Shock!

Hihetetlen, de igaz: jövőre már 20 éve lesz annak, hogy megjelent a Moby Dick debütáló lemeze, a magyarországi thrash metal alapköve, az Ugass kutya. Habár új album egyelőre nem várható Sopronból, végre a boltokba került a lassan másfél évtizede teljesen beszerezhetetlen bemutatkozó anyag egy remaszterizált változata.

Honnan jött az ötlet, hogy újra kiadjátok az Ugass kutya! egy átalakított hangzású verzióját? Miért pont most került sor erre?

Az ötlet nem most pattant ki a fejünkből, már régen megvilágosodtunk, csak éppen nem volt meg a lehetőségünk: az album kiadásának jogai nem a mi kezünkben voltak, és mivel az akkori kiadó már régen megszűnt, a nyomukra akadni sem volt könnyű. Szerencsére mostani kiadónk, a Hammer Records, azon belül is Hartmann Kristóf felhajtotta és megszerezte a kiadási jogokat, így elhárultak a fő gátló tényezők. Mivel az elmúlt évek retro-hangulatban teltek, a régi dolgok újravirágzásukat élték, és az eredeti album kiadásának jubileumi évfordulója közeledik, a produkció megjelenése szempontjából szerencsés az egybeesés. Igaz, jövőre lesz kereken húsz éves az album, de még egy évet már nem bírtunk várni.

Felmerült-e esetleg, hogy újrakeverés helyett inkább újravegyétek a lemezt? Itt elsősorban a dobokra gondolok…

Csak a dobokat nem is tudtuk volna felvenni, mivel ezek a régi többsávos szalagok már régen az enyészeté lettek. Tehát újrafelvétel címén a teljes albumot fel kellett volna venni, az elsőtől az utolsó hangig, ami óriási munka is lett volna, de egyszerűen fel sem merült ez a kérdés. Ez egy olyan klasszikus album, amihez ezerszer meg kell gondolni, hogy hozzányúlsz-e. Rajta van a kor lenyomata, ami különleges atmoszférát ad neki. Ezt már nem lehetett volna újból belevarázsolni. Az Ugass kutya! egyébként nincs újrakeverve, kapott egy remasztert, amitől kicsit hangosabban és érthetőbben szól, de tökéletesen ugyanaz.

Számos külföldi zenekar csinált az utóbbi években hasonló újrakeverős-újrafelvevős-remaszterizálós lemezeket, a Megadeth-től a Testamenten és az Anthraxen át az Exodusig. A lehetőségek nyilván eltérőek, de ezekkel összehasonlítva milyen lett ez az új Ugass kutya! kiadás?

A mai napig nagy és hűséges zenerajongó vagyok, rengeteg friss anyagot beszerzek, de sajnos ezek az albumok nincsenek meg, és nem is mindegyikről tudok. Az Exodusról hallottam, annak beszerzését el is határoztam. Az említett produkciók nem ismerete ellenére ki merem jelenteni: az Ugass kutya újrakiadás egy nagyon korrekt kiadvány, a rajongók nagyrésze biztos, hogy elégedett a tálalással. Nem gondolnám, hogy a nagy nyugati példaképekhez viszonyítva szégyenkeznünk kellene. Az Exodus például tudom, hogy újravette a Bonded By Blood-ot. Az egy más koncepció, de nem biztos, hogy jobb, hitelesebb elgondolás. Nem minden rajongó fogadja örömmel az ilyesfajta felújítást. Én nem vagyok ellene ennek sem, szívesen kipróbálnám az ilyesmit, de ez azért elég kétélű dolog, és nem egészen ugyanazt a célt szolgálja.

Milyen érzés volt ismét belemerülni az anyagba? Nosztalgia kapott el közben, vagy valami más?

A nosztalgikus érzés elkerülhetetlen volt, hiszen az újrakiadáshoz rengeteget kellett foglalkoznom az albummal. Régi fényképek, újságcikkek kerültek elő, sok mindenkivel beszélgettem a lemez kapcsán a régi időkről, és az interjúk kapcsán is akaratlanul előjöttek a régi emlékek.

