, a banda énekes-gitárosa és a bőgős Miguel nagyon közvetlen és őszinte (néha már túlontúl, hehe) interjúalanyoknak bizonyultak. Ottó, a banda dobosa inkább távol tartotta magát az eseménytől. Igaza volt...
Srácok, kiadtatok nemrég egy válogatáslemezt a banda eddigi pályafutásának egy-egy fontosabb dalával. Mi alapján válogattatok a "best of"-ra?
Gergő: A nótákat végül is a felvállalhatóság szempontjából válogattuk ki, az volt a cél, hogy a zenekar minden eddigi "korszakába" betekintést nyújtsunk a zenénk iránt érdeklődők számára, de azért főleg az elején voltak mai füllel eléggé gázos dolgok, amik nem mentek át a rostán és nem kerülhettek fel a cd-re. De szerencsére sikerült majdnem minden évből összekaparni valami értékelhetőt. Amúgy nem kell teljesen komolyan venni a cd-t, inkább csak érdekességként szolgál. Én azoknak ajánlanám, akik már ismerik a Lélekvágy albumot, nem azoknak, akik először hallanak a zenekarról. A borítóban leírtakat meg kötelező elolvasni, mert ebből adódtak már félreértések, mint például: "hát elég fura az új szám, amivel a cd indul, azért a Lélekvágyon jobbak voltak a dalok." Hát igen, főleg hogy amivel a cd indul az egy 97-es demófelvétel. :-)
Miguel: Ez a válogatáslemez szerintem tökéletesen tükrözi a zenekar fejlődésének az útját. Ha az ember figyelmesen végighallgatja az anyagot, akkor szépen nyomonkövethető a hangszeres tudás fejlődése, a hangzás és stílusbeli útkeresés és letisztulás, az Angertea hangulatvilágának változásai. Ez az egész folyamat valahol a tagok személyes fejlődésében gyökerezik, hiszen nagyon fiatalon kezdtünk el zenélni és mi ebben a zenekarban nőttünk fel. Egyébként érdemes akár zenei stílusok szerint is végighallgatni ezt a válogatást és a Lélekvágy albumot is, hiszen jó néhány zenei irány felfedezhető, akár egy nótán belül.
Ez a lemez azt is jelenti, hogy lezárult egy korszak?
Gergő: A lemez a magyar nyelvű korszak lezárását jelenti. Az új dalok már angolul készülnek, és sokkal keményebbek lesznek mint a régiek. Szóval van egy kis stílusváltás is.
És mit gondoltok "mai füllel" a Lélekvágy albumról?
Gergő: Én szeretem a mai napig, főleg a hangulatát. A dalokat kidolgoztuk, nem is azzal van a gond, hanem a hangzással szerintem. Az az igazság, hogy kevés lóvénk volt rá, és ez ugye kevés időt is jelent. Én például összvissz 4-5 óra alatt énekeltem fel a teljes lemezt úgy, hogy a végére már alig volt hangom, de minden más hangszerrel is rohamtempóban haladtunk, és hát emiatt vannak kisebb nagyobb hibák a lemezen, meg annyira koncepció nélkül mentünk a stúdióba, hogy elvittük a gitárokat, Ottó a cinjeit, aztán Töfi adott egy kábelt, hogy ezt dugjam a gitárba aztán zúzzak az előre beállított erősítőn. Szóval nem terveztük meg a hangzást, ami abszolút a tapasztalatlanságunknak tudható be. De mondom, én a mai napig szeretem a lemezt, akármennyire is nem jellemzi a zenekar mai arculatát.
Miguel: Én is nagyon szeretem a lemezt. Annyit tennék hozzá az elmondottakhoz, hogy nekem egy kicsit "naiv" lett az anyag. Ezalatt azt értem, hogy az album felvételekor a repertoárban akkor már több éves dalok is szerepeltek és én nem érzem hangulatilag egységesnek az egészet. Ez tetten érhető néhol a szövegvilágban, néhol a témákban, stb.
