Metanoia címmel érkezik szeptember 4-én, a Metal Scrap Records gondozásában az extrém groove metalban utazó budapesti Omega Diatribe negyedik lemeze. A zenekar ezúttal a neves svéd producerrel, Jens Bogrennel (Sepultura, Katatonia, Dimmu Borgir, Soilwork, Amon Amarth) dolgozott a lemezen, és azt állítják: olyan elemek is teret kapnak majd a friss szerzeményekben, amelyektől eddig elzárkóztak, a zenekar pedig szintet lépett dalszerzés terén. Hájer Gergő gitárossal beszélgettünk a csapat körüli aktuális eseményekről, és egyúttal a Mirror Neuron című dal klipjének premierjét is a Shock! hasábjain ejtjük meg.
A felvezető promóciós nyilatkozatokban azt mondtad, olyan hatásoknak is teret engedtetek az új lemezen, amelyektől korábban elzárkóztatok. Mik ezek a hatások, és hogyan szivároghattak be most mégis a zenébe?
Amikor elérkeztünk abba a fázisba, hogy tudatosan elkezdjük összerakni a negyedik lemez dalait, akkor úgy éreztük, hogy ide már bizony kevés lesz az ideáig bevált receptet követni, mert minden visszajelzés azt sugallta, hogy a Trinityvel egy viszonylag magas mércét állítottunk magunknak. Elég széles spektrumon mozog a zenekar zenei stílust tekintetében, ezért olyan ötletekkel álltunk egymás elé, amik a meghatározó behatásainkból származnak. Így bukkannak fel a lemezen például hardcore/punk hatások, industrial elemek vagy akár rapbetétek. Ez most így talán idegennek hathat az olvasóknak, de kipróbáltuk ezeket az elemeket a zenénkben és sikerült a saját ízvilágunkra alakítani, ami roppant inspirálóan hatott mindenki számára. Nem utolsó sorban pedig több dalban is felbukkannak a tiszta vokálok, amit már hallhattatok például az első single refrénjében, a Parallelben. Egy szó mint száz, izgalmas lemez lesz!
Tue Madsen után most Jens Bogrennel készült az anyag. Miért vonzódtok ennyire a skandináv szakemberekhez, és miért éppen Jensre esett a választásotok?
Hidd el nekem, ez a lépés abszolút nem volt tervezett. Amikor nekiláttunk a dalok rögzítésének, már le volt zsírozva Tue-val, hogy közösen csináljuk a negyedik lemezt is. Mind addig, míg egy zimankós reggelen meg nem nyitottuk a Facebook-oldalunkat, és azt láttuk, hogy a Fascination Street Studiosból maga Jens Bogren dobott ránk egy üzenetet, hogy a Trinity lemez óta ismeri a zenekart, és látja, hogy stúdióban vagyunk, rögzítjük az új anyagot, csak jelezni szeretné, hogy szívesen dolgozna velünk az új korongon. Küldjünk neki egy dalt és megcsinálja totál ingyen, hogy halljuk neki mi lenne az elképzelése a megszólalást illetően. Azon túl, hogy marhára meglepett és jólesett ez a gesztus egy ekkora volumenü producertől, vegyes érzelmeim voltak az együttműködéssel kapcsolatban, mert nem akartam a levegőbe beszélni Tue-nál, vagy egy szavahihetetlen képet alkotni a zenekarról. A dalt azért elküldtük Jensnek persze, mert furdalt a kíváncsiság mindannyiunkat. Mikor megkaptuk Jens verzióját, akkor viszont teljesen egyértelművé vált, hogy ez a megközelítés sokkal előnyösebb az új daloknak, illetve sokkal nagyobb mosolyt csal az arcunkra. Arról nem is beszélve, hogy a matek is sokkal csábítóbb volt. Így nem volt más hátra, mint hogy beszéljek Tue-val teljesen frankón, hogy milyen helyzet állt elő. Tök profin reagálta le a szitut – nem meglepően –, hiszen mi vagyunk a megrendelők, a zenészek, azon az úton kell haladnunk, ami a legjobban inspirál minket. Szóval Tue-val is megmaradt a jó viszony, nincs kizárva, hogy majd az ötödik lemeznél visszatérünk hozzá, de az is lehet, hogy valami teljesen váratlant dob elénk az élet ismét... Meglátjuk.
