Már jó pár hónappal a koncert előtt meghívást kaptunk a német Iron Savior turnéjának bécsi állomására. Mivel Bécs gyönyörű Karácsonykor, Pálinkás kollégával nem sokat haboztunk, kocsiba vágtuk magunkat, és félnapnyi városnézés után meglestük a bandát a Planet Musicban.
Sőt még a főnök Piet Sielcket és a basszer Yenz Leonhardtot is sikerült elcsípnünk egy kis csevelyre.
Először is köszönjük a meghívást a koncertre. Hallottuk, hogy a mai egy különleges este lesz. Mégis, mitől olyan speciális ez a koncert?
Piet Sielck: Attól, hogy még sosem játszottunk Bécsben, ez az első osztrák bulink. Egy csokorra való jó nótát fogunk játszani, minden lemezünkről hangzanak majd el dalok.
Komolyan? Ez elég furcsa, hiszen Ausztria egyáltalán nincs messze tőletek, és azt hittem, hogy német nyelvterületen az Iron Savior eléggé népszerű.
P: Igen, ez így igaz, de eddig valahogy Bécs mindig kimaradt. A lényeg azonban, hogy most végre itt vagyunk! (nevet)
Mikor megalakult a banda, eléggé a reflektorfényben voltatok, főleg Kai Hansen miatt. Az utóbbi években azonban elég mély csendben dolgoztatok.
P.: Igen, a banda és Kai útjai tulajdonképpen minden baj és probléma nélkül váltak ketté, viszont ez jó nagy sajtóvisszhangot kapott, ami talán nem is baj, haha. Szerencsére még mindig itt vagyunk, csináljuk a lemezeinket, és ez nekünk jó, ráadásul Kai is jól megvan a Gamma Rayben. Mi az Iron Saviorrel talán nem vagyunk annyira népszerűek, nem turnézunk mindig, nem lépünk fel mindenhol, ennek az az oka, hogy otthon is nagyon sok tennivalónk van. Én például egy stúdiót üzemeltetek, idén egy kiadót is beindítottam, tehát akad bőven tennivaló az Iron Savior mellett is, úgyhogy elfoglalom magam. Az Iron Saviorrel meg mostanában kicsit takarékon mozgunk.
Yenz Leonhardt: Én vagyok a bandában, aki kicsit mindig próbálja rugdosni a többieket! (nevet)
P: Igen, mert Peter, a gitárosunk is nagyon elfoglalt, turnémenedzserkedik, keveréssel, meg még egy rakat egyéb dologgal foglalkozik. Aztán persze amikor felhív, hogy játsszunk, akkor meg általában én nem érek rá. Szerencsére elég elfoglaltak vagyunk. (nevet)
Akkor mondhatjuk, hogy az Iron Savior nem élvez prioritást az életetekben.
P.: Mondhatjuk is, meg nem is. Persze élvez valamiféle prioritást, de a legfontosabb az, hogy megéljünk. És sajnos az Iron Saviorból nem tudunk.
Y.: Óriási rizikót vállalnánk, ha elmennénk egy hosszú turnéra. Marha sokba kerülne, és ma már nem lehet kiszámítani előre, hogy visszahozná-e azt, amit belefeccöltünk. Ha már nem vagy 17, akkor nehezen mész bele az ilyesmibe.
P.: Manapság elég nagy probléma a turnézás, hiszen nagyon sok jó banda van, nagy a konkurencia. Ott volt két éve a Rage/Primal Fear turné, ami totális katasztrófa lett. Egyszerűen olyan sok banda van egyfolytában turnén, hogy az valami tragédia. Azt gondolom, hogy egy Iron Savior show érdekes, izgalmas látni a bandát a színpadon, de tényleg túl sok a jó banda! (nevet)
Mi a helyzet az új lemezzel?
Y.: Én már megírtam három nótát… na jó, kettő és felet, de nem én vagyok a fő dalszerző, úgyhogy én egész jól állok. A legutolsó lemezre például kettőt írtam, és Piet írta majdnem az összes többit. Igazából lassan elérkezik az a pont, hogy összeülünk, és elkezdünk együtt melózni a dalokon.
P.: Már nekem is van pár jó ötletem. Három számot már teljesen kidolgoztam, és még a fejemben van egy rakás ötlet, már csak idő kell, hogy kompletten összehozzuk a dalokat. Valószínűleg jövő tavasz végén jön majd ki a lemez.
Akkor lehet rátok számítani a nagy nyári fesztiválokon?
P.: Azért az még függ attól, hogy ki tudjuk-e hozni a lemezt addigra. Ha nem, akkor valószínűleg kihagyjuk őket, hiszen a régi cuccainkkal már végigjátszottuk ezeket a fesztiválokat. Ráadásul még a Savage Circus számára is kell időt spórolnom! (nevet)
Yenz, nemrég egy teljes turnét lenyomtál a Lacrimosával. Mesélj valamit erről, hogy jött ez össze?
Y.: Thomas Nack és Piet után én vagyok a harmadik, aki kisegíti őket a bandából, úgyhogy mára már semmi meglepő sincs ebben. (nevet) Furcsa egyébként, mert a két zenekar eléggé más világ. Szokatlan, hogy egy csomó terem van játszani, a gitárok nem túl hangosak, elfoglalhatom a helyüket, tehát nagyon élvezem! De ugyanakkor nagyon hiányolom a keménységet is, amit itt megszoktam, mert szükségem van arra is, hogy zúzhassak!