Minek hatására indultatok el egy keményebb irányba?
Gergő: Hú, hát nem is tudom, nem volt ez megtervezve. Egyszerűen szerintem valahogy rájöttünk, hogy jobban megszólalnak ezek a súlyos riffek koncerten, mint az akusztikus dolgok. De lehet hogy a negatív élmények is motiváltak minket tudat alatt. Mostanában kijutott mindannyiunknak bőven. Szerintem egyikünk magánélete sem olyan amilyennek egy 23-24 éves embernek lennie kéne. Elég nehezen megy a felnőtté válás, ha érted mire gondolok... Meg ugye a nők... Néha iszonyatosan ki tudnak akasztani. :-) Szóval a frusztráció és a düh mindenképpen benne van az új dalokban.
Miguel: Személy szerint gyermekkori traumák. Csúfoltak az isiben, megvert a tanár, leszart a madár, feloszlott a Duran Duran, ilyesmi. Aztán jött az éjszakai, meghitt, gyertyafényes bevizelés. Ja és azok az örökös rángások, az állandó viszketés, nyálfolyás. Még ma is kínoznak a rossz démonaim és szűkölve a sarokban izzadtságban úszva ébredek! De hát mindenkinek meg van a maga keresztje.
Mit érdemes tudni a készülő új anyagról? Hány dal készül és hol?
Gergő: 10 dal lesz rajta. A címe "Rushing towards the hateline" lesz.
Mit takar ez a cím? (Kb. "Rohanás a gyűlölet felé")
Gergő: Ez azt jelenti számomra, hogy az emberek egyre inkább elidegenednek egymástól, szinte már észre sem veszik egymást. A felszínesség, közömbösség, egymás leszarása egyre inkább divatba jön. Mindenki csak a saját dolgaival foglalkozik. Ez eléggé tud bosszantani. Ha például megyek az utcán Szegeden, vagy valami nagyobb városban és nézem a szembe jövő embereket, azok rám sem néznek, egyesek - például kinyalt hülye picsák -, meg kifejezetten kikérik maguknak, hogy rájuk merek nézni. Szóval a végén még én érzem magam hülyének azért mert érdekelnek az emberek. Meg hát ugye a párkapcsolatokban is szerintem egyre inkább érezhető, hogy kezd eltűnni a "mi" és inkább az "én" dominál. Nagyon sokan érdekből vannak együtt valakivel, és inkább élik kiégetten az életüket, de "pénz az legyen". Na, jobban nem megyek bele, mert csak felb...om magam...
Miguel: De én belemegyek! Ami manapság megy a világban, attól nekem hánynom kell. A nők többsége a pénzre, nőiesen leborotvált és kidolgozott idomokkal rendelkező vastagnyakú, üres bunkókra bukik, akik egész nap magukkal foglalkoznak és számukra nem létezik más, csak önmaguk. A többi dolog meg megy a kirakatba. Ez ám a férfias férfi! A hülye picsák meg élvezik, ha ezek a barom tuskók megalázzák őket, és még jobban ragaszkodnak, mert a magabiztos, kemény "férfi" oltalma alá tartoznak és ők biztonságban kell, hogy érezzék mindig magukat, mindenáron és minden helyzetben!!!! A magyar zenei élet egyszerre siralmas, szánalmas és megalázó. A Föld tönkremegy. Az emberek zombik. Nekem a teljesség igénye nélkül ezt jelenti a cím!
Gergő: Szóval a lemez szövegileg, meg hangulatilag ezen gondolatok köré fog épülni. Amúgy a tervek szerint egy szentesi stúdióban vennénk fel egy ismerősünknél, a keverést és a mastert pedig egy ismertebb stúdióban csinálnánk. Neveket még nem mondanék, mert még nem tuti semmi.