Miben tért el a munka Jensszel Tue-hoz képest?
Abban merőben eltért, hogy ezúttal a lemezt én kevertem le, majd Jens útmutatása alapján kicsit gatyába ráztuk, végül pedig hangszercsoportonként maszterelte. Ebből kifolyólag még inkább bele tudtunk bújni a részletekbe, és pont olyanra tudtuk kidolgozni, ahogy megálmodtuk. Tue esetében sokkal inkább rábíztunk mindent, mivel először voltunk olyen szituációban, hogy hasonló kaliberű szakember dolgozik az anyagunkon, míg Jens esetében már valamelyest rutinosabbak voltunk, és ment az ötletelgetés, valamint a referenciák dobálgatása, hogy mi állna a legjobban a daloknak.
Ez már a második lemezetek Milánnal a mikrofonnál. Miként tudtátok hasznosítani a dalszerzés során a közös tapasztalatokat?
A Trinitynél négy dalszöveg is Geritől származott még, mostanra sikerült teljesen leszakadni az előző éránk szövegvilágáról, hiszen az új lemezre már Milán is hozott szöveget, Ákos is, én is, valamint a külső szövegírónk, Kasza Dániel is, akinek már egy szövegével találkozhattatok a Trinity korongon is. Próbáltuk ezúttal a szöveget is úgy formálni, hogy a lehető legjobban támogassa a zenét és kicsit befogadhatóbbra varázsolja a dalokat. Megjelentek például a rímek és a kántálható refrének, amik szerintem nagyon hiányoztak a zenénkből. Épp elég információt tartalmaz az instrumentál szekció, nincs szükség valójában még ezt tetézni nyakatekert vokálritmusokkal. A szövegek is sokkal közérthetőbbek, kézzelfoghatóbb képet ad a hallgatóink számára, hogy milyen világot szeretnénk közvetíteni feléjük a zenénkkel.
Miért volt szükség külső producerre az énekfelvételekhez? Ezeket a feladatokat ki látta el, és miben lett ettől más a végeredmény?
Az összes eddigi lemezünkön magam vezényeltem le az éneklést, ami talán a legfárasztóbb folyamat számomra a produktum létrejöttében. Szerettünk volna ezúttal egy külső fület is bevonni a folyamatba, aki képes énekesi szemmel tekinteni az énektémákra, adott esetben alakítani a vokál alapanyagán, vagy részt venni magában a kreatív folyamatban. Mivel határozott elképzelésünk volt, hogy technikailag mit szeretnénk elhelyezni a felvételi láncban, ezért fontos volt, hogy a kiszemeltünk megfelelő felszereltséggel rendelkezzen a külső eszközeink csatlakoztatásához. Több énekes is szóba jött, de végül Diószegi Kikire voksoltunk, akit többek között a Down For Whatever zenekarból ismerhettek. Kiválóan tudtunk együtt dolgozni, és nagyon örülünk, hogy egymásra találtunk, hiszen remek ötletekkel járult hozzá az énekhez, sőt, a nyitódal refrénjébe meg is invitáltuk egy kis ordibálásra a háttérvokál-szekcióba. Kiki mellett egyébként Drótos Gábor (Gutted) is hallható a lemezen vonós hangszereken, valamint K. Fangler Péter (Fangler's) zongorán.
Nem akarok a zsebetekben turkálni, de nyilván sem Madsen, sem Bogren nem olcsó szakemberek. Mennyire engedheti meg szerinted egy átlag magyar zenekar, hogy ilyen szintű munkatársakkal dolgozzon?
