Shock!

Második nekifutásra sikerült megcsinálni ezt az interjút, ugyanis az első időpontban néma maradt a telefon. Később kulturált bocsánatkérés érkezett, és egy új időpont.

Szia, Nick. Mi volt a probléma múltkor?

A lányom beteg lett, fogorvoshoz kellett mennem vele. Elég sürgős eset volt ráadásul, volt egy seb a szájpadlásán, nem volt ő se túl boldog...

...de már minden rendben vele, ugye?

Persze, most már jól van.

Nos, kezdjük a legtöbbeket érdeklő témával, bár talán már unod, hogy mostanában erre kell válaszolgatnod: Neal Morse kiválásáról van szó. Emlékszel a pillanatra mikor kimondta a dolgot?

Ó, igen. Épp stúdióba mentünk Hollywoodban, pár akusztikus dalt vettünk fel, amolyan bónusz lemezként a Snow mellé. Miután befejeztük a felvételeket, szólt, hogy tartsunk egy zenekari megbeszélést, itt mondta el, hogy elhagy bennünket.

Ez újdonságként érintett titeket, vagy sejtettetek már valamit korábban is?

Halvány fogalmunk sem volt róla, nekem legalábbis biztosan nem. Azt mindannyian tudtuk, hogy egyre és egyre jobban belegabalyodik ebbe a vallás-dologba, de ez engem sose zavart. Arra pedig egyáltalán nem számítottam, hogy emiatt kilép a csapatból.

Kellett agyalnotok a folytatás mikéntjén, vagy azonnali döntés volt, hogy nélküle csináljátok tovább, veled a mikrofonnál?

Nem volt azonnali döntés. Azt tudtuk, hogy a zenekarnak együtt kell maradnia, csinálnunk kell tovább amit addig is. Én tudtam, hogy én akarok énekelni, de a többiek még nem gondoltak arra, hogy lehetnék én az énekes is. Kellett némi aknamunka, hogy meggyőzzem őket, volt egy kis feszültség is ezzel kapcsolatban. Nem csoda, hisz meg kellett magyaráznom, hogy összeegyeztethető a dob és a szólóének, képes vagyok a kettőt együtt csinálni. Szóval, végülis jól ment a dolog. Én tudtam, mit akarok, és szép lassan a többiek is hajlottak erre, így hát azt mondtuk, hajrá.

Hallottak téged korábban is énekelni a többiek?

Énekeltem már korábban is, pár éve vokálozom folyamatosan a csapatban. Általában a magasabb vokálokat énekeltem, amik eleve szólóének-jellegűek voltak. Mondhatjuk, hogy én voltam a fő-háttérénekes, de persze ezzel nem használtam ki teljesen a hangomat. Beletelt egy kis időbe, amíg belerázódtam természetesen, rögzítettünk pár demót, gyakoroltam, de végül nagyon jól összeforrt a végeredmény.

Az tény, hogy nincs túl sok olyan csapat, ahol a dobos egyben a szólóénekes is. Nem is túl egyszerű ezt a kettőt egyszerre csinálni. Színpadon hogy fogod ezt megoldani?

Színpadon frontemberként fogok működni, néha ritmusgitározom is, és lesz egy kisegítő dobosunk koncertekre. De én is fogok dobolni az instrumentális dalokban vagy hosszabb szólórészeknél.

Szóval amolyan Phil Collins módra.

Igen, pont, mint Phil Collins.

Megtaláltátok már a kisegítő dobost?

Megtaláltuk, egy helyi srác Los Angelesből, Jimmy Keegan a neve, és egy nagyon jó dobos. Ráadásul jó a hangja is, el tudja énekelni az én régi magas vokáljaimat is, szóval ezzel se lesz probléma.

Te egyébként sok más bandával is dolgoztál, mint a Genesis vagy a Tears For Fears például. Mint dobos? És inkább koncerten vagy stúdióban is?

A Genesis-szel stúdióban dolgoztam az utolsó lemezükön, a Calling All Stations-ön, négy dalban doboltam. A Tears For Fears-szel is stúdióztam, de az az anyag még nem jelent meg, viszont velük egy turnét is végigjátszottam, és az énekes szólólemezén is dolgoztam, meg persze még csomó más dologba belefolytam.

Van olyan zenekar akivel még nem dolgoztál, de szeretnél?

Ó, naná! Bárkivel dolgozom, aki “kibérel”, csak legyen igényes zene. Meg rock azért valahol.

A többi bandatag is sok projectben vesz részt, sessionzenészként ők is sokfelé dolgoznak. Mi a sorrend, a Spock’s Beard az első?