Régebben magyarul, most angolul nyomjátok. Sokan hangoztatják, hogy itthon csak magyarul lehet érvényesülni. Mi erről a véleményetek? Szerintetek van itthon érezhető különbség egy zenekar fogadtatásában, ha az angolul vagy magyarul énekli a szövegeket?
Gergő: Szerintem, egyre inkább csökken ez a különbség, és egyre elfogadottabbak lesznek az angolul éneklő zenekarok. Amúgy ezzel a zenével tök mindegy, hogy milyen nyelven nyomjuk, itthon több lemezt nem adnánk el magyarul sem. Ezért is szeretnénk külföld felé nyitni. Ott azért több a lehetőség.
Miguel: Én úgy gondolom egy dolog a lényeges. A zene. Ha jó a zene, akkor mindegy, hogy milyen nyelven íródott a szöveg. Magyarországon az elfogadottság és a siker pedig nem a nyelv függvénye. Talán maximum a hosszú nyelvé!
A válogatáslemez borítójában - amit egyébként Gergő rajzolt sajátos stílusában - található egy akár ars poétikusnak is nevezhető írás, miszerint nincsenek túl nagy elvárásaitok, örültök, hogy együtt a csapat és azt csináljátok, amit szerettek. De azért biztos vannak dédelgetett álmaitok a bandával kapcsolatban... Ki vele!
Gergő: Nekem talán az, és úgy gondolom beszélhetek a többiek nevében is, hogy megéljünk a zenélésből. Hogy olyan hangszereket vehessünk, amilyet csak szeretnénk, meg ilyesmi... De nem hiszem, hogy ez valaha megvalósulna. Túlzottan rétegzene ez ahhoz...
Miguel: Meg talán annyi, hogy a zenekar szakmai és underground szinten elismert legyen.
A CD-n található egy multimédiás rész is. Kinek az ötlete volt a játékbabák boncolása a "Hidak Belül" klipjében? Van ennek valami üzenete is, vagy csak "metalos"?
Gergő: Hehe, ez az én ötletem volt. Anyukám egy óvoda igazgatója, és ott láttam ezeket a babákat. Egyiknek-másiknak eléggé paráztatós feje van, ezért úgy gondoltam mi lenne ha... Meg ugye szinte kivétel nélkül olyanok a videoklipek, hogy játszik a zenekar, és esetleg van valami kis háttértörténet. Na én személy szerint ettől már hányok. Miért kellene, hogy nekünk is olyan klipünk legyen mint mindenkinek?! Amúgy üzenete nincs igazán, egyszerűen csak elhülyéskedtünk és jöttek a vadabbnál vadabb ötletek. Ami a babákból folyik egyébként romlott kaukázusi kefir zöld temperával keverve. Haha!
Miguel: Szerintem ez a nagybetűs ULTRA BRUTÁL TRANCSÍR METAL! Nem is értem, miért nem nyomatja egyik tévéműsor sem!!! Egyébként Gergő mészárolgat benne és az igazsághoz hozzátartozik, hogy eléggé bele is jött a szeletelésbe a forgatás alatt. A végére már majdnem habzott a szája és valami megfoghatatlan, mélyről jövő, elfojtott düh és mániákusság csillogott a szemében. Közben pedig valami ilyet hörgött: "Megy ez bazdmeg, kezdek belejönni! Várjatok, mindjárt végzek!" Közvetlen életveszélyben voltunk, ha-ha!
Bár csak hárman vagytok, a banda koncerthangzása tömör és súlyos. Gergő zsigerből elzúzott gitártémái sem szokványosak, a basszus pedig sokszor szólisztikus futamokkal színezi őket. Mindig is ez volt az elképzelés, sosem kerestetek negyedik tagot?