Közel tíz éve építgetjük a saját stúdiónkat, ami 515 STUDIO néven fut, és elszántan igyekszünk elmélyülni a stúdiózás rejtelmeiben, így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy lemez rögzítési költségét szinte teljes egészében megspóroljuk, hiszen megoldjuk házon belül. Ezt az összeget pedig bele tudjuk forgatni a produktum egyéb költségeibe, mint például egy nevesebb külföldi producer munkaköltségébe. Új lemez esetében általában kalkulálunk egy keretösszeget, amit egészen a dalok rögzítésétől a CD megjelenéséig számolunk és addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér... na jó, néha azért egy picit kilóg belőle a lábunk! (mosolyog)
Szerinted miben tér el a Metanoia az eddigi munkáitoktól?
Szerintem a legfőbb eltérés a Metanoián az előző lemezekhez képest az, hogy elkezdtünk dalokban gondolkodni. Eddig ugye sokkal inkább egy őrült szindrómának tűnhettek a dalok, ami ugyan elsöprő erővel bír, de kapaszkodókból viszonylag keveset hagytunk a poliritmikában kevésbé jártas hallgatóknak... Ezúttal kifüggesztettük a fogódzkodókat, amik szeretettel várjál a súlyos zene kedvelőit egy kis bugira!
Ma már azért nem példa nélküli, hogy a Nuclear Blast, a Napalm vagy a Century Media nálunk periférikusabb régiókból is leigazol csapatokat. Próbálkoztok-e esetleg bekerülni valamelyik vezető európai kiadóhoz?
Természetesen ilyen sorrendben kopogtattunk az új koronggal a fentebb említett kiadóknál, de úgy tűnik, még várat magára a „nagy leszerződtetés". Egyébként ez a második korongunk, ami a Metal Scrap Records szárnyai alatt lát napvilágot, és teljesen meg vagyunk elégedve a bánásmóddal. A promó kampányaik egészen kiválók, hiszen a Trinity megjelenésénél is számtalan európai piacvezető magazinba nyomtak be minket dupla oldalas interjúkkal és egészoldalas CD-promóval. Anno a Trinity kétezer példányban jelent meg, a Metanoia pedig kétezer-ötszáz példányban lát napvilágot Európában, az Egyesült Királyságban, Japánban és az Egyesült Államokban egyaránt. Ami viszont nem működött a kiadóhoz tartozó Total Metal Booking Agencyvel, az a koncertszervezés... Így mikor megújítottuk a szerződésünket a kiadóval, erre a szolgáltatásukra már nem tartottunk igényt. Ők inkább keletre szerették volna orientálni a zenekart, mi meg pont az ellenkező irányba szeretnénk haladni. Jelenleg egy spanyol booking agency felel a határon túli bulijainkért, a hazai koncerteket pedig átadtuk Varga Levente kezébe, aki egyben a menedzserünk is.
Az Omega Diatribe az elejétől kezdve vonzódott a sci-fi tematikához. Most is végigvonulnak ilyenek elemek az anyagon, vagy ez a vonal inkább még Komáromi Gergőhöz kötődött?
Mondhatni, mindannyian közel állunk a science fiction világához, de Geri távozásával valamennyire a háttérbe szorult a sci-fi tematika, hiszen ez főleg az ő szerelmi kötődése volt. A szövegek javarészt átalakultak ilyen téren, hiszen míg Geri egy sajátos kozmikus utazás köré építette a szövegeit, úgy most lényegesen kézzelfoghatóbbak, közérthetőbbek a szövegek, amivel egyrészt mi is jobban tudunk azonosulni és nagyon bízom benne, hogy a közönségünk is!
Nyilván az lenne az ideális, ha tudnátok turnézni is az albummal, ez azonban idén már kevésbé sanszos, és ugyan 2021-ben mindenki bízik, fogadni azért senki sem mer semmire. Ti hogy látjátok, mennyire akadályozza majd az album megismertetését, hogy nehéz a jelenlegi helyzetben érdemben mozogni, külföldön pedig gyakorlatilag lehetetlen?