Milyen hosszú turné volt ez?
Y.: Lássuk csak, kettő, nem, inkább kettő és fél hónap.
P.: Nekünk is valami ilyesmi kéne… talán majd egyszer.
Esetleg Magyarországra is jöhetnétek…
P.: Jó lenne, remélhetőleg az új lemez után megyünk is.
Piet, Korábban már felhoztad a Savage Circust. Hülye kérdés, de melyik banda most nálad az elsődleges?
P.: Ez inkább gonosz kérdés! (nevet) Nem mondhatom, hogy bármelyik is fontosabb lenne a másiknál, mindkettőt nagyon élvezem. A különbség az, hogy az Iron Savior inkább tradicionális metal, amit nagyon szeretek. A Savage Circus viszont teljesen más, a zene sokkal progresszívebb, itt kiadhatok magamból minden furcsaságot, ami csak az eszembe jut. Ami nem passzol az Iron Savior világához, az mehet a Savage Circusbe. És ugyancsak nagyon élvezem, hogy a Savage Circusben nem kell énekelnem. Tudod, imádok énekelni, de azt is nagyon szeretem, ha nem kell! (nevet)
Gondolom, a dalírásban is részt veszel.
P.: Persze, teljes mértékben.
Beszéljünk a kiadódról, miért hoztad létre a Dockyard 1-t?
P.: Már régóta foglalkoztatott ez az ötlet, de eddig nem találkoztam olyan emberekkel, akik megfelelőek lettek volna arra, hogy közösen elkezdjük ezt a kiadózást. Egyedül belefogni meg nem lett volna túl jó ötlet. Aztán most megismerkedtem pár fickóval, akik épp eljöttek a Sanctuarytól, mivel ott most elég nagy változások vannak, és azt hiszem, nem túl pozitívak. Tökéletes alkalom volt ez, hogy együtt megcsináljuk végre a kiadót. Az meg, hogy miért hoztam létre elég egyszerű: 41 éves vagyok, egészséges vagyok, és nagyon jól érzem magam, de én sem leszek fiatalabb. Talán jó megoldás az elkövetkezendő 15-20 évre, hogy fiatalabbak dolgozzanak helyettem! (nevet)
Miféle bandákat szeretnél segíteni ezzel a kiadóval?
P.: Próbáltuk elkerülni, hogy egy tipikus, egy irányzatra szakosodott kiadó legyünk. Egész jó a kínálatunk, nálunk van a Mystic Circle, egy jól ismert német black metal banda, aztán a svéd Persuader is, a Vanishing Point, meg belga hardcore zenekaraink is vannak, meg persze az Iron Savior és a Savage Circus. Nem csak egy irányzatra fókuszálunk, próbálunk egy jó kínálatot biztosítani. Ha látunk valami jót, valami speciálisat, akkor az jöhet.
Te magad is hallgatod a demókat, a beküldött hanganyagokat?
P.: Persze. Jó nagy adag demó érkezik be hozzánk, ha valami érdekeset, ígéreteset hallunk, akkor akár jöhet is a közös munka.
Hadd kérdezzem meg, mi a véleményed az új Helloween lemezről?
P.: Nem igazán szeretem. Nem igazán jönnek be a számok, elég furcsák, vannak érdekes részek, de összességében mégsem jön be a lemez. Igazából az éneket sem bírom. Érdekes, mert a Dark Ride-ot kifejezetten szerettem, ott nem zavart az ének, de az újon… igazán nehezen hallgattam végig. Ráadásul nem hiszem, hogy jó ötlet volt Keeper III-nak elnevezni, a nagy elvárások miatt, és azt hiszem nem is sikerült ezeknek megfelelni.
És mi a helyzet a Place Vendome lemezzel?
P.: Nem is tudom. Michi egy furcsa karakter, nagy énekes, de nagyon furcsa ember. Ez az egész hozzáállása a zenéhez, az embernek az az érzése, hogy utálja, amit csinál, ami elég furcsa. Egyébként a zene ok, de nem az az agyszaggató.
Ok, az utolsó, tradicionális kérdés: Mi az élet értelme?
P.: Pfú, nem is tudom! Az élet értelme? Talán az, hogy próbálj boldog lenni. Minél boldogabb, tartsd távol magadtól a rossz energiákat. Always Look on the Bright Side of Life! (nevet)
Y.: Mikor fiatal voltam próbáltam megtenni azokat a dolgokat, amiktől a legjobban féltem. Fenn állni a színpadon, leugrani 10 méter magasból, három hétig egyedül barangolni az erdőben, ilyesmik. Aztán ahogy felnősz, egyre közelebb engedsz valakit magadhoz, érted mire gondolok?
P.: Azt hiszem, az élet értelme, hogy megtaláld a személyes egyensúlyodat.
Y.: Igen, de nagyon sok lehetséges út van, mindenki máshogy találhatja meg ezt az egyensúlyt. Azt hiszem, mindenkinek a saját egyéniségéhez szabott utat kell végigjárnia. Ha ezt megteszed, majdnem mindent elérhetsz, amit az élettől megkívánnál. Azt hiszem, ez is az egyik oka, amiért visszük ezt a bandát.