Nos, tény, hogy a többi mindenféle sokkal több pénzt hoz a konyhára mint a Spock’s Beard, de azt tudom, hogy személy szerint nekem a Spock’s az első. Azt hiszem, a többiek is hasonlóan gondolkoznak. A többi amolyan munka, amit a pénzükért csinálnak, bár szeretik is, ez tény. De persze jó lenne, ha több lemezünk fogyna, többet is turnézhatnánk, átbillenhetne a hangsúly.

Olvastam, hogy megvan még életed első dobcucca, egy öreg Gretsch. Játszol is rajta még néha, vagy csak emlék?

Igazából a legelső cuccom egy Ludwig volt, ezt négy éves koromban kaptam...

Négy???

Bizony. És még mindig megvan a cucc, néha használom is! Nagyon kicsi cucc, 20 inches lábdob, meg ilyesmik. Öreg már persze, szükség van néha egy jó nagy adag karbantartásra, de még mindig jól szól. A Gretsch az első “normál méretű” cuccom volt, azt 15 éves koromban kaptam, de az is megvan még és használom is.

Még mindig ezen a négy éves dolgon rágódom. A szüleid döntése volt ezek szerint, hogy zenélj?

Azt hiszem, az én döntésem volt. Mindenfélén dobolni akartam, és édesapám megszánt valami játék dobbal, akkoriban talán három éves lehettem. De elég gyorsan leamortizáltam, gyakorlatilag szétcsépeltem, szóval elindult és valahol felhajtotta nekem azt a Ludwigot. Az tény, hogy csomó türelemmel járt részükről ez az egész, gondolj csak bele, majd’ tizenöt évig a hálószobámban gyakoroltam, ami az övék mellett volt... Azt hiszem, bebizonyították, hogy nagyon türelmesek.

Picit beszéljünk az új lemezről. Sajnos mostanában hülye szokás, hogy három számos promókat küldözgetnek, ezért még nem hallottam az összes dalt és a szövegeket se tudtam teljesen átrágni. Ez is konceptlemez mint a Snow volt, vagy most szabadabban gondolkoztatok?

Jé, csodálkozom, hogy nincs meg az egész lemez... Valahonnan kerítenem kéne neked egyet. Nem konceptalbum, bár van egy nagyon hosszú, 21 perces tétel rajta, The Guy Named Sid címmel, ami egy tételekre szabdalt epikus darab. De összességében az album nem más, mint egy 60 perces dalgyűjtemény.

Az előző lemezek anyagainak nagy részét Neal Morse írta, most hogy dolgoztatok, mi változott?

Nos, én írtam egy csomó mindent, gitár-oldalról is érkezett sok anyag, de a többiek is hoztak dalokat. A saját ötleteimről tudnék behatóbban mesélni, ahogy megmutattam a többieknek, ahogy feldemóztuk, alakítgattuk őket. De segített pár külső arc is, barátaink, akik néha beleszóltak ebbe-abba. A lényeg az, hogy bárhonnan is érkezet a zene, összegyúrtuk és jó zenét csináltunk belőle.

Komplett dalokat írtok egyébként, vagy ötleteltek és a zenekar rakja össze a végleges számokat?

Komplett dalokat írunk, legtöbbször elejétől végéig megcsinálunk egy dalt, és feldemózva mutatjuk meg a többieknek. Utána persze egyes részleteket együtt írunk át, no meg a szólókban, fillekben mindenki beleviszi saját egyéniségét mások dalaiba is.

Csak annyi dalt írtatok, amennyi felkerült a lemezre, vagy volt több is, és “szűrtetek”?

Szűrtünk, maradt még némi extra anyag.

Felhasználjátok majd ezeket is valahol?

Ó, igen. Lehet. Nem tudom. Meglátjuk. Talán. Szóval, van még pár jó anyag összevissza.

Mennyit próbáltok egyébként?

Nem túl sokat sajnos, mindannyian elfoglaltak vagyunk, sokszor turnézunk másokkal. Bárcsak többet próbálhatnánk... Októbertől turnézunk mindenesetre, az egy jó hosszú próbának is beillik.

A turnéról mit tudsz, merre mentek... és merre nem? Vannak olyan helyek, ahol még nem voltatok, de szívesen mennétek?

Októberben Európában leszünk, egyrészt az InsideOut kiadó jubileumi rendezvényén játszunk, aztán a szokásos kör következik, Németország, Hollandia, Svájc, Belgium, Franciaország, Anglia. De persze csomó hely van még ahová szívesen mennénk, Skandinávia, Olaszország, Spanyolország, Csehország, Lengyelország... Szóval, ahová le tudunk szervezni koncertet, megyünk. Mondd, hol játsszunk, megyek és nyomom.

