A Halford zenekar müncheni koncertje előtt alig egy órával léphettem be annak az embernek az öltözőjébe, aki számomra immáron 17 éve a metal első számú énekese és frontembere. Rob békésnek, kiegyensúlyozottnak tűnt, s mint az hamarosan kiderült, egy valóban nyugodt, még mindig kölykös mosolyú és hihetetlenül közvetlen, emberszabású sztárnak tehettem fel kérdéseimet.
Mindenekelőtt: hogy érzed magad? Ez nem udvariassági érdeklődés, komolyan gondolom...
Remek, szeretek komoly kérdéssel kezdeni. Igazán jól érzem magam, mondhatni, fantasztikusan.
Boldog vagy?
Nem teljesen, mert abban reménykedtem, hogy ezzel a turnéval eljutunk Magyarországra is. Tudom, hogy sok rajongónk van arrafelé, akik szerették volna látni a zenekart. Ez sajnos nem jött össze, de jövő nyáron szeretnénk eljutni a lehető legtöbb fesztiválra, tehát ha van esetleg ilyen jellegű lehetőség Magyarországon vagy a környékén, feltétlen ott leszünk.
Létezik ilyen fesztivál, például a Summer Rocks...
Valóban? Akkor ígérem, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy jövő nyáron végre nálatok is felléphessünk.
Elégedett vagy a turné eddigi sikereivel?
Igen. Hihetetlen élményt nyújt ez a turné mind saját magam, mind a zenekar tagjai számára. A Resurrection CD ez év augusztusában jelent meg és óriási mennyiségű visszajelzést kaptunk nemzetközi szinten, különösképp Európából, ami külön örömet okoz számomra, hisz magam is angol vagyok és mindig nagyon közel állt hozzám az angol, illetve európai metal élet. A támogatás, amit tapasztalunk, igazán csodálatos és meglepően gyorsan érkezett. Azt hittem, több időbe telik majd, míg kedvező visszajelzést kapunk. Úgy tűnik, a rajongók hamar rákattantak a Resurrection anyagra.
Ez azért van, mert már nagyon ki voltunk éhezve!
Igen, megértem, hiszen ez az első igazi metal anyagom a Painkiller album óta. Igazi metalon azt értem, hogy az a fajta zene, amellyel engem oly sok éven át összekapcsoltak az emberek. Ez az album színtiszta metal elemeket sorakoztat fel. Fontos pillanat ez számomra, hisz általa visszakerültem a metal életbe.
Vannak mar új ötletek, témák a következő albumhoz? Mire számíthatunk?
Amikor úton vagyunk, turnézunk, meglehetősen nehéz a jövőbeli terveinkkel foglalkozni. Viszont sok időt töltünk együtt, összerázódunk és van lehetőségünk arra, hogy megvitassunk felmerülő új ötleteket. Úgy vélem, a következő Halford anyag egyfajta természetes továbbfejlesztése lesz a Resurrection-féle hangzásvilágnak. Az biztos, hogy meg a Resurrectionnél is intenzívebb lesz, dallamos, mindazonáltal kísérletezőbb a dalok szerkezetét illetően. Egyszerűen azért, mert a Resurrection az első albumunk, és ha visszatekintünk a metal történelembe, azt látjuk, hogy a második albumok általában fontos lépést jelentenek. Terveink szerint jövő tavasszal térünk vissza a stúdióba és nekilátunk az új dalok megírásának. Reményeink szerint a következő lemez 2001 végén jelenik meg.
Interjúidban arról nyilatkozol, hogy büszke vagy a Resurrection albumra, a koncerteken viszont ehhez képest elég kevés dalt játszotok erről az anyagról. Miért alakult ez így?
Nos, igazán szerencsés vagyok, mert egyfajta áttekintést tudok nyújtani a rajongóknak mindabból, amihez az évek folyamán közöm volt. Természetesen mindenki szeretne tőlem hallani Judas Priest dalokat, de ugyanúgy vannak olyanok, akik a Fight nótáira kíváncsiak. Így megpróbálunk egyensúlyt teremteni, miáltal mindenki megtalálhatja a számára leginkább kedves darabokat a repertoárban. Amikor elkezdtük összepróbálni a turné anyagát, meg úgy terveztük, hogy élőben eljátsszuk a teljes Resurrection albumot, de olyan mennyiségű kérés érkezett hozzánk a rajongóktól, annyi mindent szeretnének hallani, hogy ahhoz 24 órán keresztül kellene játszanunk!
A hírek szerint újra kapcsolatban vagy a Priest tagjaival. Ez igazán kedvező fejleménynek tűnik!
Igen, ez jó érzés. Mindenki figyelemmel kíséri a történetet, annak szerencsétlen pillanataival, amikor kiváltam a Priestből. Olyasmi ez, mint egy család felbomlása. De a jó hír az, hogy mostanság ismét jóban vagyunk, mondhatni, barátkozunk egymással, felhívjuk egymást telefonon. Próbáljuk újra felerősíteni a baráti szálakat.
