Shock!

Max Cavalera és öccse, Igor – aki manapság már Iggornak írja a nevét – márciusban már a második albumot jelentették meg kibékülésük óta. A testvérpár Cavalera Conspiracy néven futó formációjának új anyaga, a Blunt Force Trauma a Cavaleráktól megszokott és elvárható agresszív, nyers és lényegretörő metalt rejti. Maxszel telefonon diskuráltunk még tavasszal – és hogy ő is örüljön, ezúttal kivételesen megspóroltuk az obligát Sepultura újjáalakulást firtató kérdéseket…

Hogyan írnád le kellően érzékletesen az új lemezt?

Ha a legrövidebben kellene jellemeznem a Blunt Force Traumát, azt mondanám: egy lépés előre, méghozzá minden tekintetben. Súlyosabb, brutálisabb, erőteljesebb hangzású ez a lemez, mint az Inflikted volt. Ebben az is közrejátszott, hogy több időnk volt rá a stúdióban, de a legfőbb ok mégis az, hogy összeszokottabb, egységesebb a banda, mint három évvel ezelőtt. Úgy gondolom, ez egy tökéletes második anyag, erőteljesebb nem is lehetne.

Egy interjúban az Agnostic Frontot és a Slayert emlegetted a dalok kapcsán, Marc Rizzo pedig egyenesen a Cannibal Corpse-ot. Tényleg ennyire kegyetlen az album?

Tényleg. Azon igyekeztünk, hogy minél jobban bemutassuk a thrash, hardcore és death metal hatásainkat: Agnostic Front, Cannibal Corpse, Napalm Death… A mai napig imádom ezeket a zenéket, és amolyan old school lüktetést szerettünk volna az egész zenének. Nem tagadom, ez tudatos törekvés volt, az elejétől fogva így akartuk alakítani a lemezt. Az ilyen típusú dalokat óriási érzés élőben játszani. Egyébként a fenti neveket nem is Marc és én emlegettük először, hanem nekünk mondták azok a barátaink, akik elsőként meghallották az új dalokat.

Nyilván folyamatosan gyűjtöd a riffeket, az ötleteket. Honnan tudod előzetesen, hogy az adott téma vagy dalkezdemény a Soulfly vagy a Cavalera Conspiracy világához passzol-e jobban? Pláne, hogy a két bandában két tag is azonos…

Egyszerűen csak érzem. A Cavalera Conspiracy például sokkal nyersebb, mint a Soulfly, de ez tényleg belül dől el. Ha megszületik egy riff, ösztönösen tudni szoktam, hová illik jobban, arról nem is beszélve, hogy itt ugye Igorral zenélek, ez pedig eleve kölcsönöz a zenének egyfajta sajátos töltést.

Emberileg és zeneileg hogyan tudjátok bepótolni azt az évtizedet, amit külön töltöttetek? Egyáltalán visszahozható két testvér életében ennyi idő?

Az a tíz év, amíg nem beszéltünk egymással, rendkívül szomorú és sötét periódus volt számomra, és Igor számára is. Nagyon örülök, hogy végül ismét felvettük egymással a kapcsolatot, és annak is, hogy miután rendbehoztuk az emberi oldalt, Igor hajlandó volt ismét velem zenélni. Most tökéletes a viszonyunk, remekül megtaláljuk a hangot egymással, és persze újból van egy óriási közös bandánk. Betöltöttük azt az ürességet, ami mindkettőnkben ott tátongott a külön lezajlott évek alatt… Igorral egybetartozunk. Tinédzserként kezdtünk el együtt zenélni, jammelni, tényleg mindent közösen csináltunk a kezdetek óta. Büszke és boldog vagyok, hogy elkészítettük ezt az új anyagot, és borzasztóan várom, hogy ismét turnéra indulhassunk. Imádok vele egy színpadon állni.

Hihetetlen, de mintha még a Soulfly és a Cavalera Conspiracy együttesen sem kötné le minden energiádat. A napokban felröppent a pletyka, hogy már előkészítés alatt áll egy újabb projekted is a The Dillinger Escape Plan frontember Greg Puciatóval…

Nos, ez még egyelőre inkább csak ötlet és terv, mintsem létező dolog. Vagyis egyelőre ne kezeljük hivatalos hírként, de tény, hogy gondolkodunk a dolgon. Az előző Soulfly lemez Rise Of The Fallen dala, amiben Greg vendégszerepel, a valaha írt egyik legjobb Soulfly nóta, és remekül megtaláltuk a hangot a stúdióban. Kiderült, hogy imádja a Nailbomb projekt lemezét, innen jött az ötlet, hogy megpróbálhatnánk csinálni valami hasonlót a mai kor szellemében. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de időpontot egyelőre ne kérdezz tőlem. Összejön, amikor összejön…

Még egy dologról kérdeznélek. Több mint húsz évvel ezelőtt, 1991. április 2-án került a boltokba a Sepultura klasszikus Arise albuma, így indokolt, hogy ejtsünk róla pár szót az évforduló miatt. Mi jut elsőként eszedbe az Arise-ról?

Az, hogy mennyire újszerű élmény volt Amerikában rögzíteni! Akkor dolgoztunk először Brazílián kívül, Floridában, a Morrisound stúdióban. Nem tudom, emlékszel-e rá, de ez akkoriban az egyik legmenőbb stúdiónak számított, szinte az összes nagy death metal banda itt vette fel a lemezeit Scott Burns producerrel. Nagy megtiszteltetés volt, hogy mi is vele dolgozhattunk. Baromi nagy káosz uralkodott egyébként a felvételek alatt, végig buliztunk közben… A keverőpult mögött mindig vagy húszan tomboltak, miközben én odabent mondjuk gitároztam: ott nyomultak a srácok a Death-ből, az Obituaryből, a Morbid Angelből. Egy hatalmas death metal házibuli volt az egész! (nevet)

Ha egy szóval kellene jellemezned az Arise-ot, mi lenne az?

(rövid gondolkodás után) Robbanékony. Az első rifftől az utolsóig robbanékony és pattanásig feszített az egész lemez, igazi frontális támadás. Ráadásul a lehető legjobb helyen voltunk vele a lehető legjobb időben.