Noha saját bevallásuk szerint sem feltétlenül működnek profi zenekarként, a suttogó propagandának és teljesen egyedi zenei- és szövegviláguknak köszönhetően ma már keveseknek kell bemutatni az Isten Háta Mögött zenekart, akik harmadik, A kényelmetlen lemez című albumukkal ismét jó időre elegendő vitaalapot szolgáltattak az agyas zenék híveinek.
Pálinkás Tamás énekes/gitárossal és Hortobágyi László dobossal beszélgettünk.
Mitől kényelmetlen az új lemez?
Palika: Na ugye, én mondtam, hogy ne ez legyen a címe!
Akkor úgy kérdezem, mitől kényelmetlenebb, mint az előzőek?
Palika: Az Angliában eltöltött egy év egyikünk számára sem volt egy leányálom. Ez persze kicsit ilyen utólagos belemagyarázás már…
Laci: Február tájékán, amikor játszottunk valahol, arról beszélgettünk, hogy állandó lemaradásban vagyunk magunkhoz képest, és akkor mondta Csabi azt, hogy ez annyira kényelmetlen. Hát valahogy innen jött az ötlet.
Beszéljünk egy kicsit a szövegekről, mert ez elég sarkalatos kérdés nálatok. Ahogy nézem-hallom a reakciókat, a közönség egyik fele imádja őket és mindenfélét mögéjük lát, a másik része meg azt mondja, úgy komplett hülyeség mind, ahogy van.
Palika: Minden szöveg minden soráról, szinte verselemzés-szerűen el tudnám mondani, mi a lényege, de ezt nem feltétlenül egy interjúban olvassa el az ember. Nem kell ezzel annyira foglalkozni. Ha valakinek tetszik és bele tudja élni magát, az király, ha meg nem, akkor nem.
Vagyis nem feltétele a zenétek élvezetének az, hogy valaki értse a Megbántani egy szabót szövegét.
Palika: Szerintem a kettő nem működik annyira egymás nélkül. Mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe, de együtt ütnek igazán.
Az előzőekhez képest miben különbözik leginkább az új lemez?
Palika: Zenei kérdésekben az úr az illetékes.
Laci: Megérződik rajta, hogy eltelt közben három év. Talán a letisztultabb rá a jó szó… Nem volt már olyan furcsa számunkra a stúdiós közeg, a technikai részletek, és arra is több időnk volt, hogy jobban lecsiszoljuk a dolgokat. Varga Zoltán hangmérnök úr nagyon tevékenyen közreműködött a felvételeknél, magyarul marha sokat beszélgettünk közben is az egyes részletekről. Ő egy nagyon maximalista ember, aki terelt minket bele a jóba.
Palika: A zenekaron belül is jobban tudtunk együtt dolgozni. Azt hiszem, tényleg nagyon sokat számított az eltelt három év. Meg persze az is, hogy nem erőltettük meg magunkat ezen a téren sem, minden úgy alakult, ahogy magától jött.
Laci: Ha az első két albumnál még volt valami furcsa az összképnél, nem nagyon mentünk bele önmagunk kijavítgatásába. Most igen.
Az Isten Háta Mögött tábora – ahogy én látom – elég belterjes. Mennyire lehet tágítani ezt az elszánt rajongói magot?
Laci: Lehet, hogy ez egy kicsi kör, de egyszerre nagyon tág is, teljesen összetett. Ha belegondolok, kik szoktak járni koncertre, azért elég sokféle ember megfordul a bulikon…
Palika: Hogy érted azt, hogy belterjes?
Nem a szó negatív értelmében, hanem úgy, hogy főleg Budapesten van egyfajta haveri érzés a koncertjeiteken, a közönség nagy része ismeri egymást…
Palika: Ja, így már értem. Ez Budapestre tényleg igaz, de egyre kevésbé. Tényleg sok az ismerős, de az utóbbi időben megjelent egy olyan fiatalabb réteg is a bulikon, akikkel már nem feltétlenül vagyunk haveri viszonyban, és a régi törzsközönségünk sem. Ez egy kurva jó érzés.