Milyen emlékeid vannak az eredeti lemez készítéséről, a dalírásról, a felvételekről? Nehéz volt, vagy nem éreztétek annak?

A dalírási periódus elég hosszú volt. Sok dalt akkor írtunk, amikor még senki nem tudta, lesz-e egyáltalán valaha lemez, így ezt a részét nem nevezném stresszesnek. A felvételek már izgalmasabbak voltak, de annyira nem voltunk betojva. Volt már stúdiós rutinunk és nagyjából tudtuk, mi fog történni.

Mai fejjel változtatnál-e valamit az eredeti dalokon, vagy teljesen vállalhatónak tartasz mindent a lemezről?

Egyrészt mindent vállalhatónak tartok, másrészt ha most vennénk fel, természetesen sokmindent másképpen csinálna az ember. Nincs mit szégyellnem azon az albumon, és egyébként sem szimpatikus, ha valaki megtagadja a korábbi dolgait. Csak büszke lehetek rá, most meg pláne, hogy ennyi év után mindenki ilyen tisztelettel beszél róla.

Mondanivalóját tekintve mennyiben állja meg a helyét ma ez a lemez?

A mi balszerencsénk, hogy nagyon is. Bárcsak egy jobb világban élnénk, de amit akkor elmondtunk, ami ellen lázadtunk, az a kritika sajnos legnagyobb részében ma is helytálló. Persze egy modernebb világban élünk, ami sok szempontból kényelmesebb, de a humanitás egyre inkább kiveszik az emberekből, a politika csak harcszíntérré változtatta az országot, tisztességtelen világban élünk. Erkölcsi mélyrepülésben van az ország. Semmin nem botránkozunk meg, vagy ha igen, pár nap múlva elfelejtjük, és minden megy a régiben.

Az Ugass kutya! a magyarországi thrash metal alapköve. Tisztában voltatok a lemez úttörő voltával, amikor elkészült, vagy nem gondolkodtatok ilyesmiken?

Tudtuk, hogy mások vagyunk, mint a Pokolgép és az Ossian, de azt nem gondoltuk akkor, hogy ez egy új mérföldkő, egy új fejezet lesz a magyar metal történelmében. Ki hitte volna, hogy ekkora sikereket indít el, és hogy ennyi év után ilyen fontos albumnak tartja majd mindenki? Mi csak tettük a dolgunkat és örültünk, hogy a zenének élhetünk.

Mennyi fogyott az albumból hivatalosan és ténylegesen?

Akkoriban körülbelül 25 ezer példánnyal számolt el a kiadó, de ebben az időben virágzott a kazettahamisítás, ami minket sem került el. Szakértők szerint a népszerűségi szintünk alapján, amilyen sokan jártak akkoriban a koncertjeinkre, talán még háromszor annyi eladott album is reálisnak tűnt. Ezt soha nem fogjuk megtudni, mint ahogy ma sem lehet tudni, mennyi albumot töltenek le illegálisan. Későbbi eladások pedig nem voltak, mivel a lemezt nem gyártották újra, miután elfogyott az első kiadás.

Egyes régi Moby Dick lemezek beszerezhetősége ma is problémás. Elképzelhető, hogy valami hasonló áthidaló megoldásra kerül majd sor a többi album esetében is?

Ez minket is rettenetesen zavar, hiszen óriási hátrányt jelent. Csak reménykedni tudok, hogy az Ugass kutya újrakiadása felhívja a figyelmet a régi albumok értékére, és például a Fejfa helyett is ismét az üzletek polcaira kerülhet. A Kegyetlen évek és a Körhinta már megért egy paplanok alatti újrakiadást, de azóta újra hiány van belőlük.

Melyik lemezeteket tartod a legerősebbnek, melyik áll hozzád a legközelebb?

A Kegyetlen évek és a Golgota. Persze mindegyik másért tetszik.