Gergő: Régebben voltak jelentkezők, de igazából sosem gondolkodtunk még egy gitároson. Sok magyar zenekarnál azt vettem észre, hogy a két gitár egymás rovására megy, vannak persze kivételek, de sokszor a keverős urak sem tudják megoldani azt a rendkívül bonyolult feladatot, hogy két gitárt hangosítsanak ki, így vagy az van, hogy az egyik totál elnyomja a másikat, vagy pedig teljes kása jön ki. Persze, mint mondtam, vannak kivételek. A mi jó koncerthangzásunknak meg szerintem az a titka, hogy ugye három embert nem valami bonyolult hangosítani... Nem szarozunk sokat, feltekerjük az erősítőket és zúzunk, mint állat. Sokan azzal szúrják el, hogy még a beállításokkal is művészkednek egy csomót. Nekem megvan a megszokott beállításom a kis erősítőfejemen, amihez amúgy minden esetben ragaszkodom, azt benyomom, esetleg egy kis treble, vagy middle pluszban, vagy mínuszban, és abból nem engedek, akárki akármit is mond, mert tudom, hogy az fog jól szólni. Persze ezzel sokszor a keverősök agyára megyek, mert mindig sokallják a hangerőt, de hát ez egy metal banda, vagy mi a f.sz. Amúgy két zenekart tudok, akik hangosabbak nálunk, ez a Wackor, és a Zuhatag... Ezek is inkább a dob miatt. De már dolgozunk az ügyön, hihi.
Különben hogy íródik, alakul és nyeri el formáját egy-egy dalotok?
Miguel: A dalírással kapcsolatban nálunk nincs előre megbeszélt koncepció. Van úgy, hogy Gergő vagy én lehozunk a próbára a majdnem készre megírt nótákat. Ezeknek mindig adunk esélyt és az eredeti formájában megtanuljuk, eljátsszuk és szokjuk őket. Miután mindannyiunkban letisztul, hogy "mi a f.szt akar ez a barom", nekiesünk és mindenki elmondja a véleményét. A szart kidobjuk, a metalt beépítjük és addig alakítjuk a nótát, míg végre mindenkinek tetszik. Nem ritkán a munkálatok 3-4 hónapig mennek egy-egy dalon, míg elnyeri végleges formáját. De sokszor van olyan, hogy csak a kedvenc témáinkra gyújtunk rá a próbán, és az ezekből kialakuló jammelésekből születik meg az új Angertea nótácska. Régebben, főleg a Lélekvágy albumot megelőző időszakban a dalírást csak Gergő végezte, mi meg rákísértünk Ottóval. Az albummal kezdődően azonban elszabadult a pokol! Ottóval durván beletenyereltünk a dalszerzésbe és jó néhány beteg dal vagy téma fűződik a mi nevünkhöz is. Tehát az utóbbi években teljes értékű közös dalírás megy.
Kiket tartotok hasonló stílusban mozgó zenekaroknak, kikkel léptek/léptetek/lépnétek fel szívesen?
Gergő: Akkor mondok pár kedvencet: Baby Bone, Flop, Varso, Isten Háta Mögött, Wackor. Ezekkel a zenekarokkal játszottunk is már, meg emberileg is nagyon szeretjük őket. Tényleg, kivétel nélkül mondhatom, hogy a legrendesebb arcok zenélnek ezekben a bandákban, és tök büszke vagyok rá, hogy a barátjuknak mondhatom magam. Akivel legszívesebben fellépnék ezeken kívül talán a Tool. Hehe, bár nincs rá tool sok esély.
Miguel: Ezek a kurva kafák! De jöhetne egy kis Aebsence, Phaidon vagy az isten Másfél! A Toolra annyi esélyünk van, mint egy Alice In Chains-Angertea turnéra. Hátha összejön! Ja, különben elég sokan mondják ránk, hogy az IHM-hez hasonlít a zenénk. Van benne valami!
Tény, hasonlóan kategorizálhatatlan a dolog. És ki nyúlt kicsodát? :-) Vagy inkább párhuzamos fejlődésről van szó?
Gergő: Az IHM-et idén nyáron ismertük meg, úgyhogy nem nyúlásról van itt szó. Inkább az érzelmi háttér lehet a közös. Gondolom őket is sokszor bántalmazhatták szögesdróttal a szüleik...
