Teljesen szürreális élmény számomra, ha valakivel a Shock! indulása és első interjúi óta ennyi év után sikerül újra találkozni, és nyilván 1998-ban álmomban sem gondoltam volna, hogy 11 év után – bár egy másik csapat élén – de újra sikerül összefutni Dez Fafarával.
A múlt felemlegetése után a szénné tetovált, ám roppant barátságos frontemberrel a koncert előtt ültünk le beszélgetni.
Bő tíz évvel ezelőtt jártál nálunk. Hogy emlékszel vissza az akkor időszakra?
Óriási volt az egész. A Panterával és a Black Sabbath-tal turnézni életem legnagyobb élményei közé tartozik. Még szinte kölyök voltam és fantasztikusan éreztem magam. Emlékszem egyébként a városra, nagyon tetszett és mindenki iszonyú jó arc volt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a mai este.
Lesz időtök most körülnézni?
Nem, sajnos megyünk tovább.
A tegnapi buli hogy sikerült a Downnal?
Baromi jól sikerült a koncert, meg egy élmény volt a Downos srácokkal együtt lógni. Fantasztikusak élőben és a közönség is tele volt energiával. Hihetetlenül kedves srácok.
Az új lemezetek júliusban jön ki. Az előzőhöz képest milyen változásra számíthatnak a rajongók?
Most nem arra hegyeztük ki a zenét, hogy minél brutálisabbak, súlyosabbak és gyorsabbak legyünk, hanem egyszerűen jobb dalokat igyekeztünk írni. Az egész lemezt erre építettük fel.
Az új lemez klipje (a Pray for Villains-re készült) elég szokatlan elsőre. Kinek az ötlete volt ez a történet?
Az enyém. Én találtam ki az antihőst, a gazfickót, aki a végén hőssé válik.
Mi az ultimate Devildriver dal számodra?
Mind a gyerekem, nem tudok egyet választani. De az I Could Care Lesst imádom játszani.
És szöveget tudnál egyet mondani, ami jelen pillanatban meghatározó számodra?
Az új lemezről a Resurrection Blvd.
A Coal Chamber karrierjének mi volt a csúcspontja?
Ozzy Osbourne-nal dalt készíteni hatalmas érzés volt. És bárhova mentünk a világon, mindenhol a legkirályabb rajongókkal találkoztunk, főleg mikor a Panterával és a Sabbath-tal turnéztunk. De nem igazán agyalok a régi időkön, a Devildriver az, ami érdekel.
Tartod még a kapcsolatot a Coal Chamber tagokkal?
Igen, szoktunk beszélni. Amúgy azért léptem ki a zenekarból, mert speedet, amfetaminokat használtak, én meg nem drogoztam sosem, szóval mondtam neki, hogy szevasztok, ennyi volt. A drog volt az oka, hogy vége lett az egésznek.
A nyolcvanas évek mit jelentett számodra?
Sok zenekart szerettem, a Mötley Crüe-t a Shout at the Devil a legjobb lemezek egyike volt akkoriban. A Van Halent is nagyon szerettem. Rengeteg jó zenekar működött azidőtájt. De a Poison-féle bandákkal nem igazán szimpatizáltam, annak ellenére, hogy a Coal Chamberben sminkeltük magunkat. Az inkább a gót színtér miatt volt. A Bauhaus, Sisters Of Mercy, Nick Cave hatott ránk inkább.
Gyerekként milyen zenekarokért rajongtál?
Black Flag, Crumsuckers, Motörhead, The Cure, a psychobillyt is szerettem, a punk rockot, bluest, aztán jött a metal. De a Motörheadet raknám a képzeletbeli listám élére.
A mostani bandákkal hogy állsz?
Az Evil Armyt csípem nagyon, fantasztikusan jók! Ráadásul még kölykök. A húszas éveik elején járnak. Egy keményebb és thrashesebb korai Metallicát képzelj el.
Mi jár a fejedben, amikor az utolsó dal elhangzik a színpadon?
(gondolkodik) Az, hogy oké, most akkor csináljunk egy hatalmas circle pitet. (vigyorog)
Pár éve volt egy Guiness rekordos circle pit kísérlet? Hogy is történt ez pontosan?
Odajöttek, a tömeg kettévált, aztán két circle pit lett, úgy voltam vele, csináljuk meg, miért ne, nagy móka az egész, ennyi.
Ahogy látom, egyre jobban elborítanak a tetoválások, melyik volt, az első?
Hmm, az első egy psychobilly zenekar volt, amikor 15 éves voltam, de már le lett azóta takarva. Amúgy egy farkas volt a nevükben.
És az utolsó?
Épp most dolgozunk rajta, a mellkasomon lesz egy szép nagy ábra.
Van még rajtad szabad hely?
(vigyorgunk)
Persze, a hátam még tiszta. Meg a lábaim is. Illetve a fiaim nevei a lábamon vannak.
Három fiad van, ha jól tudom. Szeretik a zenédet?
Igen, három srácom van. (mosolyog) És persze, hogy szeretik. Egyikük metal arc, a másik rapet hallgat, a harmadik pedig mindenféle alternatív zenét.
Te játszol valami hangszeren?
Nem igazán, csak észak-amerikai indián furulyán, épp most készül egy lemez is, amin játszom. De gitáron, basszusgitáron és dobon nem játszom egyáltalán.
Annak idején a Coal Chamberben még énekeltél is, de a Devildriverben inkább csak üvöltözöl. Nem is tervezel mást?
Az új lemezen igazából van egy kevés tiszta vokál Resurrection Blvd.-ban és az I've Been Soberben. A Devildriverben azt csinálom, ami ide passzol. Bár ki tudja, széténekelhetem még a seggemet, nem tudni, mit hoz a jövő.
Ha három-három szóval kellene jellemezni a zenéteket és a zenekartagokat, mit mondanál?
A zenére, hogy: súlyos, groove-os és agresszív, a zenekartagok pedig keményen dolgozó srácok.
Kedvenc rajzfilmed?
A ThunderCats.
Mit viselsz el a legnehezebben az egész zenekarosdiból?
Hogy távol vagyok a családomtól.
És mit szeretsz a legjobban?
Úton lenni. Imádom nagyon, tényleg.
Melyik volt a legőrültebb zenekar, akikkel eddig turnéztál?
A Pantera. Rengeteg őrültség történt akkoriban.
Mi volt a legfurább színpadi élményed?
Arizona, 2007, 13-14 ezer ember előttem, kisétálok a színpadra, rálépek véletlenül egy létrára, a következő pillanatban a hátamon landolok és csak pislogok felfelé. Baromi fura volt.
Ha meghívnának egy feldolgozáslemezre, mit választanál?
A Motörheadtől a Year Of The Wolfot. (énekli) Óriási dal, imádom.