A Metanoia lemezbemutató turné húsz állomást kapott kilenc országot érintve, amiből egyelőre tizennégy buli maradt hét országon keresztül. Főleg külföldön van nagyobb para, úgy vesszük észre... Mivel minket csak részlegesen érint az 500 fős korlátozás, így a magyar bulik 90 százaléka továbbra is áll. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok, mi nagyon bízunk abban, hogy el tudunk indulni azért a lemezzel valamelyest. Egy tucat bulink elúszott a tavaszi turnén és a nyári fesztiválszezonban, aminek a többségét újra tudtuk datálni a jövő évi szezonra. A jövő év már most nagyon erősnek ígérkezik koncertfronton!
Személyesen és zenekari szinten miként éltétek meg az elmúlt hónapokat?
Kábé a lemezfelvétel 60 százalékánál ütött be a pandémia itthon, ami borzasztóan megnehezítette a dolgunkat. Félő volt, hogy nem tudjuk időre befejezni a lemezt, mivel kötött minket egy határidő a kiadó felé, amit még a rendkívüli helyzetre való tekintettel is tartanunk kellett, ha idén ősszel ki akarjuk hozni a lemezt. Ez valamelyest egy alapfeszültséget keltett mindenkiben és voltak pillanatok, hogy egymás agyára mentünk, főleg amikor ilyen feszített tempó mellett is a maximalizmus szólt belőlem és megkértem a srácokat, hogy vegyünk újra bizonyos részeket. Nem volt egyszerű időszak, de ennek ellenére is azt mondom, hogy ezen a lemezen szerettem a legjobban dolgozni és tök büszke vagyok mindenkire amiatt, amit sikerült megvalósítanunk a Metanoián. A nyarat koncertek hiányában közösen végigmulattuk és izgatottan várjuk, hogy mit tartogat számunkra a lemezmegjelenést követő időszak! (mosolyog)
Mi most a következő lépés az Omega Diatribe számára?
Szívesen mondanám azt, amit minden új lemez előtt, hogy szeretnénk a legtöbb helyre és legmesszebb eljutni az új lemezzel, de ebben a labilis helyzetben kár volna ilyesmire alapoznunk 100 százalékosan. Alkalmazkodunk majd ahhoz, amit a járvány diktál. Szerencsére vannak B terveink, hogy milyen úton-módon tudjuk promózni a lemezt, ha ne adj isten koncert-stop lesz. Minden esetre jobban örülnénk, ha a koncertezős verzió valósulna meg...
Mi a helyzet az Audionerve projekteddel? Miért nem állt végül színpadra a csapat a belengetett koncertfelállással, és várható-e még, hogy összejön a dolog?
Egyelőre marad projektstátuszban. A lehető legrosszabbkor engedtünk a külső nyomásnak, hogy megpróbáljuk ezt színpadra vinni, hiszen hirtelen Makai Lacinak (Lazarvs) és nekem is annyira betelt a naptár koncertekkel, hogy egyszerűen esélytelen volt annyit összejárjunk zenélni, hogy ez olyan minőségben kerüljön a színpadra, ahogy azt mi elvárjuk. Nem beszélve arról, hogy Andres továbbra is Ausztriában él, így a próbák datálása sem volt habkönnyű... Az viszont mindenképp baromi jólesett, hogy a lemezmegjelenést követően több hazai fesztivál is szeretett volna lekötni velünk bulikat, ami azt tükrözi számomra, hogy lenne keletje a muzsikának hazánkban. Meglátjuk, mit hoz a jövő... Nem szeretnénk semmi elhamarkodott nyilatkozatott tenni ismét az Audionerve-vel kapcsolatban. Az viszont tény, hogy a kettes lemez fele instrumentálisan már kész van. Hogy ez mikor és milyen formában láthat napvilágot, azt majd legközelebb megvitatjuk! (mosolyog)
Hozzászólások