Laci: Nekünk van egyébként a legjobb közönségünk a világon.
Palika: A Slipknot után.
Laci: Igen, utánuk. De komolyan, verekedés még például sosem volt azokat leszámítva, amiket mi csinálunk. (nevetnek)
Mit gondoltok, az Isten Háta Mögött egy sajátosan magyar dolog, ami csak itt értelmezhető, vagy ha nyugatabbra születtek, akkor is ilyesmi zenét játszanátok hasonló pozícióban?
Palika: Valójában nincs értelme ezen filozofálni, de ahhoz még rajtunk kívül nagyon sok zenekarnak külföldre kellett volna születnie, hogy ugyanilyenek legyünk. Ha Amerikába születek, akkor például sosem hallok Kontroll Csoportot, ami nagyon erőteljes hatás volt nálam. Nyilván a Panterával meg a többi külföldivel más a helyzet. Ami a közönséget illeti, lehet, hogy egy kicsivel nagyobb bázisunk lenne, már csak a nagy számok törvénye miatt is.
Láttok ma Magyarországon kitörési pontokat ezzel a szó szoros értelmében véve alternatív zenével?
Palika: Nálunk minden ahogy esik, úgy puffan alapon működik. Biztos, hogy kell lennie valamilyen kollektív akaratunknak, ami viszi előre a dolgot, de ez nem jelenik meg úgy, hogy na most akkor itt és itt nyomulunk. Ettől még persze nyilván bennünk van, hogy vigyük előre a zenekart, de aligha jutunk el valaha is arra a szintre, hogy eltartson minket az Isten Háta Mögött.
Azért lovagolok ezen ennyit, mert ahhoz képest, mennyire egyedi színfolt vagytok itthon, mintha nem nagyon érdekelne titeket az, hogy igyekezzétek az emberek arcába tolni, megismertetni magatokat.
Palika: Ebben igazad van, abszolút nem vagyunk nyomulósak. Nem mondom, hogy ez tudatos. Én egyébként az utóbbi időben már úgy éreztem, bizonyos szinten médiadarling zenekar lettünk, ami a saját szempontunkból nézve mindenképpen vicces. Ott van persze a BPRNR, ami a mi szintünkön abszolút segítség, hiszen a szervezésben levesznek a vállunkról egy csomó mindent.
Mik voltak a fő zenei hatások, amikből kialakult ez a sajátos stílus?
Laci: Voltak nagyon jó autós zenehallgatásaink próbáról jövet-menet nagy megfejtésekkel, de leginkább hozzáállásbeli dolgokról. Nálam az utóbbi még talán fontosabb, mint az egyszerű zenei hatások.
Palika: Az egész ’90-es éveket fel tudnám sorolni, sőt, korábbról is mondhatnék egy egész sor csapatot. Nem is hallgatjuk mindannyian ugyanazt. Vannak átfedések persze, a jó kis káosz-zenekarokon például mind keresztülmentünk, de mindenki mindenféle zenét hallgatott műfajtól függetlenül. Nálam most már elsősorban a diszkó játszik, és nem viccelek.
Laci: Pali az egyik legkeményebb magyarországi Moloko rajongó.
Palika: Lacinál meg nyilván alap a Rush és a hasonlók.
És a szövegvilággal mi a helyzet? Tudsz mondani előképeket, vagy minden magától alakult így?
Palika (hosszas gondolkodás után, röhögve): Jobban belegondolva most tényleg csak Lovasit tudom mondani itthonról… Szóval ez egy igazi coming out. Azaz: meleg vagyok és Lovasi szövegei inspiráltak. (nevet)
Mennyire tudtok azonosulni a néha rátok aggatott stoner címkével?