Miguel: A Wackor nevű csujjogatós népi zenekar nyenyerése mondta nekünk a világkörüli közös turnézás alkalmával, hogy hangulatilag és zenei elképzelések terén hasonlítunk az IHM disco-trance formációhoz. Mivel mi a house-ban utazunk, így érthető a párhuzam. Az IHM-et tényleg a nyáron ismertük meg, ez idő alatt pedig asszem egy új nótát írtunk, mert a többi már meg volt régebben. A több hónapos dalszerzési hajcihő, ugye...
Mit jelent különben az Angertea név, hogy jutott eszetekbe???
Gergő: Sokáig nem volt nevünk, és az első demó felvétele előtt pár nappal jött az Angertea. Épp egy angol szótárat lapozgattam, és ez a két szó jónak tűnt egyben. Jelentést már csak utána találtunk ki hozzá. Valami olyasmit jelent, hogy tömegmanipuláció; beleöntik a haragot az emberek fejébe pl. a politikusok, diktátorok.
Utánanéztem, és az "ángértii" szó a szuahéli nyelvben "feldühödött kandisznó"-t jelent. Ez véletlen egybeesés, vagy a koncepció része? :-)
Gergő: Ezt nem is tudtam! Urdu nyelven azt jelenti, hogy "merev pénisz", úgyhogy inkább ez állt a névválasztás hátterében: Ja és van egy kis bennszülött törzs a borneói dzsungel mélyén, az ő nyelvükön ha erélyesen azt mondod egy nőnek: "éngőrtí", azonnal rá fog bukni a pélóra és le fog sz.pni. Ez egyfajta parancs, ami kódolva van a génjeikben. Sajna a magyar nőkében nincs.
Miguel: De semmi gáz, mert a legújabb laboratóriumi kutatások szerint ha a tapírt keresztezed egy albínó rozsomákkal, akkor olyan egyedet kapsz melynek vére megfelelő radioaktív kezelések után gyógyír lehet cipőbámuló férfitársaink részére. Az így kapott különleges szérum ugyanis beoltás után génszinten erőteljes mutációt eredményez és a hipotalamusz tájékán egy új receptor sejtsor kialakulását eredményezi, melyek közvetlen összeköttetésben vannak a kisaggyal, a corpus callusum idegköteggel és az accelerator herebiccentő izommal. Fél év terápia után a kialakult receptor sejtek fogékonnyá teszik a termékeny női emberi egyedeket a rejtélyes borneói "éngörti" egy rég elfeledett rokonnyelvcsalád, a pre-nagymágocsi leágazásának nyelvjárásából kapott ejtsd: "engörteja" hangutasítás érzékelésére. Vigyázni csak a kiejtésre és a mellékhatásként fellépő spontán brekegésre kell. Sajnos ezt egy alvó gén okozza, mely idáig rejtve maradt DNS-térképünkben.
Jajajaj. Olyat is olvastam valahol, hogy ún. "világvégezenét" nyomtok... Ezt ti találtátok ki, vagy mások mondták rátok?
Gergő: Ezt én találtam ki, mert egy plakátra kellett egy stílusmeghatározás. Azóta meg elterjedt... Lehet hogy jobb is, mert legalább nem kell 2-3 perc gondolkodás után azt mondanom, hogy experimentálisatomprogresszívrockosdoomosmetaldallamosdesokszorüvöltősénekkel. Ja és nem a progresszív hagyományos értelmében... hú... brekk...
Miguel: Brekkeke!
Ha jól tudom, gyermekkori barátok vagytok. Ezek szerint Miguel egzotikus neve ellenére nagymágocsi srác?