Lehet ez ismét ugyanaz a fajta barátság köztetek, ami egykor volt?
Látod, ez érdekes kérdés. Úgy vélem, komoly lelki sérülések történtek annak idején, így elég nehéz azt remélni, hogy a régi érzések könnyedén feléleszthetők. Csaknem 10 évig egyáltalán nem kommunikáltunk egymással. Ez igen hosszú idő, így azt gondolom, még nagyon sokat kell beszélgetnünk és a barátság újraépítésén munkálkodnunk, míg eljutunk odáig, hogy a jövővel foglalkozhassunk.
Volt idő, amikor meglehetősen negatív dolgokat hangoztattál a metallal kapcsolatban. Akkoriban ez az őszinte véleményed volt?
Azt hiszem, mindenkit az érdekel, miket nyilatkoztam abban az időszakban, amikor a Two működött. Igen nehéz idők voltak számomra mind érzelmileg és emberileg, mind szakmailag. Sok butaságot mondtam akkoriban. Ez azt mutatja, hogy én is csak ember vagyok, aki nagyon boldogtalan volt attól, amit csinált. Izgalmas volt új ötletek megvalósításában részt venni, de a lelkem mélyén mindig is éreztem, hogy az én életem a metalról szól, ez az én zeném és ehhez kell visszatérnem. Ide tartozom, és olyan társakkal kell együtt dolgoznom, mint Pat, Mike, Ray és Bobby. Néhány évig elég rossz állapotban voltam, próbáltam megtalálni a helyes utat, de végül is megértettem és elfogadtam, hogy számomra a metal közeg a legtökéletesebb.
Milyen fajta zenéket hallgatsz manapság?
Széles skálán mozog az érdeklődésem. Hallgatok Toolt, Rage Against the Machine-t, Panterát, Dimmu Borgirt, Mayhemet, Cradle of Filth-t, Overkillt, Hammerfallt, Primal Feart, Gamma Ray-t, régi Scorpions-t és régi Metallicát, Zeppelint, természetesen Priestet, Megadeth-t, Kornt, Deftones-t és meg sorolhatnám...
Kik a kedvenc énekeseid?
Sok jó énekes eltűnt a süllyesztőben, mert manapság olyan műfajok vannak, amelyekben az éneklés nem áll egyébből, mint hörgésből. Szeretem a black metalt is, lehet igen színvonalas, de én a hagyományos metal közegből származom, ezért azt szeretem, amikor jó torkú, tradicionális énekeseket hallok. Jó hangja van például a Tool énekesének, vagy Jonathannak a Komból, akinek kifejezetten atmoszférikus, érzelemteli stílusa van. Természetesen kedvelem Bruce Dickinsont és Rippert is, vagy Ralfot a Primal Fearből, mindűknek fantasztikus hangja van. Túl sokan vannak ahhoz, hogy valamennyiüket megemlíthessem.
Mondanál néhány szót a szabadidős elfoglaltságaidról? Van például valami aránylag költséges hobbid, vagy inkább otthon szeretsz lenni, kezedben egy jó könyvvel?
Igen, ez vagyok én, az otthonülő típushoz tartozom! Szeretek otthon lenni. Sosem megyek nyaralni, számomra az a kikapcsolódás, ha a lakásomban pihenhetek. Persze szeretek zenét hallgatni, jó könyveket olvasni, moziba és kávéházba járni, találkozni a barátaimmal.
Érdeklődsz az internet iránt?
Fanatikusa vagyok az internetnek. Saját honlapom, a robhalford.com igen részletes információkkal szolgál a zenekarról. A saját kis laptopomat mindenhová magammal viszem, bármerre járok és amint beérek egy városban a hotelszobába, az az első dolgom, hogy rákapcsolódok a világhálóra és megnézem, mi újság a nagyvilágban.
Körülbelül hány interjút adsz hetente?
Turnék alatt igyekszem a lehető legkevesebbet vállalni, mert nem beszélhetek sokat koncertek előtt, a hangomat kímélendő. A Resurrection album 30 napos, európai promóciós körútja alatt viszont napi 10-15 interjút adtam, összesen tehát legalább 300-at. Szeretem ezt a munkát, mert jó érzés a zenekarról és a metalról beszélni, rajongókkal találkozni. Legszívesebben egyfolytában beszélnék most is, de a hangom miatt sajnos nem tehetem.
Minden tiszteletem a türelmedért és a kedvességedért, amiért ezt az interjút mégis elvállaltad!
llyen vagyok, szeretem ezt csinálni.
Végezetül: üzennél valamit a sok-sok magyar rajongódnak, akik sajnos még nem láthattak élőben?
Szívből üdvözlök minden magyar rajongót. Nagyon remélem, hogy rövidesen játszhatunk Magyarországon és találkozhatunk veletek, remélhetőleg már a jövő nyáron. Tartsatok ki a metal mellett, hamarosan Iátjuk egymást!