Van-e olyan albumotok, amit esetleg mai fejjel már nem tartasz olyan erősnek? Hogy vélekedsz például így utólag a zenekar táborát annak idején megosztó, a korábbiaknál dallamosabb Fejfa helyettről vagy a feloszlás előtti utolsó anyagról, a Tisztítótűzről, ami szintén egyfajta váltást jelentett zeneileg?

A Tisztítótűz nekem sem tartozik a kedvenc lemezeim közé, vitán felül az a leggyengébb a többihez képest, de vannak rajta jó pillanatok. A fő baja az, hogy nem eléggé Moby Dick-ízű. Egy tanácstalan, útkereső album volt, amit én soha nem szerettem volna, hogy ilyen legyen, de nem voltam eléggé erős, és hagytam, hogy magával sodorjon az akkori hangulat. Mindegy, megtörtént, ez is mi vagyunk, ezt is vállalom. Az akkor volt, annak az időszaknak a lenyomata. Azért akadtak olyanok is, akik szerették. Az igazsághoz még azért az is hozzátartozik, hogy a zenekar és a kiadó is sorsára hagyta azt az albumot. Nem túlzottan erőltettük, hogy megszerettessük… A Fejfa helyett már egy teljesen más történet. Amikor megjelent, a zenekar hihetetlenül népszerű volt, talán akkor voltunk a csúcson. Szerintem az egy erős lemeznek mondható. Voltak rajta nagyon kimagasló dalok, és talán pár gyengébb is. Akkoriban a szövegeket érte kritika a közönség részéről, hogy ez már más. Én nem éreztem semmi különösebb váltást később visszatekintve sem, de értem, mire gondoltak. Amit én fejlődésnek tudtam be, az őket zavarta. Kétségtelenül mélyebb lett egy kicsit az üzenet. Mindezek mellett azt kell mondanom: nem emlékszem, hogy különösebben megosztotta volna a közönséget, sokan vannak, akik a mai napig ezt tartják a legjobb albumunknak. Mindenki más szempontok alapján ítél, még ha rajongó is, és az sem mindegy, melyik periódusban ismerte és szerette meg a zenekart.

Ha visszatekintesz 1998-ra, mindenképpen elkerülhetetlen volt akkor befejezni a sztorit? Mennyire tartanátok most máshol, ha nem búcsúztok el a közönségtől?

A zenekar feloszlása elkerülhetetlen volt, mivel egyedül álltam a másik oldalon. Hiába küzdöttem és próbáltam meggyőzni a többieket. akkoriban az egész világon mélyponton volt a metal és úgy általában a rockzene minden keményebb ágazata. Se a lemezek, se a koncertek nem mentek jól. Megértettem a többiek csalódottságát, de stratégiát kellett volna váltani, és ha takaréklángon is, de átvészelni a nehéz időket. Az nem biztos, hogy máshol tartanánk. Igaz, lehetett volna két lemezünk abban az időszakban, de hogy a folyamatosság a mai időkre milyen kihatással lett volna, nehéz megítélni. A papírforma szerint – persze ha jól tettük volna a dolgunkat – most erősebbek lennénk.

Az utóbbi években több koncertetek is volt, ahol csak régi dalokat játszottatok, most pedig itt ez az újrakiadás. Több helyen is hallottam olyan véleményeket, hogy a múltra építve akartok továbblépni, és nyilván te is találkoztál már hasonló hangokkal. Mit gondolsz az ilyen megnyilvánulásokról?