Miguel: Én Magyarországon születtem és ízig-vérig nagymágocsi vagyok. Ez meg is látszik, ehe-ehe! Itt nőttem fel, itt tanultam meg írni, olvasni (de beszélni már nem, mert szegedre jártam logopédushoz, számolni meg most se tudok), segget jól kitörölni, itt kaptam meg minden útravalót a nagybetűs élethez. Ja és itt vesztettem el... a fejemet!!!
Egyébként a faterom perui indián származású és tőle örököltem a nevemet, ami miatt jó sokat szívtam gyerekfejjel. A 70-es években zarándokolt el Magyarországra, mint hittérítő és ördögűző szerzetes, egyenesen az Andok kopár, lámabogyós, sziklás vidékéről, ahol hallhatatlan harcosok vívták titkos harcukat egymás ellen századokon át, a Nagy Találkozásig. Épp a misszióját teljesítette a Szent Mokaszin kolostor megbízásából, mikor Szegeden találkozott csodaszép édesanyámmal és Ámor nyila picsán találta. Ennek hatására vetette le szerzetesi csuháját és lépett be az akkor méltán népszerű T-egyletbe, ahol trúmetál harsonával, sodronyingben és rakéta támogatással fülük mögött serényen osztogatták a halált a mocskos vérszopóknak!!
Emlékeztek még, hogy mikor találkoztatok először össze?
Gergő: Tudod, mi falusi suttyók vagyunk, már óvodába is együtt zúztunk a Queenre. Úgyhogy talán az első találkozás akkor lehetett, amikor még a napi bekakilás jelentette számunkra azt, amit ma az organizmus... jaj, akarom mondani orgazmus. Bár nekem az nem jelent túl sokat, mivel alig-alig dugok, és ez azt jelenti, hogy régen sem szartam be sokszor. Ez a két marha viszont igen, hehehe. Bár ők sem dugnak olyan sokat azért...
Hülye kérdés: Gergő, milyen dalt adnál elő a Megasztár döntőjében?
Gergő: Cannibal Corpse-tól a Fucked With a Knife-ot Somának címezve. :-) Amúgy szoktam nézni a műsort, de semmi pénzért nem mennék el oda bohóckodni. Az a gondom vele, hogy ott megcsinálják az embereket, nem önmagukat adják, ezért nem is őszinte az egész.De azért szoktam jókat röhögni...
És végül a sablon Shock!-kérdés: Mi az élet értelme?
Gergő: Valami olyasmi lehet, hogy találd meg azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek. Mint például a zenélés a mi esetünkben, vagy lehet család, gyerek stb... Meg, például, hogy a tapasztalataid által legyél egyre bölcsebb, okosabb... De ezek azért eléggé közhelyek. Ja, eszembe jutott még valami: az egy jó dolog, ha az ember olyat csinál az élete során, ami fennmarad. Például ír egy verset, rajzol valamit, vagy zenél és csinál egy lemezt, és akkor az ükunokáim számára is elérhető leszek valamilyen módon. Majd mondják hogy "Né má', az ükfater mekkora tukkó volt, bazzeg" :-) de legalább emlékezni fognak rám, nem múlok el nyomtalanul. Mondani is szoktam a többieknek, hogy ha felvesszük az új lemezt, akkor már nyugodtan meghalhatok, de addig semmiképp sem kéne.
Miguel: M(ottóm): A MÁNAK ÉLNI! Mint a rohanó világ egészséges fiatal férfiének, az egzisztencia megszerzése, sikeresség az üzleti életben - lehetőleg brókerként -, a természetes kiválasztódás, vagyis "az erősebb túlélése a gyengébb felett" ideológiájának átültetése egyéni életfilozófiámba, melyet követve teljes és tökéletes életet élhetek. A kor technikai vívmányainak mihamarabbi birtoklása a modern és kényelmes életminőség eléréséhez. Beilleszkedni és szerves tagja lenni a mintakövető, dinamikus fiatal generációnknak, mely meggyőződésem szerint társadalmunk mozgató rugója, éltető eszenciája, szellemi tőkéje.
Gergő: Mi van b...meg????!!!!
