Shock!

Jó munkához idő kell – tartja a mondás, a Remorse műhelyében mindig megadták a módját, hogy minden egyes lemezükre jó szívvel emlékezzünk. Az idei év elejének egyik nagyon kellemes meglepetése a Kohó volt, amit ugyan nem követ sokállomásos országos turné, de néhány helyen meg lehet majd nézni a srácokat, ahogy szívvel-lélekkel nyomják a thrasht. Oláh Zsoltival, a zenekar motorjával beszélgettünk.

Tizenkét év telt el a Kohó és az előző albumotok között. Volt olyan időszak, amikor úgy érezted, sosem lesz új lemez? Tulajdonképpen mennyi idő volt összességében az aktív munka, amikor az új dalokkal foglalkoztatok?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt, sajnos rengetegszer megfordult a fejemben, no de „Soha nem adom fel", tudod. (nevet) Sokat foglalkoztunk vele, de igen sokszor el is akadtunk. Viszont azt mondhatom, hogy az utóbbi tíz évben biztosan dolgoztunk rajta, bár folyamatosan sok dal került parkolópályára is.

A régi lendületes időkhöz képest manapság mi motivál, ha zenét írsz? Illetve, ha a zenekar ügyeivel foglalkozol?

A dalok jönnek, azzal nincs gond, a motiváció és az élet mindig zajlik, változik folyamatosan. Sosem írtunk régebben politikai témájú dalokat, az utóbbi időben viszont már elkerülhetetlen volt, sajnos mindig beleszól az életünkbe, legalábbis az enyémbe... A Kohón már ilyen dal is van. A zenekar ügyeivel foglalkozni viszont már nehezebben megy, át is passzolom néha. (vigyorog) Szóval riffek jönnek-mennek, szoktam azért néha gitározni bár két gyerek mellett nehezebb. (mosolyog)

Mennyire formálódtak még a dalok stúdiózáskor? Netán mindent kidolgoztatok előre?

A dalok felépítése már kész volt nagyrészt, a gitártémákat alakítgattuk a stúdióban Lajossal. Volt olyan dal, amit áthangszereltünk az ő instrukciói alapján, de a dob meg a dalok felépítése már megtörtént a próbateremben. Sok plusz gitártéma született még a stúdióban. A szólók pedig már az én stúdióban születek meg. Az énektémákon viszont sok mindent változtattunk Gabriellel, a Denevérben is alakultak át dalok.

Melyik dallal szenvedtetek meg a legjobban és melyik nyert végleges formát a leggyorsabban?

A legnehezebb számunkra a Jóbarátom volt: sokszor átírtuk, újragondoltuk, nehéz téma. De sok munka volt a Küzdesszel is, ezt a gitártémát írta felül Lajos, és a vokálokat pedig BZ segítségével ráztuk gatyába. De azt hiszem, ez a két dal lóg ki leginkább a lemezen stílus szempontjából.

Van kimondottan kedvenc Remorse-lemezed és -dalod?

Ez mindig más. Most, hogy leesett a súly a hátamról, az új lemez dalaival elégedett vagyok utólag is, ami jó jel. Viszont nagyon élveztem az Old Remorse-os srácokkal az Álmatlanság lemezünk dalait is játszani a közelmúltban. A Jelbeszéd olyan szempontból kedvenc, hogy ott sikerült talán mindent belecsempésznünk a dalba, ami Remorse, nem csak egy-két hangos riff és dallamos ének. Talán a szövege is aktuális, de ütős, a váltott szólók is jól sikerültek, szóval egy Remorse-eszencia.

Koncertek terén terveztek valami megmozdulást?

A szabályozási felhők ideiglenesen elvonultak, szerencsére hívtak pár helyre, de sajna igen korlátozottak a lehetőségeink. Lali Ausztriában él, Kálmán kamionozik meg az Ektomorfban is kalapál, no meg idősebbek vagyunk: munka, család. Azért a Metal Factoryn ott leszünk, augusztusban pedig talán a Fekete Zaj fesztiválon, Ózdon és Karcagon, ha minden jól megy.

Számodra kik a thrash metal istenei? Követed amúgy a mai „fiatalabb" csapatokat?

Elég egyértelmű ugye, hogy a Bay Area zenekarai (nevet), az újabb zenékről már lemaradtam, most a Kicsi Gesztenye Klub és Jutka néni a fő irányvonal. (nevet) Mondjuk a Havok rendesen megtalált, ott a dobos ufó.

Gondolkodtál azon, hogy a Remorse-nak miért nem sikerült sosem a nagyobb áttörés?

Nem igazán, mert tudom az okát! (nevet) Mindig is röghöz kötött emberek voltunk, a régi csapat is, senkiben nem volt meg az elhatározás, hogy ebből szeretnénk élni – bármilyen fura, bennem sem. Pedig nagyon ütöttem-vágtam mindenkit a közelmúltban is, ez tény. (vigyorog) Pörgettük is a dolgokat rendesen: évi ötven-hatvankoncert, de mindig is fontosabbnak tartottam a sulit, és szerettem volna családot, ami most már, öregkoromra meg is valósult. (mosolyog) Ettől függetlenül a gitár és a zene szeretete megvan.

Hol látod a zenekart öt-tíz év múlva?

A spájzban. (nevet) Esetleg a stúdiómban. Nem áltatok senkit, nem sok esély van arra, hogy mi hosszú távon aktívan működjünk. Annak talán igen, hogy elkészüljön hamarabb egy új lemez, mert van egy kis stúdióm most már, meg elég sok ötletem is a tarsolyban.

Lelkileg mennyire viselt meg ez az elmúlt bő egy, pandémiás év?

Nem volt egyszerű huszonnégy órában otthon két gyerkőccel. A fiam kábé egész életét a házban töltötte eddig, hiszen most húsz hónapos. Rányomta a bélyegét a munkánkra is home office, a kulturális élet átalakulása. Azt szoktam mondani, hogy eddig békében élhettünk, most talán sejthetjük, milyenek voltak azok az események, amikben a történelemkönyvekben olvashattunk. Hihetetlen, felfoghatatlan ez a világ szerintem mindenkinek.

Mi várható a Remorse műhelyéből a következő hónapokban?

Fém! (nevet) Pár koncert, videóklipek, online dolgok, pólók, esetleg lehet, nekiállok az új daloknak is. Thrash mindenkinek, és köszi!

A Remorse július 6-án lép fel a Metal Factory fesztiválon.