A visszatérésünk óta két nagyszerű albumot csináltunk, és annyit adtunk el belőlük, hogy ma vastagon aranylemezek lennének. Koncerteztünk eleget, ahol természetesen az új albumokról is játszottunk. A tavalyi évben az Ugass kutya megjelenésének felkészítéséhez és a retro őrületnek behódolva kicsit nagyobb teret kaptak a régi számok, de ez a két dolog szorosan összetartozik, egy fejezetet alkot, csak az Ugass kutya megjelenése kicsit csúszott. Érdekes felvetés ez a régi dalokkal kapcsolatban, de kérdezem én, mit játszik a koncerteken a Metallica vagy a Slayer? De még sorolhatnám… A közönségnek nincs olyan nagy problémája ezzel, hiszen nem lehet kihagyni azt, ami kihagyhatatlan, a műsor meg soha nem elég hosszú. Mindig voltak és vannak különféle vélemények, az ilyen régi csapatoknál gyakran felmerülnek hasonló hangok. Ezek leginkább a zenésztársadalomból érkeznek, hiszen van, akit irritál, hogy mi még mindig mindenhol ott vagyunk, főként ha megrázzuk magunkat. Mások meg teljes erővel nyomulnak, de nem sok eredménnyel… Ezek a vádak igazságtalanok, mert mi soha nem voltunk önzők. Minden segítséget megadtunk a pályatársaknak, a sikerekért pedig kegyetlenül megdolgoztunk. Ma sokan az ország ismert zenekarai közé tartoznak, akik akkoriban nagyon fontos bulikon és turnékon előttünk játszottak. Soha senkitől nem irigyeltük és féltettük a sikert.

Nemrég azt nyilatkoztad, a jelenlegi közhangulat miatt nem akartok új albumot készíteni. Miért? A zenekaron belül keletkeznének feszültségek esetlegesen eltérő elképzelések miatt, vagy netán a gazdasági helyzet miatt nem érné meg?

Ha nekünk megéri kiadni egy régi albumot, akkor már hogy a fenébe ne érné meg egy új Moby Dick lemezt csinálni? Ennek semmi köze a gazdasági helyzethez, azt meg igazán szégyellném, ha az lenne a fő szempont egy új album készítésénél, hogy mennyit kereshetünk vele, ugyanis bennem van büszkeség. Sajnos van egyfajta közhangulat az országban, meg van egyfajta a zenekarban. A politika mindenre rányomta a bélyegét, és gátlástalanul próbál felhasználni mindent a céljai érdekében. Én zenész vagyok, nem politikus, akiket egész zenei pályám alatt szidtam és kritizáltam. Mindegy, milyen oldalon állsz, a kettő nem fér össze. „Minden hatalom romlott”, „keresztek, csillagok, mindegyik egyforma”. Szerinted mi változott? Agymosás van mindkét oldalon. Ha belekeveredsz a politikába, csak besározod magadat, így a legokosabb, amit tehetsz, hogy távol tartod magadtól. Én az vagyok ma is, aki voltam 18 évesen, de nekem így jó, és már így is maradok. Nekünk nem az a dolgunk, hogy pártkatonák legyünk és zászlókat lengessünk. Az utolsó albumunk óta nem telt el reménytelenül sok idő, és én hiszek abban, hogy készülhet még új Moby Dick lemez, de a jó alkotómunkához, egy jó lemez megszületéséhez ennél több kell: összhang és egységes akarat.

Mi a Moby Dick menetrendje 2009-re?

A koncertnaptár elég szépen alakul, a dátumok egy része már a zenekar honlapján is megtalálható. Erdélyben több koncertet is lekötöttünk, és Felvidékre is megyünk.

Hallgatod-e a thrash műfaj egykori nagyjainak mostani lemezeit? Mit gondolsz például az új Metallica, Kreator, Sepultura albumokról? Egyáltalán mennyire követed az új metal bandákat akár itthon, akár külföldön?

Természetesen hallgatom, én még ma is nagy zenerajongó és gyűjtő vagyok. A Metallica az elcseszett master ellenére is nagyon király lett, a Kreator meg isteni, a legnagyobb korszakukat idézi. A Sepu még nincs meg, de csak idő kérdése, bár a Max nélküli lemezeik nem fogtak meg igazán. Az itthoni csapatokat is figyelemmel kísérem, főként az internet és a myspace segítségével, de mindig beszerzek jópár CD-t is.

Mi számodra minden idők három legjobb lemeze?

A Metallicától a Master of Puppets, a Kreatortől az Extreme Aggresion és a Slayertől a Seasons In The Abyss.

Mi az élet értelme?

A család.