Izééé, szóval, Magyarországra gondoltam, itt is várnak titeket jó páran.

Persze, oda is, naná.

Próbáld meggyőzni a menedzsmentet... No de sebaj, inkább mesélj a Fates Warning turnéról, azon is te játszottál Mark Zonder helyett. Milyen volt, és mi történt Markkal?

Költözködött azt hiszem, egész egyszerűen rosszkor jött neki a turné. Ő és az egész családja átköltözött a keleti partról a nyugatira, röpke 3000 mérföldre. A turné meg már meg volt szervezve, nem tudott mit csinálni, így beugrottam helyette. Egyébként az utolsó egy hetet már tudta vállalni a végén.

Menyi időd volt felkészülni? Húzós volt beletanulni?

Annyira nem volt vészes, bár persze vannak nehéz részek is, de viszonylag gond nélkül megoldottam. Nagyjából azt játszottam, ami a lemezeken hallható.

Megint más. Neal mostanában Mike Portnoyjal stúdiózik. Hallottad már az általuk készített anyagot?

Igen, már kész az anyag, valamikor szeptemberben ki is adják azt hiszem. Nagyon jól szól, jó lemez. Szólj az InsideOutnak, hogy ne csak pár számos promót küldjön majd belőle, hanem az egész lemezt! Az egészet hallanod kell.

Neal hallotta egyébként az új Spock’s lemezt?

Persze, és nagyon tetszett neki.

Szóval akkor semmi nagyobb probléma nincs köztetek.

Nincs, minden rendben van. Meg egyébként is, ami történt, már majd’ egy éve volt.

Arról tudnál mesélni, hogy talált egymásra a zenekar? Akkoriban is sessionzenészek voltatok már, ha jól tudom...

Alan, Neal és én egy blues jammelésen találkoztunk egy klubban, Los Angelesben, és a buli után leültünk beszélgetni. Ryo-t valaki más ajánlotta, vele nem is találkoztunk előtte, csak egy próbára jött el.

Tényleg, miért Spock Szakálla a név? Spocknak nincs is szakálla. (aki esetleg nem lenne fanatik, Spock a klasszikus Star Trek filmek hegyes fülű “alien” szereplője - wendigo)

Egyetlen epizódban volt, és Alan ötlete volt a név, ha jól emlékszem. Valami csúnya nagy parti után született a név. Sok jelentése nincs, csak egy vicces név és kész. Semmiképpen sem akartunk valami nagy jelentéssel bíró nevet, csak valami könnyed, jókedvű dolgot.

Tényleg, most épp milyen dobcuccot használsz?

Semmi speciális, egy Mapex cuccom van, ennek a cégnek vagyok egy ideje az endorsere. Juharfából van, és a méretei nagyjából szabványosak, csak a tamjaim mélyebbek a szokásosnál. Felül a két tam, 15 és 16 inchesek. 22 inches lábdob, két pergő, egy normál 14-es és egy kis 10 inches a balomon... Nagyjából ennyi, akár átlagosnak is mondható a cucc.

Gyakorolsz még naponta?

Dobot mostanában kevésbé, arra ott a stúdió és a sok-sok koncert. Énekre és gitárra gyúrok, hogy felkészüljek a turnéra.

Ha egy tök idegennek egy-egy mondatban be kéne mutatnod a többieket, mit mondanál?

Lássuk: Dave diplomatikus és laza, egy tökéletes egyensúlyozóember, mindig középen van, rendíthetetlen mint egy szikla. Alan egy jó ember, sokszor nem a földön jár, kiváló gitáros. Ryo őrült és nagyszerű... és egy igazi rocker.

És te?

Fogalmam sincs, állandóan változom. Valaki aki próbálja egyben tartani a csapatát.

Oké, akkor nézzük a terveket a turné utánra.

Semmi konkrét. Minél előbb kinyomni a bandából egy új lemezt és elmenni turnézni. Karriert csinálni a bandából. (nevet)

Értem. Akkor jöjjön az utolsó kérdés, egy elég hülye kérdés mellesleg, amit mindenkinek fel szoktam tenni, mert csak. Mi az élet értelme?

Az élet értelme... Ó... Talán az, hogy hozd ki a legjobbat abból amid van, és szeresd a körülötted levő embereket, akik majd “visszaszeretnek” téged. Azt hiszem, ennyi.