Palika: Azt azért nem mondanám, hogy ránk aggatták ezt a jelzőt, bár tény, hogy sokszor emlegettek így… Tudod, mennyire számít ez. Egyszerű leírni, ráadásul elterjedt megnevezés. De alapvetően minden zene stoner, ha betépve hallgatod. Ha pedig az utaztatós zenéket értjük alatta, akkor a Sigur Rós is stoner.
És ha a fejedhez tartanának egy pisztolyt, hogy mindenképpen meg kell határoznod, mit játszotok, mit mondanál?
Palika: Kemény vagyok, úgyhogy semmit. (nevet) Nem tudom…
Laci: Progner.
Palika: Igen, ez az! Tökéletes! (röhögnek)
Kikkel koncerteznétek szívesen együtt?
Palika: A Harcsa Veronika Quartettel kurva jó lenne. A European Mantrával is.
Laci: A VHK-val.
Palika: A VHK-val csak azért nem, mert őket végig akarom nézni úgy, hogy közben alaposan bebaszunk.
Laci: És? Ha utánunk játszanak, mi ennek az akadálya?
Palika: Ja, jó. Egy kurva jó klezmerzenekarral is szívesen lépnék fel. Rockzenekarokkal azt hiszem, már mindenkivel játszottunk, aki szóba jöhetett. A Convoy-jal tök jó lenne, de hát ők már nem léteznek. A Polly Is Dead-del is, ez majdnem összejött nemrég, de aztán mégsem.
Laci: A Kispállal is jó volt játszani, de az azért elég hervasztó tud lenni, hogy egy 600 fős koncerten tizenöt előfelderítő nézi, mit csinálunk, a többiek meg kint söröznek. Ettől eltekintve egyébként jó volt, Lovasiéknak például tetszett.
Palika: De többet azért ők sem hívtak. És mi sem erőltettük. (nevet)
Mit ábrázol ez az érdekes borító?
Palika: Ez is egy állandó kérdés, már olyan is volt, aki a MÁV-ot emlegette… Maga a borító egy fiktív ország fiktív zászlaja, egy tökéletes magyarázat szerint azé az országé, ahol értik a szövegeimet. Ezt egyszer valaki felvetette, én meg köszönöm szépen. Így szeretek interjút adni, ha tudom, mit kell mondanom. (nevet) Egyébként egy stilizált angyalszárny van a zászló közepén, legalábbis a szándékaink szerint.
Mennyit lehet ma eladni egy ilyen lemezből?
Palika: Most tartunk ott, hogy az újból elment olyan 250 példány, ami nem rossz, bár már benne van az összes előrendelés, plusz a koncerteken is fogytak lemezek. Az előző kettő olyan 600-600 példánynál tart.
Minden idők három legjobb lemeze?
Palika: Az a baj, hogy bármit mondok, egyből eszembe jut, mit kellett volna még mondanom… Na jó, szűkítsük le akkor rockzenére! Legyen a Pearl Jamtől a Ten, a Faith No More-tól a King For A Day és a Nirvanától a Bleach.
Laci: Ugyan elég rutinszerű, de hát a Nirvanától a Nevermind mindenképp, aztán Peter Gabrieltől az Up és mondjuk minden Vinnie Colaiutától.
Mi volt a legjobb koncert, amin nézőként részt vettetek?
Palika: A Queens Of The Stone Age tavaly Londonban.
Laci: Igen. Bár nem, bocsánat, módosítanom kell. John Garcia a Hermanóval szintén Londonban, ami nagyon jó volt, igaz, közben lehugyozták a lábamat. Ez egyébként is vicces, de ott főleg. (röhögnek)
A színpadról vagy a közönségből?
Laci: A közönségből.
Nagyon különbözik az ottani közönség a magyartól?
Palika: Sokkal jobban ismerik a zenéket, de más különbségek is vannak. Ha valaki leejti az óráját, egy ötméteres körben mindenki azt keresi.
Mi az élet értelme?
Palika: Én már megmondtam. Most mondja ő.
Laci: A zene. Nekem legalábbis a zene.
fotó: Valentin Szilvia
